Élet a Szent Johannában ✔

1.33

(02.17)

#Márk

Ma anyáék elutaztak a hétvégére így miénk a ház! Természetesen áthívtam Rékát itt aludni. Mesi pedig két barátját hívta át.
Reggel kikeltem az ágyból, majd felöltöztem. Mikor kész voltam elindultam a suliba. Rékának nulladik órája volt. A fiúk kint voltak.
- Még mindig nem értem! - nyavalygott Teó.
- Mit?
- Boti miért járhat Mesivel?!
- Mert Márk megengedte - sóhajtott Boti.
- Nekem miért nem engedted meg?
- Mert téged csak barátként kedvel - sóhajtottam.
- Ez nem fair! - duzzogott Teó. Jelzőcsengetéskor bementünk a suliba. Heni csendben ült a helyén. Boti odament hozzá.

#Heni

- Akkor jössz? - kérdezte Boti.
- Igen, de jó ötlet?
- Azt akarod, hogy Rébanc elvegye tőled P.M-et? - támaszkodott a padomra Boti.
- Rébanc?
- Ja, Réka+Ribanc=Rébanc - vigyorgott Boti.
- Oké, de mi lesz ha valami nem úgy sikerül, ahogy akarjuk?
- Minden rendben lesz - ment a helyére. Egésznap a délutánon járt az eszem. Féltem, de izgultam is.

#Márk

Délután Réka egy sportáskával a vállán állt a kapuban.
- Szia - adtam egy csókot neki.
- Hiányoztál - csókolt tovább. Mikor elváltunk egymástól, bementünk a házba. Mesi a szobájában volt.
- Szia, Mesi! - köszöntem neki.
- Sziasztok - mosolygott Mesi.
- Szia - köszönt Réka. Ekkor csengettek.
- Nyitom! - rohant le Mesi.
- Mintha kicserélték volna - mosolyogtam.
- Valóban - mosolygott Réka.

#Mesi

- Végre itt vagytok! Tudjátok milyen nehéz mosolyogni arra a dögre?! - kérdeztem az ajtóban állóktól.
- Bocsi, Mes - adott egy puszit Boti.
- Cukik vagytok együtt - mosolygott Heni.
- Köszi, gyertek be - álltam félre. Becsuktam mögöttük az ajtót, és felmentünk az emeletre.
- Na, mit szeretnétek csinálni? - kérdeztem Márk ajtaja előtt.
- Mesi, cse... - jött ki Márk a szobájából. A haja eléggé... össze volt borzolva.
- Szia, Heni, mit szeretnél? - kérdezte Márk.
- Nem hozzád jöttem, hanem Mesihez.
- Aha... gyere velem - fogta meg a karomat, és behúzott a fürdőbe.
- Direkt csinálod?!
- Mit? Áthívtam a barátomat és a barátnőmet. Hol itt a baj?
- Ha átjöttök a szobámba, Henivel akkor pórul jársz - morogta, majd kiment. Én is kimentem.
- Mi volt?
- Óvatosnak kell lennünk. Még jó, hogy megtaláltam egy régi babamegfigyelőt ami még működik. Az egyiket eldugtam Márk szobájában - vigyorodtam el ördögien.
- Mi a terv? - kérdezte Heni.
- Halálra rémisztjük - mentem be a szobámba.
- Mivel?
- Ezzel - tartottam a kezemben Márk hangtorzítóját.
- De rossz vagy - nevetett Boti.
- Köszi - mondtam a torzítóval.
- Fú, de ijesztő - borzongott meg Heni.
- Este kezdődik az "Üldözzük el a gonosz boszorkányt" hadművelet - vigyorogtam.

#Márk

Este nekiláttam vacsorát főzni öt személyre. Réka végig mellettem volt.
- Kész a kajaaa - ordítottam el magam.
- Tudod, én másra vagyok éhes - bújt hozzám Réka.
- Felejtsd el, ribikém - jött le Mesi.
- Emese! - szóltam a húgomra szigorúan.
- Bocs - morogta, majd mert három tányérba a spagettiből, és felment. Szedtem Rékának kaját.
- Elmegyek a mosdóba - adott egy csókot.
- Siess - szóltam utána.

