Élet a Szent Johannában ✔

1.34

(02.17)

„- Sajnálom, Mesi...”

#Mesi

Vegyes érzelmekkel néztem Márkra. Dühös, szomorú és csalódott voltam.
- Sajnálom, Mesi... hogy nem hittem neked korábban - hitetlenül néztem rá. Márk rám mosolygott.
- Mi?! - visított Rébanc.
- Jól hallottad, Réka. Ha a barátnőm választás elé állít a testvéremmel szemben akkor... - itt rám nézett.
- Akkor őt választom. A húgomat akit 13 éve ismerek, szeretek és védek - könnyezve öleltem meg Márkot.
- Hah! Jól van! Geri amúgy se tud ennyit fizetni nekem!
- Mivan?! - mondtuk egyszerre.
- Heni bátyja bérelt fel, hogy csavarjam el a fejed. Bye, lúzerek - hagyta el a szobát. Márk üveges tekintettel bámult maga elé, majd kiment. Lassan felálltam, és utána mentem.
- Márk?
- Sajnálom - fogta a kezébe apa egyik vodkáját, majd... meghúzta.
- Ne legyél már ilyen! - vettem ki a kezéből az üveget.
- Igyál bele. Jogod van hozzá!
- Nem - tettem le.
- Köcsög bátty voltam! Igyál bele! - fogta meg és húzta meg újra. Hosszú töprengés után meghúztam az üveg tartalmát. Marta a torkomat az alkohol, de ismét bele ittam. Így történt, hogy a Pataki testvérek illuminált állapotban röhögtek a kanapén. Nem sokkal később Botiék is lejöttek.
- Botiiii - nyúltam felé, de leestem a földre.
- Jézusom, öt perc alatt így berúgtak? - kérdezte Heni.
- Ezekszerint - kapart fel a földről Boti.
- Én úúúúúgy szeletleeeek - csimpaszkodtam a nyakába.
- Én is téged, de gyere feküdjünk le - indult fel velem.
- Márk kifog nyírni! - nevettem el magam.
- Nehogy megrontsd a húgomat, Napóleon - röhögött Márk.

#Boti

- Ez kész! - néztem Márkra.
- Én felviszem őt, te vidd Mesit - ment Márkhoz Hen.
- Szeretlek, Heni! Mindennél jobban! - nézett kábán Márk.
- Persze, persze - segítette fel a részeg haveromat.
- Bottiii, van nálad... tudooood... - pirult el Mes.
- Tic tac? Nincs.
- Neeeem! Hanem az a kis cucc... hogy is hívják?
- Drog?
- Neeem! Amit oda tesznek fel... naaj - nyöszörgött.
- Hova? - értetlenkedtem, mire Hen elejtette(?) Márkot.
- Baszki, óvszerre gondol - suttogta Hen miközben felszedte a földről a srácot.
- Nem nincs! - feleltem Mes-nek.
- Akkor ne lepődj meg, ha 9 hónap múlva meglepetés vár - nevette el magát.
- Mes, nem fogunk úgy lefeküdni! Felviszlek aludni!
- Velem majadsz? - nézett rám bociszemekkel.
- Igen - benyitottam a szobájába, és befektettem az ágyába.
- Hen, te ma aludj Márkkal - szóltam a szőkeségnek.
- Jó ötlet?
- Igen. Bízz bennem - mosolyodtam el.
- Ahj, oké. Jó éjt - csukta be az ajtót. Én is becsuktam Mes ajtaját, majd befeküdtem Mes mellé.
- Szeretlek! - ölelt szorosan magához.
- Én is téged! Még akkor is amikor részegen butaságokat beszélsz - pusziltam a hajába, majd elnyomott az álom.

#Heni

- Heni!!! Nem akarsz mellém feküdni? - kérdezte Márk.
- Nem! Jobb lesz nekem a földön.
- Kérlek szépen! Jó kisfiú leszek - nézett rám azokkal a szívdöglesztő szemeivel. Sóhajtva másztam fel mellé.
- Jó éjt, Márk!
- Neked is hercegnőm! - ölelt szorosan magához. Jó érzés volt megint mellette feküdni. Vajon én is ilyen voltam szilveszterkor?

(02.18)

#Márk

Reggel irtózatosan fájt a fejem.
- Réka? - nyöszörögtem.
- Nem nyert - hallottam Heni rekedtes hangját.
- Mit csinálsz itt?
- Az éjjel dobott a "csajod" te pedig Mesivel csúnyán berúgtál.
- He? Mesivel?
- Igen - fordult felém.
- Ő, hogy van?
- Nem tudom, de mindjárt megnézem.

