Élet a Szent Johannában ✔

1.5

(09.12)

#Márk

Ma van az ikrek 6.szülinapja.
Reggel kikapcsoltam az ébresztőmet utána felöltöztem. Beállítottam a hajamat utána egy fantával a kezemben elhagytam a házat.
- Puding - köszönt Boti.
- Csá - pacsiztunk le.
- Teó és Csongi? - érdeklődtem.
- Csongi most jött - mutatott a megálló autóra. Csongi mosolyogva szállt ki a kocsiból.
- Teó?
- Még nincs itt - válaszoltam.
- Ez jó lesz - vigyorodott el ördögien.
- Mit csináltál?! - hallottuk hátulról Teó hangját.
- Ki? - nézett ártatlanul Csongi Teóra.
- Tegnap óta hívogatnak engem, hogy pizzát rendeljenek! Tudom, hogy ez a te műved volt, Csongi! - mutatott az említettre.
- Miért lenne az enyém?
- A pénteki poén miatt. Esetleg.
- Esetleg, de nem biztos.
- Hé, Teó! Nem is tudtam, hogy a pizzériában dolgozol, mint diszpécser. Lehetnél sokkal kedvesebb a vendégekkel - mondta Tina. Kész, kirobbant belőlünk a röhögés. Teónak vörösre váltott a feje.
- Nem dolgozok sehol!
- Jó, bocs! - került ki minket a lány. Mi is bementünk. Hartay az aulában pásztázta a belépőket.
- Hartay néni megölelhetem? - ment felé Teó.
- Hagyjál békén!
- Kééééérem!
- Nem!
- Nagyon szépen kérem!
- Ne fárassz hétfő reggel, Teodor!
- Már szeretni se lehet az embert? - ment fel csalódottan Teó a szekrényünkhöz. Betettem a deszkámat a szekrényembe utána bementünk a terembe. A suli rádióból egy One Direction szám szólt.
- Váltsanak már számot - nyöszörgött a padon fekve Teó.
- Mindjárt jövök - állt fel Boti, majd kiment. Olyan öt perccel később már egy Twenty One Pilots szám szólt.
- Végre - sóhajtott fel megkönnyebbülten Teó. Csengettek.
- Bence gyere ki a táblához - szólt Rácz. Bence lassan feltápászkodott a helyéről, majd kisétált a táblához. Négyessel ült helyre. Az óra további részén a füzetben dolgoztunk. A következő óra töri volt. A szünetet az udvaron töltöttük.
- Miért hazudtál nekem?! - csörtetett hozzánk Dóri (az a-s pláza cica).
- Ki? Én?
- Igen! Nincs is Csöves utca!
- Pedig én ott voltam, és vártalak. Végül egyedül kellett lefestenem azokat a székeket. Pedig számítottam a segítségedre - néztem rá tettetett szomorúsággal. Bevette.
- Jaj, ne haragudj, de nem találtam! Pedig még gugliztam is, hogy hol lehet. Sajnálom!
- Ezt nehéz lesz megbocsájtani - fordítottam a lánynak hátat. A fiúk jót röhögtek ezen. Dóri elment. Csöngettek. Bementünk törire.
- Nézzük, jöjjön felelni... Tina - nézett Tinára Kocsis. Tina lazán kiment. Hármasra felelt. Óra után lementem egy fantáért a büfébe. A harmadik óra... irodalom volt. Hurrá (szarkazmus pls). Bementünk a terembe.
- Vajon mikor megy már nyugdíjba? - tette fel a kérdést az osztálynak Csongi.
- Remélem még az idén - nézett hátra Luke.
- Mi lesz még az idén? - lépett be a terembe Török.
- Egy jó cselekedetem - vágtam rá.
- Jó cselekedetet szeretnél? Akkor gyere felelni - nézett rám. Sóhajtva kimentem. Mivel anya mondta, hogy tanuljak irodalomra (és tanultam) ezért Török legnagyobb sajnálatára... ötösre feleltem. Nem tudott kifogni rajtam, még a beugratós kérdésekkel sem.
- Ötös, leülhetsz - dünnyögte. Vigyorogva mentem a helyemre. Heni elismerően mosolygott rám. A szünetet az árkádok alatt töltöttük. Egyszercsak jött Dóri, majd... megcsókolta Csongit.
- Sziasztok fiúk - nézett ránk miután elváltak egymástól.
- Hali - köszöntem nem törődöm stílusban. Csongi és Dóri összejöttek? Nagy ügy. Mármint engem Dóri hidegen hagy, de Csonginak azért örülünk. Föcin Székely a kövekről beszélt, amikor egy cetli landolt a padomon. Henitől jött. Lassan szétnyitottam.
Utolsó szünetben beszélnünk kell! S.O.S
Kivettem egy tollat a tolltartómból, és írni kezdtem.
Rendben.
Összehajtottam, és egy jól irányzott mozdulattal a padjára dobtam. Elolvasta. Az óra további részében nem tudtam figyelni. Vajon miről akar velem beszélni? Mikor a csengő megszólalt elmentünk átöltözni tesire.
- Ma hiányzik Karádi tanárnő ezért a lányok is velünk tesiznek - kezdte az órát Fekete. Ma is fociztunk. A lányokkal együtt.
- Márk! Passz ide! - kiáltott Boti. Lepasszoltam neki a labdát, ő pedig belőtte a gólt.

- Miről szeretnél beszélni velem?
- Tudod vannak a magyar korrepetálások - nézett rám Heni.
- Igen - bólintottam.
- Nos az van, hogy nincsenek ingyen.
- Mennyi pénzt kérsz?
- Nem pénzre gondoltam, hanem segítség viszonzásra.
- És mi lenne az?
- Lehet, hogy ciki kérés lesz tőled, de... nem inkább felejtsd el - ment volna be a kémia laborba, de megfogtam a karját, és visszahúztam.
- Bármiben segítek, már ha tudok - mosolyogtam rá kedvesen.
- Tudsz táncolni?

Folyt. Köv.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon miért kell a tánctudása Márknak? A következő részben kiderül, ahogy az ikrek szülinapi „bulija” is!

Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.