Élet a Szent Johannában ✔

2.27

(12.11)

Reggel kikeltem az ágyból, és a szekrényemhez vonszoltam magam. Kivettem a ruhámat, majd gyorsan felöltöztem. Mikor kész voltam, lementem a konyhába. Mesi csinált reggelit.
- Jó reggelt - mosolygott rám.
- Neked is - adtam egy puszit a fejére. Reggeli után elmentünk a suliba. A fiúk kint beszélgettek. Mesi odament Botihoz. Valamit beszéltek, majd Mesi bement.
- Baj van? - érdeklődtem.
- Adél furán viselkedik - legyintett. Bementünk a suliba. Kinga ma békén hagyott minket. Azaz, csak akkor, ha Teó befogta volna a száját.
- Mézes puszedli, Szatmáry néni! - kurjantotta Teó.
- Kovács Teodor, húzzál órára! - szólt rá Kinga.
- Muhahaha, mintha magamat látnám fiatal koromban - nevetett Zsolti.
- Neked nem órán kéne lenned? - nézett rá szúrósan Kinga, mire Zsolti behúzott nyakkal elment. Legalább Kinga megfeledkezett rólunk. Felmentünk a terembe. Heni nem volt bent a teremben. Gondoltam elaludt. Csengetés után tíz perccel kinyílt az ajtó.
- Elnézést a... hol a tanár? - nézett ránk kérdőn Heni.
- Annyi szerencséd van, hogy előttem jöttél be - jött be a tanár úr. Heni sóhajtva ült be elém. A szünetben kimentünk az udvarra. Emma folyton felénk pillantgatott, de Csongi is gyakran nézett a padhoz. Egy elfojtott mosollyal nyugtáztam, hogy mi egy cipőben jártunk.

A nap további része unalmas volt. Otthon gitároztam, este vacsiztunk utána lefeküdtem aludni.

(12.15)

#Márk

A hét további része eseménytelenül telt. Maximum annyi érdekesség történt, hogy megvettem Bence ajándékát (őt húztam). Egy kutyaidomítós könyvet vettem neki.

Reggel minden a megszokottan történt. Felkeltem, felöltöztem, ettem, suliba mentünk Mesivel.
- Annyira várom már a délutánt! - szökdelt a fagyos úton Mesi.
- Oké, de vigyázz, mert elcsúszol - figyelmeztettem.
- Oksa - hagyta abba. A sulinál a fiúkkal együtt mentünk be a suli épületébe.

Osztályfőnökin mindenki átadta az ajándékát. A könyvnek nagyon örült Bence. Idén Tinától kaptam egy fingerboard-ot. Legalább nem fogok unatkozni az órákon :D
- Jó hétvégét gyerekek, és kellemes szünetet Márk, Boti és Heni - nézett ránk Takács.
- Viszont. Sziasztok - mentünk ki a teremből. Mindenki gyorsan hazament a cuccáért. Mesivel fogtuk a cuccainkat, és lementünk a nappaliba. Bepakoltunk a csomagtartóba, és elmentünk Botiért. Neki is betettük a cuccát, aztán Heniért mentünk. Segítettem a csomagját betuszkolni a csomagtartóba utána hasítottunk a reptér felé. Apától elbúcsúztunk, majd becsekkoltunk és felszálltunk a gépre. Heni a fejét a vállamra hajtva pislogott nagyokat.
- Aludj - suttogtam a fülébe.
- Nem tudok - nézett fel rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel. Mosolyogva megráztam a fejem, és egy puszit nyomtam a fejére. Óvatosan hátranéztem Botiékhoz. Mesi a barátjának a vállán aludt. Megfogtam Heni kezét, és addig cirógattam míg el nem aludt.

- Megjöttünk - keltettem fel a barátnőmet.
- Fent vagyok - nyújtózkodott. Adtam egy rövid csókot utána leszálltunk a gépről. Elmentünk a csomagjainkért utána megkerestük a nagyszüleinket. Boti ámulva nézett minden felé.
- Haver, ez még csak a reptér - röhögtem.
- Jó' van na - röhögött ő is. Egyszercsak Mesi rohanni kezdett.
- Papi!! - ugrott a nagyapánk nyakába.
- Szervusz, Mesikém - ölelte át a nagypapa. Mi is odamentünk hozzá.
- Csókolom! Jó estét! - köszöntek egyszerre Heniék.
- Sziasztok gyerekek! Pataki Péter vagyok, de nyugodtan mondjátok, hogy Peti bácsi. Már nagyon sokat hallottunk rólatok - kacsintott a papa.
- Nem kell mindenről tudniuk - vakartam a tarkómat.
- Jó látom zavarban vagy. Gyertek menjünk - indult el a papa, mi pedig követtük. Bepakoltunk a csomagtartóba utána beszálltunk a régi piros autóba. Hasítottunk a belváros felé, közben nagypapa idegenvezetőt játszott. Élveztük. Nagyon késő volt már mire hazaértünk. Annyi erőnk volt már csak, hogy becuccoljunk utána bedőltünk az ágyba.

(12.16)

#Márk

Reggel (azaz délelőtt tízkor) arra keltem, hogy Heni egy puszit adott a számra. Sunyi módon csókot csináltam belőle.
- Jó reggelt - ültem fel.
- Neked is - bújt hozzám. Miután elengedett, kikeltünk az ágyból, felöltöztünk utána kimentünk a nagyiékhoz.
- Jó reggelt - köszöntem vidáman.
- Csókolom - köszönt halkan Heni.
- Szervusz. Patakiné Zsuzsanna, de nyugodtan szólíts Zsuzsi néninek - mosolygott rá kedvesen a nagyi.
- Rendben - bólintott a lány.
- Csüccs le reggelizni - tett elénk egy egy tál amerikai palacsintát a nagyi.
- Mikor volt erre időd? - vontam fel a szemöldökömet.
- Korán keltem - legyintett a nagyi. Ekkor megjött a másik gerle pár is. Boti is bemutatkozott utána közösen reggeliztünk és beszélgettünk közben. A nagyiék megkedvelték őket. Nagyon, ami jó hír. Reggeli (vagy ebéd?) után elmentünk a Central Park-ba sétálni. Ott összefutottunk pár baráttal.
- Mark! - üdvözölt vidáman Justin.
- Hello, Justin! Mi van veled? - mosolyogtam.
- Nem sok. Ki ez a helyes csajszi - utalt Henire.
- A barátnőm, Heni - karoltam át a vállát.
- Ó, szóval te lennél a híres neves Heni baby - nézett Henire, mire a fejem elvörösödött.
- Heni baby - nézett elfojtott vigyorral rám a barátnőm.
- Hát öhm...
- Ne is tagadd, Romeo! - röhögött Justin. Szemforgatva tűrtem a cukkolását.

A nap gyorsan eltelt sajnos. Henit szinte minden amerikai barátomnak bemutattam. Este otthon megvacsoráztunk aztán lefürödtünk végül lefeküdtünk aludni.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.