Élet a Szent Johannában ✔

2.40

(02.08)

#Mesi

Reggel Démon az arcomat nyalogatta.
- Jól van, fent vagyok - mosolyogtam a kutyámra. Kikeltem az ágyból, és öltözködni kezdtem. Mikor végeztem fogtam a táskámat, és lementem a konyhába. Adtam Démonnak enni, majd én is leültem reggelizni.
- Szia, húgi - jött le Márk is.
- Szia, na milyen volt a tegnap?
- Talán nem volt a legjobb ötlet az arany nyaklánc, mert arra érzékeny a bőre. De a kis fellépés tetszett neki - mosolygott a tesóm.
- Szuper, és délután hol voltál, mert nem láttalak.
- Heniéknél vacsoráztam - válaszolt Márk.
- Az apjával együtt?
- Meg a bátyjával. Fura, de egész normálisak voltak a legutóbbi találkozásunkhoz képest. Még együtt is énekeltünk Heninek! - ezen elnevettem magam, mert elképzeltem, hogy a két Nádor Gergő és Márk együtt énekelték a Boldog szülinapot dalt.
- Nem vicces - forgatta meg a szemeit.
- Jó, bocsi - töröltem le a nevetéstől kicsordult könnyeimet.
- Akkor holnap Botival egyen jelmezben lesztek - vigyorgott Márk.
- Igen - indultam az ajtó felé. Márk nevetve követett. A suliban nem volt semmi különös. Délután Botival elmentünk hozzájuk.
- Sziasztok - mosolygott Botiék anyukája.
- Heló - köszöntem én is. Felmentünk Boti szobájába, majd leültünk az ágyra.
- Ügyesek voltatok tegnap - mosolyogtam a barátomra.
- Köszi - közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.

#Márk

- Igen, rendben köszönöm - bontottam a hívást. Ekkor valaki csengetett. Lementem az ajtóhoz, és Heni állt kint.
- Szia, gyere be - álltam félre. Bejött, és egy csókkal üdvözölt. Levette a kabátját, és felakasztotta a fogasra. Felmentünk a szobámba.
- Hogy vagy? - kérdeztem tőle.
- Jól. Minek fogsz beöltözni?
- Talán farkasnak. Te?
- Mirával együtt öltözünk be - sóhajtotta, mire elmosolyodtam.
- Minek?
- Majd meglátod - mosolygott.
- De titokzatos valaki - húztam az ölembe egy csókra. Hanyatt dőltem az ágyon így Heni volt felül.
- Heni, szólj nyugodtan ha túllépném a határt, oké?
- Nincs szükség rá, mert úgy érzem készen állok rá... azaz veled biztonságban érzem magam - suttogta a csípőmön ülve, mire lerántottam magamhoz egy csókra.

Szapora lélegzettel feküdtünk egymás mellett.
- Köszönöm - suttogta Heni.
- Mégis mit?
- Azt, hogy nem voltál durva - ölelt meg, amit rögtön viszonoztam. Bele se mertem gondolni, hogy mit kellett átélnie a nyáron.
- Én mindig vigyázni fogok rád - csókoltam meg. Elmentünk fürdeni utána felöltöztünk, majd visszafeküdtünk. Lassan simogattam a haját, majd elnyomott mindkettőnket az álom.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Lett volna hosszabb is csak 856 szóból maradt 152. Azt hittem a falhoz vágom a telefonomat annyira dühös voltam... de így mégis örülök egy kicsit, hogy lusta voltam újra írni az egészet (az eredetiben részletes volt Heni és Márk együttléte). Na, ennyi lett volna mára belőlem!
Ui: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.