Élet a Szent Johannában ✔

2.4

(09.05)

#Márk

Reggel álmosan nyomtam ki a hangosan szóló ébresztőmet. A szekrényemből kivettem a mai ruhámat, és felöltöztem. Beállítottam a hajamat "most keltem fel" stílusúra, majd a deszkámmal és a táskámmal lementem a lépcsőn. Anya friss rántottával várt.
- Jó reggelt, Márk - tett elém egy tál friss finom gőzőlgő rántottát.
- Köszi - kezdtem enni. Időközben Mesi is lejött Démonnal a nyomában. Felálltam az asztaltól, és a hűtőből kivettem egy fantát. Hallottam, hogy Mesi kuncogott. Mire megfordultam, és visszaültem a helyemre a reggelimből nem maradt semmi.
- Hol a reggelim? - kérdeztem értetlenül.
- Megetted - adott Démonnak enni Mesi.
- Nem, a felét meghagytam - néztem Mesire. Visszatartott mosollyal simogatta Démon fejét.
- Teee - mutattam a kutyára.
- Ajj, már Márk! Ne Démont okold!
- Tudom, hogy ő volt - álltam fel, majd a mosogatóba tettem a tányéromat. Megvártam, hogy Mesi is megreggelizzen után a deszkáinkkal elmentünk a suliba.
- Mit akar tőled Viki? - kérdezte hirtelen Mesi.
- Semmit. Viki, csak egy barát - néztem a húgomra.
- Persze, aztán fél év múlva már a barátnőd lesz - forgatta meg a szemeit.
- Emese! Ne mondj ilyet!
- Bocs - morogta. A sulinál köszöntünk a fiúknak, majd Mesi egy puszi (Botinak adott) után bement a suliba.
- Mi baja van? - kérdezte Boti.
- Hidd el, hogy én örülnék a legjobban annak, ha tudnám - néztem Mesi távolodó alakját.
- Megint összekaptatok?
- Nem, csak ő pipa rám Viki miatt - indultam be.
- És kedves nézőink tanúi lehetünk a Pataki testvérek néma haragjának - tudósított Teó.
- Hülye! - reagáltam le.
- Csókolom Hartay néni! - köszönt egyszerre Teó az uncsitesójával.
- Jézusom, már kettő van belőle - nézett drámaian az ég felé Hartay.
- Én jobban szeretem önt! - felelte Teó.
- Ne hallgasson rá! Imposztor - mutatott Teóra a srác.
- Én voltam itt előbb, Edu!
- És én leszek itt utánad még egy évig! - vigyorgott ezek szerint Edu.
- Kovács és Szőke nyomás órára! - vetett véget a vitának Hartay. Felindultunk az emeletre. Mesi épp a szekrényébe ragasztott posztereket. Boti Mesit nézte.
- Menj oda hozzá - mosolyogtam rá.
- Jó - indult el. Csongival és Teóval hárman mentünk be a terembe. Heni nem volt bent. Leültem a helyemre, és a többieket hallgattam.
- Minden oké? - kérdezte Luke.
- Igen, miért? - néztem fel rá.
- Már vagy két perce meredten bámulsz magad elé - vette át a szót Bence.
- Csak elgondolkodtam - ráztam meg a fejem. A két fiú visszament a helyükre. Csengetéskor Heni még sehol sem volt, de Székely már bent volt.
- Köszöntelek titeket az év első biológia óráján! Van hiányzó? - nézett körbe Székely.
- Heni - kiáltottuk be páran. Székely beírta Henit hiányzónak majd kezdetét vette az első biosz. Az óra után kimentünk az udvarra.
- Jön ma valaki focira? - kérdezte Noel. Erre azok akik eddig nem jártak focira mind bekiabálták, hogy „én megyek!”. Csengetéskor bementünk a terembe. Dupla rajz következett.
- Sziasztok - jött be Hajdú tanárnő.
- Jó napot! - köszöntünk mi is.
- Tanárnő! Hogy telt a nyara? - kérdezte Teó. Ezzel el is ment a dupla rajz. A szünetben átvonultunk a nyelvi előadóba. Mesi utánam kiáltott.
- Igen?
- Egy hazug ember vagy, Márk!
- Miért? - ezzel elkezdődött egy szép kis vita köztünk. Dühösen mentem be a nyelvi előadóba. A szünet hátra levő részében a telefonomat nyomkodtam. Felmentem messengerre, és... Heni elérhető volt.
Kisfiú: Szia, beteg vagy?
Látta. De nem írt. Klassz!

