Élet a Szent Johannában ✔

4.3

(11.12)

#Reni

Péntek óta Márk szavai jártak a fejemben. Nem vállalhatod el ezt a gyereket. Igaza van. Nem tarthatom meg ezt a kicsit. Hisz már így is van három gyerekem. Nem kell nekem több és egy kisbabával se tudnék már éjjel nappal foglalkozni, mint régen.
- Cortez, akkor is szeretnél, ha... elvetetném a kicsit? - kérdeztem félve a választól.
- Persze - mosolygott.
- De biztos?
- Nézd, Reni. Tudom, hogy Márkék nem az én gyerekeim, de attól még úgy tekintek rájuk - ült mellém a kanapéra.
- És... te régen együtt voltál úgy Vikivel?
- Igen, de amikor mondta, hogy terhes megijedtem és elmentem... miért?
- Mert van egy 16 éves fiad - néztem rá.

#Mesi

A nap végén Mátéval kézenfogva és nevetve mentünk ki a suliból amikor megláttam egy nem kívánt személyt.
- Menjünk - húztam Mátét.
- Mi a baj? - kérdezte értetlenül.
- Nem akarom látni azt az embert - adtam rövid választ. Sajnos nem volt szerencsénk, mert felénk jött. Elengedtem Máté kezét és rohanni kezdtem. Nem érdekelt senki és semmi csak futottam.
- Mesi! - kiáltott utánam Máté, de nem álltam meg. Beakartam fordulni a sarkon, de elcsúsztam így elestem.
- Au! - sikítottam fel fájdalmasan.
- Jól vagy?! - térdelt mellém rémülten Máté.
- Aha - bólintottam fájdalmasan. Máté óvatosan felsegített az enyhén csúszós járdáról.
- Biztos, hogy jól vagy?
- Igen persze, de megyek - bicegtem, de ismét megcsúsztam. Ezúttal szerencsére Máté elkapott.
- Haza kísérlek - eresztett felém egy félmosolyt.
- Köszi - suttogtam. Már majdnem a házunknál voltunk amikor egy hangot hallottam hátulról.
- Mesi, kérlek álljatok meg - kért Ádám.
- Nem! Elvetted az anyánkat! Miért fogadjak pont neked szót?! - üvöltöttem hátra fordulva.
- Csak hallgass meg. Kérlek!
- Hagyj békén - fordultam el sírva.
- Mesi - suttogta Máté, de csak megráztam a fejem.
- Te is hagyj békén Máté! - indultam el, de kicsit megszédültem.
- Minden rendben? - pattant mellém gyorsan Máté.
- Csak haza akarok menni.
- Elkísérlek.
- Nem kell, egyedül akarok lenni - hunytam le a szemeimet és elindultam haza. Otthon kint a kapunak támasztottam a fejem, hogy kicsit megnyugodjak.
- Jól vagy? - kérdezte egy idegen hang. Rögtön odakaptam a fejem. Egy kb 182 centis, barna hajú barna szemű srác nézett rám aggódva.
- Persze - bólintottam a szám szélét rágva. Kétkedve nézett rám. Nem mondtam semmit csak benyitottam... volna, ha nem lett volna zárva a kapu.
- Ezt nem hiszem el - motyogtam.
- Tudok segíteni? - kérdezte a srác.
- Kösz, de megoldom - gondolkodtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve felhúztam magam a kapura.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne...
- Nem vagyok kíváncsi a véleményedre - másztam át a kapu felett. Tiszta Kornélnak éreztem magam abban a pillanatban. Annyi különbséggel, hogy a nadrágom beakadt a tetejébe.
- Ó, basszus! - szitkozódtam.
- Segítsek? - kérdezte pimasz vigyorral az arcán.
- Nem kell - próbáltam lejönni, de egy reccsenést hallottam, majd megéreztem a hideg kaput. Kiszakadt a nadrágom.
- Szexi a bugyid - kacsintott.
- Kopj már le! - vörösödött a fejem.
- Miért? - ekkor egy nagy csattanást hallottam.
- Hagyd békén a barátnőmet - hallottam Máté hangját. Hálásan néztem le rá. A srác valamit motyogott, majd elment. Máté értetlenül nézett fel rám.
- Mit csinálsz ott fent?
- Élvezem a kilátást - dünnyögtem.
- Egy valamiben egyetértek azzal a gyerekkel. Tényleg szexi a bugyid - vigyorgott.
- Máté! - visítottam.
- Most mi van? Nem szereted, ha bókolnak neked?
- Fogd be!
- Miért?
- Mert, ha lejutok innen akkor olyat kapsz, hogy azt megemlegeted!
- Mire gondolsz ezzel pontosan virágszál?
- Arra, hogy megverlek!
- Az ágyban?
- MÁTÉ!!!!
- Jó, befogtam. Francia vagy tanga? - kérdezte, mire legszívesebben megfojtottam volna.
- Fejezd már be te hülye!
- Jó, befejeztem. Segítsek lemászni?
- Megköszönném, de akkor ne nézd azt a rohadt nagy lyukat!
- Oké - mosolygott, majd segített lemászni, de éreztem a meleg kezét a... szakadásnál.
- Mit mondtam neked?!
- Tapiról nem volt szó - harapta meg gyengén az orrom. Éreztem, hogy a fejem paradicsom vörösre váltott.
- Szép az arc színed - húzta tovább az agyam.
- Hülye vagy - nevettem fel.
- A te hülyéd - csókolt meg. Beletúrtam a hajába, mire szorosabban húzott magához.
- Szeretlek, Mesi - nézett mélyen a szemeimbe miután elszakadt az ajkamtól.
- Én is téged Máté - öleltem meg.
- De válaszolnál a kérdésemre?
- Melyikre? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Francia vagy tanga? - ekkor a kezem erősen csattant az arcán.
- Erre nem fogok válaszolni - fordultam meg, majd eszembe jutott, hogy nem tudok bemenni.
- Hjaj, aludhatok nálatok?
- Persze, cicuska, de többet ne pofozz meg. Irtó erősen ütsz - fogta az arcát.
- Jó, bocsi - indultunk el hozzájuk.

