Élet a Szent Johannában ✔

1.42

(05.15)

#Márk

Már csak négy hét maradt a suliból. Ebből két hétig tanulunk. Az utolsó két hét már laza lesz (remélem).
Reggel Shawn Mendes hangjára keltem. Mi van?! Értetlenül felnéztem. A húgom bálványa szólt a szobámban.
- Emeseeeeee! - kiáltottam rekedtesen.
- Mi van?! - jött be.
- Shawnika énekel nekem. Sajnálom, de én fontosabb vagyok neki - néztem Mesire.
- Hülye - nevette el magát, majd elkezdte keresni a telefonját. Mint megtalálta kiment a szobámból. Elkezdtem öltözködni. Mikor kész lettem lementem a konyhába. Mesi épp Démont etette.
- Jó fiú vagy - simogatta meg a kutya fejét.
- Szerintem egy torta zabáló, sz@rcsináló - feleltem miközben kivettem a hűtőből egy fantát.
- Márk! Legalább ne Démon előtt! - szólt rám Mesi.
- Nem mindegy? Nem érti, hogy mit mondok - fogtam a deszkámat, és kimentem az ajtón. Eldeszkáztam a sulihoz. A fiúk kint álltak, és beszélgettek.
- Jól nézett ki a torta? - kérdezte Teó.
- Nagyon - biztosította Boti. Unottan néztem a fiúkat.
- Márk, végül kijöttél a kutyával? - kérdezte Csongi.
- Ja, azóta nem csúsztam el a sz@rában - dünnyögtem. Csengetéskor bementünk a suliba. Hartay ordított pár "Pataki és Király, ugye nem szándékoztok az iskola területén használni a gördeszkát!" Vagy "Kovács Teodor, hagyják már békén a közösségi oldalon is!" Vagy "Csongor, tedd el a telefont!"
- Ne tessék aggódni! Még négy hét! - vigyorogtam.
- Húzzatok fel a termetekbe, balhés négyes! - ordította. Felmentünk a terembe. Heni a helyén ült, Xavér olvasott, Tina és Lotti beszélgettek, Bence Luke-al beszélgetett, Marci telefonozott, Mira írt, mi pedig a helyünkre mentünk.
- Tényleg nem ettél a tortából? - fordult hátra Heni.
- Nem.
- Pedig olyan szépen nézett ki az arcod.
- Meg a cipőm talpa - motyogtam.
- A kutya annyira szép - olvadozott Heni.
- Én szoktam sétáltatni - vágtam rá.
- Igen?
- Aha, ha szeretnél délután jöhetnél velem és Démonnal - villantottam felé egy 500 wattos mosolyt.
- Benne vagyok - fordult vissza.

- A múltkor még nem bírtad a kutyát, mára meg már te sétáltatod? - kérdezte Boti hazafelé.
- Gyorsan megszerettem - vontam vállat vigyorogva.
- Miért érzem azt, hogy ennek nem lesz jó vége? - nézett az ég felé.
- Ne legyél már vészmadár - nyitottam be a kapun. Démon valahol hátul rohangált.
- Mesi, elviszem sétálni Démont - kiáltottam fel hozzá.
- Jó szórakozást - röhögött.
- Meglesz - kerestem a pórázt. Mikor megtaláltam kimentem a kutyához.
- Gyere, Démon! - szóltam neki. Rögtön odajött hozzám.
- Elmegyünk sétálni, jó? - gügyögtem. A pórázt feltettem a nyakörvére.
- Gyere szépen - indultam az elő kertbe. Heni már a kapuban álldogált.
- Szia, Heni - köszöntem.
- Szia, Márk - intett Heni.
- Ő itt Démon - mentünk ki Démonnal.
- Jaj, de édes! - guggolt le Démonhoz.
- Ugye? - vigyorogtam. Heni elkezdte dögönyözni a fejét.
- Élvezed? Élvezed, ugye? - gügyögött Heni. Mosolyogva figyeltem.
- Mehetünk?
- Aha - állt fel. Elindultunk sétálni. Démon minden fánál megállt.
- Gyere, Démon - kértem, mire elindult.
- És érzel valamit Démon iránt? - kuncogott.
- Démon iránt puszta ellenszenvet érzek, de irántad annál többet! Október óta többet érzek irántad, mint barátságot! Szerelmes vagyok beléd! És a világ legboldogabb srácává tennél, ha a barátnőm lennél, de ez soha nem történhet meg, mert nem vagyok olyan tökös, főleg a herélésed után, hogy magyarul is bevalljam neked az érzéseimet - mondtam olaszul. Heni kérdő tekintettel nézett rám.
- Ilyen mély a barátságotok, hogy olaszul beszéltél róla? - kérdezte végül.
- Ja, igen persze. Olyan mély a... - nem tudtam befejezni, mert Démon akkorát rántott rajtam, hogy pofára estem. Démon odajött hozzám, megnyalogatni az arcomat. Lassan felemeltem a fejem.
- Jól vagy, Márk?
- Neked véged van, Pataki Démon! - álltam fel a földről, és elkezdtem kergetni a kutyát.
- Márk! - futott utánunk Heni.
- Megállj, Démon! - kiáltottam a kutya után. Közel volt az út.
- Mesi kifog nyírni! - sprinteltem erőmből. Már majdnem az út széléhez ért mikor jött egy autó. Még időben sikerült elkapnom Démont. A kocsi mit sem sejtve hajtott tovább. Szorosan magamhoz öleltem Démont.
- Ne haragudj, Démon! - suttogtam. Démon nyüszítve nyalogatta meg az arcom.
- Jó kutya.
- Jól vagyok? - állt meg Heni.
- Igen, jól - öleltem tovább Démont. Ekkor Démon a mancsával olyan helyre lépett... ahova nagyon nem kellett volna.
- Démon, leszállnál... onnan - kértem a kutyától, de a karmával kezdett kaparászni.
- Démon! Ez rohadtul fáj! Heni, szedd le kérlek! - könyörögtem. Heni leszedte rólam Démont, és lassan felálltam.
- Oké, veletek vigyáznom kell mostantól - indultam el lassan.
- Véletlen volt - nevetett Heni.
- Vagy pedig mindketten azt akarjátok, hogy csak keresztapa legyek a jövőben.
- Ne dramatizáld túl a dolgokat, Márk!
- Nem dramatizálok semmit - mentem tovább.

#Heni

- Egy igazi tökfej, ez a srác - mondtam Démonnak. Rám nézett a szép barna szemeivel.
- De... én így szeretem - tettem hozzá mosolyogva. Márk után mentünk.
- Morgós a gazdi igaz? - cukkoltam Márkot.
- Nem, a gazdi otthon van - morgott Márk.
- Akkor a pótgazdi a morgós - legyintettem.
- Élvezed?
- Neeem - tagadtam.
- Pedig úgy látom igen.
- Ne legyél már morci manó - kuncogtam.
- Nem vagyok morci manó!
- Én meg elhiszem - mentem mellé Démonnal.
- Higgy amit akarsz - vont vállat flegmán.
- Jólvan, Márk mi bajod??
- Semmi, oké?!
- Jó - adtam a kezébe a pórázt.
- Heni - kezdte, de én megráztam a fejem.
- Szia, Márk - indultam haza.

#Márk

- Hogy én mekkora idióta vagyok! - mentem tovább haza. Démon végig engem nézett.
- Mit bámulsz? - néztem le rá. Otthon a hátsó kertben levettem róla a pórázt, és felmentem a szobámba. Elővettem a gitáromat, és pengetni kezdtem.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.