#Heni

Heni: Rám írt! Mit csináljak?!
Tina: Ne válaszolj!
Heni: Szerinted, hogyan tudnám elfelejteni?
Tina: Ne nézd! Tartsd magad távol tőle! Ha folyton nézegeted nem fog menni... Kerüld a helyeket amiről eszedbe jut! Eszedbe se jusson olyan számokat hallgatni ami eszedbe juttatja őt!
Heni: Akkor inkább elásom magam a kertben, mert mindig eszembe jut valamiről...
Tina: Hajaj, a fejét a padjába veri...
Heni: Ki?
Tina: Szerinted?
Heni: Rentai?
Tina: XD nem, hanem Márk
Heni: Miért?
Tina: Várj, megkérdezem
Heni: Oké
Tina: "Viszket a homloka" azért
Heni: ???
Tina: Én se értem, nyugi
Heni: Fura ez a srác
Tina: Az, mikor jössz suliba?
Heni: Holnap már megyek :)
Tina: Szuper :D
Heni: Mennem kell, majd később beszélünk, szia!
Tina: Szia

#Márk

Az óra unalmasan telt. Nem volt a legjobb ötlet a padba verni a fejem. Francián is csendben voltam. Tesin fociztunk. Délután a focira készültünk. Nagyban dekáztam mikor megláttam Mesit a lelátón. Tuti Boti miatt jött. Tovább dekáztam. Fekete megfújta a sípját. Ugyanaz volt a felállás, mint tavaly (régiek az újak ellen). Idén többen jelentkeztek, mint tavaly, de csak hárman kerülhettek be játékra ketten meg cserének. A sípszóval vette kezdetét a meccs. A diákok a lelátóról kiabáltak, hogy „passzolj!” vagy „lődd be!”. Majdnem belőttem a harmadik gólt, mikor Tony sípcsonton rúgott. A tömeg elhalkult. A sípcsontomat fogva estem el. Többen kezdték el a nevemet kiabálni. Már szinte csillagokat láttam a fájdalomtól.
- Márk, jól vagy? - hallottam tompán Fekete hangját. A csapattársaim aggódva gyűltek körém.
- Nem vagyok jól!
- Hol fáj? - kérdezte Nándi. Észlény a srác (szarkazmus)
- A sípcsontom fáj, te agyhalott! - szorítottam össze a fogamat.
- Rátudsz állni?
- Nem tudom - ültem fel. Reméltem, hogy nem kerülök megint kerekesszékbe. A fiúk segítettek lábra állni. Amint ránehezedtem a bal lábamra szinte visszaestem.
- Boti és Csongi kísérjétek el az orvoshoz - kérte a két fiút Fekete. Két oldalról támogatva mentünk el az orvosiba.
- Az a rohadék - szidtam Tony-t. Csongi bekopogott az orvosi ajtaján.
- Sziasztok, mi történt? - nyitott ajtót a suli doki.
- Nagyon fáj a sípcsontom. Nem bírók ráállni - panaszoltam.
- Gyertek be - intett. Bent felültem az ágyra, mire a doktornő megtapogatta a lábam.
- Áúúú - kiáltottam fel fájdalmasan.
- Ez eltört - nézett rám.
- Ugye nem kell tolószékben üljek? - kérdeztem félve a választól.
- Nem, elég lesz egy mankó. Hívd fel a szüleidet, hogy vigyenek el a kórházba. Ott többet tudnak mondani.
- Rendben, köszönöm - nagynehezen leszálltam az ágyról, és támogatva mentünk vissza. Fekete rögtön odajött hozzám.
- Na?
- Valószínűleg eltört.
- Sajnálom. Fiúk kísérjétek ki - nézett Botira és Csongira. Elkísértek az öltözőbe. Lassan átöltöztem. A cipővel gondban voltam, végül nem vettem fel a bal cipőmet. Sántikálva mentem a portához. Épp a telefonomat vettem elő, mikor egy hangot hallottam a hátam mögül.
- Márk, miért nincs mindkét lábadon cipő? - kérdezte Nóri.
- Anyáékat akartam felhívni, hogy vigyenek be a kórházba.
- Megint pánikroham?!
- Nem, csak a lábam valószínűleg eltört.
- Elvigyelek?
- Megköszönném.
- Szólok Ricsinek utána mehetünk - rohant el. Fél órával később már a kórház várójában ültünk. Egy órával később kerültem sorra. Begipszelték a lábamat, és adtak egy mankót. Otthon anya majdnem szívrohamot kapott mikor meglátott.
- Pataki Márk, veled meg mi a jóisten történt?!
- Semmi - indultam fel, de anya megállított.
- Semmi?! Be van gipszelve a lábad!!
- Focin elestem. Ennyi - mentem fel. A szobámban felültem az ágyamra. Unalmamban megkerestem a levelező tásram e-mail címét, majd ráírtam. (Francia tudás híjján magyarul írom😂. Író)

Bonjour, Alex!
A nevem Márk Pataki, és én vagyok a levelező társad. Remélem ha megkapod  ezt az e-mailt minél hamarabb válaszolsz.
Üdv: Márk!

Na, ezzel is megvolnánk. Este nem mentem le enni. Anya felhozta a vacsorámat, de hozzá se nyúltam. A fürdés macerás volt a gipsz miatt, de megoldottam. Este lefeküdtem aludni.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon Márk és Mesi meddig lesznek haragban?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.