Élet a Szent Johannában ✔

3.15

~Egy hatalmas time jump~

(12.20)

#Márk

Több dolog történt az elmúlt majdnem két hónapban. A kémia termet teljesen felkellett újítani. Így a kémia órák anyagait szárazan adta le Milán. Kaptam egy igazgatói dicséretet amiért kimentettem Mesi három osztálytársát a lángoló laborból. Boti és Adél azóta a nap óta haragban vannak. Apropó Adél... őt kirúgták a suliból. Boti azt mesélte, hogy kihisztizte a szüleitől, hogy a nagynénjéhez menjen Gyulára. Így Boti és Mesi ismét jóban vannak, de félreértés ne essék, mert nincs Bosi és már nem is lesz többé ugyanis Boti bemutatta az egyik napon azt a bizonyos lány.

<Visszaemlékezés>

- Sziasztok! Beszeretném mutatni nektek Izát - jött felénk egy hosszú szőkésbarna hajú lánnyal.
- Sziasztok, Sárosi Izabella vagyok - mosolygott ránk.
- Én Teó vagyok - adott a lánynak egy kézcsókot.
- És barátnője van - tette hozzá Boti.
- Nehéz a családi élet - kapott a szívéhez Teó.
- Jó lennél színésznek - mondta Iza.
- Köszi - vidult Teó.
- Ő Csongi, Márk és a húga akiről már olyan sokat meséltem, Mesi - mutatott be minket is.
- Hali - köszöntünk mi is.
- Sziasztok, már nagyon sokat hallottam rólad Mesi - nézett a húgomra.
- Igen?
- Ühüm. Boti sokat mesélt arról, hogy mennyire szeretett téged.
- Uhm... - sütötte le a szemét Mesi. Iza odalépett hozzá, és valamit suttogott a fülébe. Mesi csak bólintott.
- Jó volt megismerni titeket személyesen is - mosolygott a lány.
- Már mész?
- Hát, a keresztanyám vár, és nem szereti ha kések.
- Hazakísérlek. Sziasztok - köszöntek el.

<Visszaemlékezés vége>

Pár nappal később járni kezdtek. Mesinek még mindig nem jöttek vissza a Mátéhoz kapcsolódó emlékei, de szerintem nem is bánja. Remélem ő fog lépni, és vallja be, hogy beleszeretett Mátéba. Velünk Henivel minden rendben van. Az őszi szünetben együtt mentünk ki a nagyiékhoz. Megmondtam nekik, hogy a téli szünetet nem fogom tudni náluk tölteni, mert Henivel szeretnék maradni, ha jönnek a kicsik. Megértették☺. Amíg ott voltunk Mesivel mi az állatok körül segítettünk, Heni meg a nagyinak segített a házban. Miután visszajöttünk Budára novemberben elkísértem Henit az ultrahangra. És tuti, hogy ikrek lesznek. Csak a másiknak nem lehet tudni a nemét. Remélem legalább ő kislány lesz.

(12.21)

#Heni

Reggel Márk mellett ébredtem. Ma kezdődött el nekik hivatalosan a téli szünet. Annyira izgulok, mert 27-ére vagyok kiírva a picikkel. Nem tudni a nemét a másik babának. Nem nagyon akarja megmutatni magát. Megpróbáltam óvatosan kikelni az ágyból, de véletlenül megbotlottam Márk bitang lábában.
- Ne üss - fordult oldalra álmosan. Megráztam a fejem, és kimentem a mosdóba. Elvégeztem a dolgom utána lementem reggelit csinálni. Nem sokkal később két erős kar ölelt át.
- Jó reggelt - adott egy puszit Márk.
- Neked is - mosolyogtam rá. Miután kész lettem a reggelivel leültünk megenni azt. Utána elmentünk sétálni Márkkal. Olyan jó volt kézenfogva menni a decemberi időben a barátommal aki egyben a gyerekeim apja. Ha valaki nekem azt mondta volna kilencedikben, hogy nem csak a barátnője leszek, de ráadásul 16 évesen teherbe ejt akkor a képébe röhögtem volna, hogy „az kizárt”, de mégse, mert igaz. Elmentünk a plázába karácsonyi ajándékokat vásárolni. Mire hazaértünk valaki a konyhában ügyködött. Halkan felmentünk, eltenni az ajándékokat (közben láttam, hogy Mesi főzött). Márk szobájában becsomagoltunk mindent, majd lementünk Mesinek segíteni. Mikor kész volt az ebéd leültünk enni. Ebéd után beszélgettünk, majd Mesivel elvittük Démont sétálni. Legközelebb este mentünk haza. Ettünk a maradék spagettiből, majd lefürödtünk utána lefeküdtünk aludni.

Éjjel Márk felé fordítottam a fejem.
- Márk - suttogtam.
- Hm?
- Szeretsz engem?
- Igen.
- Biztos?
- Mi a baj? - nézett rám álmos fejjel.
- Semmi, csak... izé... megkívántam a dinnyét - nyögtem ki.
- A mit?
- Dinnyét - ismételtem meg. A fejét a párnájába temette és szitkozódni kezdett. Mikor befejezte kikelt az ágyból, és öltözni kezdett.