- Szóval?
- Én aztán nem válaszolok.
- Miért?
- Tudd meg te - kacsintottam, mire az arca felragyogott.
- Mázlid van!
- Miért?
- Anya nincs itthon - kezdett csókolni.

#Heni

Este miután lefektettem a kicsiket aludni amikor csörgött a telefonom.
- Igen?
- Lehet, hogy hibát követtem el!
- Miért? - rémültem meg.
- Elvesztettem a... diákigazolványomat! - a hangja sírós volt.
- Lehet újat csináltatni, ne aggódj ezért.
- Nem! Máté vette el!
- Akkor kérd meg, hogy adja vissza... miért vette el tőled? Minek neki a diákod? - értetlenkedtem.
- Ahj, nem érted! Elvesztettem! Nincs többé! Huss eltűnt!
- Mesi jól vagy?
- Igen! Tök jól vagyok - kezdett nevetni, mire kicsit megrémültem. A háttérből hangokat, majd Máté hangját hallottam.
- Oké, figyelj. Lehetséges, hogy volt egy kis huncutkodás utána lementünk inni és azt hitte, hogy víz volt az egyik üvegben, de véletlenül anya palijának a pálinkáját húzta meg és azóta ilyen!
- Mivan?! Te elvetted a... - ekkor jött meg Márk.
- ...diákigazolványát? - fejeztem be a mondatot kicsit másképp.
- Igen, de ő akarta! - védte magát.
- Istenem segíts! Legalább jól van? 
- Épp az ágyon fekszik és... nevet egymagában.
- Fasza - csúszott ki a számon Márk "kedvenc" szava.
- Baj van? - suttogta Márk.
- Nincs - tátogtam.
- Kérlek ne mondd el Márknak különben kiherélne engem!
- Nem fogna megölni. Csak kicsit elbeszélgetne veled, hogy nem szép dolog elvenni más lányok diákigazolványát.
- Ott van a közelben, hogy így beszélsz?
- Pontosan.
- Jaj, nekem! - ekkor Márk kivette a kezemből a telefont, majd elvonult beszélgetni Mátéval. Miután végzett ráugrott a kanapéra és egy puszit adott nekem.
- Mizu?
- Semmi - bújtam hozzá.
- Hiányoztál - suttogtam a pulcsijába. Óvatosan felemelt, majd felvitt a szobába. Befektetett az ágyba, majd egy puszit adott az arcomra.
- Aludj szépen - suttogta, majd elment mellőlem. Engem meg abban a pillanatban elnyomott az álom.

#Márk

A neten böngésztem amikor jött egy üzenetem.

Mesi: Úgy szeretleeeeeeeeeek!!!

Értetlenül meredtem a sorra, majd gépeltem a választ.

Me: Én is téged. Aludj, mert késő van. Jó éjszakát, Mesi!

Erre már nem jött válasz. Megráztam a fejem, majd tovább görgettem a neten amikor megláttam azt amit kerestem. Hm, a koreográfiáját könnyen összelehetne állítani a már meglévővel. Halkan kimentem a garázsba, majd bekapcsoltam a zenét. Eltáncoltam az egész osztályprodukciónkat csak ezt valahogy bekell gyakoroltatni a többiekkel is. Mikor már közel voltam ahhoz, hogy állva elaludjak bementem Henihez. Befeküdtem mellé, majd elaludtam.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.