#Heni

Lassan átbotorkáltam Mesi szobájába.
- Jó reggelt - köszöntem nekik. Mesi az ágyában nyöszörgött, Boti pedig a hátát simogatta.
- Soha többé - nyöszörgött Mesi.
- Hozzak gyógyszert? - kérdeztem.
- Jó lenne - fordult felém, de ebből az lett, hogy lefordult az ágyról.
- Auuu - nyüszített (jesszus, mint egy kutya😂 író) fel a földön fekve.
- Gyere, baba - segítette fel a barátnőjét Boti.
- Vigyázz rá... Napóleon - kuncogva mentem ki. Még hallottam, hogy Boti utánam kiállt, hogy „ez nem vicces!” persze röhögve. Lent a konyhában az egyik fiókban találtam fájdalomcsillapítót. Kettőt kivettem, és felvittem egy-egy pohár víz társaságában. Először Mesinek vittem be utána Márknak.
- Hoztam gyógyszert - nyitottam be a szobájába, de... bebújt a takaró alá(??).
- Nem kell, jól vagyok - mondta Márk.
- Vedd már be, különben egésznap azért fogsz nyavalyogni, mert rohadtul fáj a fejed!
- Kibírom!
- Márk!
- Kényszeríts - bújt elő. Szemforgatva lehúztam róla a takarót. Már menekült volna, mikor ráültem a hasára és lefogtam a két kezét.
- Beveszed?
- Nem, de nekem jó így - vigyorodott el perverzen, mire akkorát csattant a tenyerem az arcán, hogy a tenyerem nyoma tiszta vörös volt.
- Auuuuu! - kiáltott fel a fájdalomtól.
- Hülye seggfej! - szálltam le róla.
- Heniii - szólt utánam, de nem figyeltem rá. Átmentem Mesi szobájába.
- Miért kiabált Márk? - fogta a fejét Mesi.
- Mert egy perverz seggfej - ültem le a földre. Pár percig néztem magam elé, majd éreztem pár sós könnycseppet.
- Mi a baj? - ült mellém Mesi.
- Nem tudom elhinni, hogy a bátyám ilyet tett - temettem az arcomat a kezembe.
- Sajnálom, de ő régen Nóri életét keserítette meg. Kétszer volt miatta kómában, de az utóbbi kómája alatt újra kellett éleszteni - mesélte a lány.
- Jézusom! Sajnálom, az ő nevében is - néztem Mesire. Halványan elmosolyodott.
- Egyébként, mikor Márk részeg akkor sokkal rosszabb - fintorgott.
- Nem először rúgott be? - telepedett mellénk Boti is.
- Sajnos nem.
- Mi történt?
- Majd elmondja ő, ha akarja - nézett ránk a lány.
- Nahát. Ha nekem lennének ilyen történeteim azt Adél rögtön elmondaná.
- De én más vagyok - bújt Botihoz. Mosolyogva néztem őket.
- Annyira összeilletek.
- Köszi - ölelt meg Mesi.
- Gyere, nézzük meg azt a tökfejet - kelt fel Mesi a földről. Mosolyogva követtem. Márk a gyógyszert fogta a kezében.
- Nyeld már le - kérte Mesi.
- Jó - fintorgott, majd a szájába vette, és lenyelte.
- Ügyes kisfiú voltál - kuncogtam.
- Én nagyfiú vagyok! - durcizott.
- Az este még kisfiú - nevettem el magam.
- Ne aggódj, haver! Napóleon nem rontotta meg a húgodat - röhögött Boti. A két testvér értetlenül nézett össze.
- Mi volt az este? - kérdezte félve Mesi.
- Le akartalak fektetni, de te csúnyán félreértetted, mert az kérdezgetted, hogy van-e nálam óvszer.
- Jézusom! - temette az arcát a kezébe.
- Velem volt valami? - kérdezte Márk.
- Te mondtad nekem, hogy Napóleon. Éééés... azt mondtad, Hennek, hogy szereted mindennél jobban.
- És engem az éjjel hercegnőnek hívtál - tettem hozzá.
- Mesiiii! Soha többé nem ihatsz!
- És te?!
- Én legalább felvállalom, hogy részegen még hülyében vagyok - röhögte el magát.
- Idióta vagy, Márk.
- Meg perverz.
- Meg egy címeres ökör - feleltük. Márk sértetten nézett ránk.
- Botond! Te áruló! - mutatott Botira.
- Bocs, haver, de ez az igazság - vigyorgott Boti. A nap további részében mindenki lustálkodott. Délután ettünk a maradék spagettiből, majd tovább punnyadtunk.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Nos, Rébanc végre kikerült a képből (egyébként Gergővel telefonált). Meglett a 10K ezért várom a kérdéseket!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.