#Márk

Fáradtan indultam el az egyik boltba. A tesco még nyitva volt. Bementem oda. Rögtön a zöldség osztályra mentem dinnyét keresni. A távolban láttam egy dinnyét, de egy férfi is azt nézte. Mindketten rohanni kezdtünk az utolsó dinnyéért. Futás közben megcsörrent a telefonom.
- Most a dinnyédért futok, mondd - szóltam bele.
- Mégse dinnyét kérek. Hoznál epret? - kérdezte Heni, mire pofára estem.
- Hogy mit? - kérdeztem vissza.
- Epret, kérlek - kérte. Sóhajtva fejeltem le a talajt.
- Oké - keltem fel a földről.
- Szeretlek! - tette le. Elmentem az eprekhez, majd elvettem egy kis dobozzal. Elmentem a kasszához, majd a srác szomorúan nézett rám.
- Bocsi, de már lezártam a kasszát.
- Ne már! Tudod milyen érzés amikor a terhes barátnőd december közepén dinnyét kíván utána meg mondja, hogy bocsi, de inkább epret hozz?? - kérdeztem kiakadva.
- Nem, de egy darabig nem is akarom ezek után megtapasztalni. Kérem az epret - kérte mire hálásan néztem rá.
- Köszi.
- Nincs mit - odaadtam a pénzt utána hazamentem. Felmentem a szobámba, majd odaadtam Heninek az epret.
- Köszi, de... már nem kérem - mondta, Heni mire kicsit tikkelve zuhantam be az ágyba.

(12.24)

#Márk

Reggel... aha francokat reggel. Hajnalban mocorgásra ébredtem.
- Máhrk - zihálta Heni.
- Mi az??
- Azt hiszem... itt az idő... jönnek a kicsik - mondta mire én teljesen pánikba estem.
- Nem úgy volt, hogy 27-én szülsz?!
- De, de haladjál már! - mondta dühösen.
- Jó, jó bocsi - pattantam ki az ágyból. Egy táskába beledobáltam néhány ruhát, és kisegítettem az ágyból.
- Ááá - fogta a hasát.
- Semmi baj - próbáltam nyugtatni.
- Remegnek a kezeid, fogsz tudni vezetni? - kérdezte rémülten.
- Persze - bólintottam. Beültettem a kocsiba és elindultunk.
- Lélegezz mélyeket, hogy lenyugodj!
- Oké!
- Márk, az utat figyeld már! Ne szerencsétlenkedj!
- Nem könnyű megnyugodni miközben te hátul vajúdsz!
- Fogd már be és haladjál! - szólt hátulról. A kórháznál amilyen gyorsan csak tudtunk kiszálltunk, majd Henit felkaptam és berohantam.
- Szül a barátnőm! - kiáltottam el magam, mire hoztak egy tolókocsit.
- Márk, most folyt el a magzatvizem - nézett rám Heni.
- Nem lesz semmi baj - néztem rá. A szülőszoba előtt a kezembe nyomtak egy zöld ruhát, hogy vegyem fel. Felvettem, majd bementem Henihez.

- Még egy utolsót, már kint van a feje - mondta a doki Heninek aki már vagy másfél órája a kezemet akarta eltörni. Heni egy utolsót nyomott, majd a szobát egy erőteljes sírás töltötte be.
- Kislány - nézett ránk a doki, majd elvágta a köldökzsinórt.
- Még egyszer csináld meg ugyanezt - amint kimondta magamban konstatáltam, hogy továbbra is eltöri a kezem.

#Heni

- Kint van - mosolygott a doktornő. Márk felé fordult.
- Az apuka szeretné elvágni a köldökzsinórt? - kérdezte Márktól.
- É... én? El... elvá... - nem tudta befejezni, mert megint elájult. Egy férfi orvos megfogta a karját, majd kihúzta onnan.
- Mi lesz a nevük?
- Pataki Lara és Pataki Zsófia - feleltem fáradtan. Ebben a percben jött vissza Márk is.
- A fiatal ember áldott lesz az asszonyok között - nézett a barátomra a doktornő.
- Miért?
- Két gyönyörű kislány született - mondta, mire Márk majdnem összeesett (megint), de kibírta amiért hatalmas respect. A két picikét a kezembe adták, én meg elsírtam magam.
- Sziasztok - sírtam. Zsófinak szép kék szemei voltak, míg Larának barna. A lányokat elvették tőlem, majd áttoltak egy szabad kórterembe.
- Ügyes voltál - adott egy puszit a verejtékes homlokomra.
- Köszi. Boldog karácsonyt - hunytam le a szemeimet, hogy aludjak.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Megszülettek az ikrek és... mindkettő lány! Kulissza titok: A baba/babák mindenféle képpen lány lett volna😈
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.