#Mesi

Épp a tányérokkal egyensúlyoztam mikor lépteket hallottam.
- Idefigyelj, Emőke - szólt a boszi.
- Emese vagyok!
- Lényegtelen - legyintett lenézően.
- Tudod mit állapítottak meg a brit tudósok, piciszivem? - néztem rá.
- Mit? - fonta karba a kezeit.
- Azt, hogy kihasználod a bátyámat és egy utolsó cafka vagy - mosolyogtam rá, majd tovább mentem volna, de megragadta a karomat, így a tányérok csörömpölve és szilánkokban estek a földre.
- Ha eljár a szád neked véged! - sziszegte dühösen.
- Jaj, de megijedtem.
- Lányok?! Minden rendben? - kiáltott lentről Márk.
- Igen! - kiáltottuk le.
- Nem tudod mikre vagyok képes, ha felidegesítenek!
- Összefekszel a bátyámmal? - ekkor a tenyere az arcomon csattant. A fejem oldalra csuklott. Gúnyosan vigyorgott rám.
- Te utolsó... - ugrottam neki.
- Ááá! Engedj el! - visított.
- Nem!
- Engedj el te kis senki! - lökött el, én pedig a földre estem.

#Heni

- Engedj el te kis senki! - szűrődött be Mesi szoba ajtaján.
- Boti, gyere gyorsan - szóltam a fiúnak. Kimentünk a szobából, de ami kint fogadott! A földet tányér törmelék borította. Mesi sírva feküdt a földön.
- Emese! - kiáltott kétségbeesetten Boti, majd a barátnőjéhez ment.
- Nagyon fáj - sírt Mesi.
- MÁRK! - kiáltott Boti. Márk felrohant a lépcsőn, majd szinte lesápadt.
- Mesi! - térdelt a húga mellé.
- Mi történt?! - kérdezte idegesen Márk.
- Az a hülye ribanc történt - sírt Mesi.
- Réka?! De hisz ő a légynek se tudna ártani! - védte a csaját Márk.
- Cseszd meg! - ölelte Botit. Boti óvatosan felemelte Mesit a földről, és bevitte a szobájába.
- Réka csak játszik veled - néztem rá szemrehányóan, majd bementem Mesi szobájába.
- Sss, itt vagyok - simogatta Mesi hosszú barna haját Boti.
- Márk egy barom - ültem le Mesi mellé.
- Tudom, de most megtanulja az a Béka, hogy ne szórakozzon egy Patakival!
- És egy Királlyal!
- És egy Nádorral!

#Márk

Éjjel nagyban aludtunk amikor valami hangot hallottam. Réka mocorogni kezdett.
- Rékaaa - hallottam egy mély szörny -szerű hangot.
- Mi ez? - suttogta Réka.
- Biztos a szél - ásítottam.
- Most megfizetsz! - hallottuk újra.
- Márk, én félek! - bújt közelebb Réka.
- Most megfizetsz, Réka!
- Ahj - keltem ki az ágyból. Átmentem Mesi szobájába.
- Nem vi... - nyitottam be, de mindenki aludt. Oké, ez fura. Visszamentem a szobámba.
- Nem Mesiék - feküdtem be az ágyamba.
- RÉKAAAAAAA - ekkor a lány szorosan hozzám bújt.
- Valld be az igazat!!
- Mi-miről?
- Te is csak egy utcalány vagy, és kihasználod a fiúkat!
- Nem igaz!! - visította.
- Ki a futtatód?!
- Senki!!
- Hazudsz! - ekkor újra átmentem. Mesi szórakozott.
- Normális vagy?! - üvöltöttem le a fejét.
- Igen az vagyok!
- Nekem nem úgy tűnik!
- Márk! Elegem van a húgodból! Állandóan közénk akar állni! - jött át Réka.
- Választanod kell! Vagy ő vagy én! - állt meg a szoba közepén. Hosszasan hallgattam, majd megszólaltam.
- Sajnálom, Mesi...

Folyt. köv.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Tudom, egy dög vagyok, de vajon mit mondd Márk Mesinek?? A kövi részben kiderül ;)
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.