Élet a Szent Johannában ✔

2.36

(02.02)

#Márk

Ma már mentem suliba.
Reggel kikeltem az ágyból, és elkezdtem felöltözni. Hamar megvoltam, ezért lementem reggelizni. Reggeli után Mesivel elmentünk a suliba. A fiúk kint dumáltak.
- Császtok - köszöntem nekik.
- Visszatért! - ugrott rám Teó. A hirtelen lendülettől felborultunk. Botiék röhögve nézték, ahogy a hóban fetrengünk. Végül felálltunk.
- Nélküled nem teljes a balhés négyes!
- Olyan szar csak hárman lenni. Térj vissza a sötét oldalra, Márk! - imitált Darth Vader-t Teó.
- Legyen - egyeztem bele. Egy pillanatra boldog voltam. Majd a terembe belépve elszállt minden örömöm. Heni helye üresen maradt. De... Rebeka már ült egy padban. Akkor meg...?
- Mi az? - jött be Csongi is.
- A pad. 13 van a 12 helyett - értetlenkedtem.
- Ja, és?
- Semmi, ez nekem bonyolult. Elmegyek a büfébe - indultam ki.
- Márk! - jött ki Rebeka.
- Mondd - fordultam felé.
- Bekell vallanom valamit - kezdte halkan.
- Mit?
- Izé... uhm nem hiszem, hogy kitudom mondani.
- Csak mondd el - néztem rá.
- Ó, anyám mire vállalkoztam. Szeretlek - hajolt hozzám, de eltoltam.
- Ne haragudj, de én mást szeretek. Fogadd el - tettem a kezem a vállára.
- Hál' Istennek - sóhajtott megkönnyebbülten. Értetlenül néztem rá, mire valaki nevemet mondta. Megfordultam, és ott állt velem szemben ő. Megint szőke volt. Mint amikor beleszerettem. A lábaim a földbe gyökereztek. Az... az nem lehet. Vagy mégis? Odajött hozzám, és tőlem fél méterre állt meg.
- Tanultál belőle? - kérdezte ugyanazt, mint tegnap. Nem bírtam megszólalni a meglepettségtől. Heni él. Végül csak bambán bólintottam. Heni lassan elmosolyodott.
- Azt hittem, hogy meghaltál! - öleltem meg szorosan. Éreztem, hogy a hajamba túrt. Mélyen beszívtam az édes illatát.
- Sajnálom, de sajnos ezt kellett tennem, hogy megtudd mégis mit vesztettél - nézett rám mire megcsókoltam. A teremből hatalmas üdvrivalgás hallatszott.
- Sajnálom, hogy olyan hülye faszfej voltam! Sajnálom, hogy megbántottalak! Mindent sajnálok!
- Az a szerencséd, hogy nem lehet rád egy hónapnál tovább haragudni - csókolt meg újra, amit a csengő szakított meg. A terembe belépve Heni leült elém. Minden a régi. Az első francia után a szünetben a teremben maradtunk.
- Hogy tetszett a szülinapi ajándékom? - kérdezte a padomon ülve Heni.
- Tőled kaptam?!
- Igen - puszilta meg a homlokom. Heni tőlem Rebeka felé fordult.
- Köszi, hogy nem hagytad, hogy hülyeséget csináljon - mosolygott a csendes lányra.
- Ugyan, legalább Márk ne kövesse a példámat - túrt zavartan a hajába.
- Na várjatok egy kicsit! Ti... ti tudtatok arról, hogy Heni...?
- Erről mindenki tudott. Még Bekit is beavattuk - veregetett vállon Teó.
- Mi a fasz? Ez kurvára nem volt vicces! Baszki annyira bedepiztem ettől, hogy hétfőn öngyilkos akartam lenni!! - akadtam ki.
- Nyugi, van Rómeó - csókolt meg Heni.
- Egyébként, komolyan gondoltad amit mondtál? - kérdeztem félve Bekitől.
- Dehogy is! Egy: nem vagy az esetem. Kettő: Heni kért meg arra, hogy mondjam azt. Próbára akart tenni téged - mosolygott Beki.
- És Botiék mindig beavattak arról, hogy mi van veled - tette hozzá Heni.
- De amikor megvertek a lányok akkor... te pofoztál fel?
- Én hát. Nekem is kellett egy kis "szórakozás". Ha már nem rúghattalak jól tökön, ennyi járt nekem - vont vállat.
- Ó, de gonosz lettél!
- Ki? Én? - szállt le a padomról, és a helyére ült. Annyira szeretem ezt a lányt!

Délután ismét ketten mentünk haza, mert Mesit az osztálytársai elhívták mekibe. Ez engem nem zavart, mert sok megbeszélni valónk volt.
- Amikor azt hittem, hogy téged láttalak az te voltál? Mindig?
- Igen. Azt akartam, hogy te is úgy érezd magad, mint én. Összetörten.
- Sajnálom - hajtottam le a fejem. Heni egy lágy csókot adott a számra.
- Én mindig is szerettelek, és szeretni is foglak. És anno igazad volt. Szilveszterkor nem csak a Jack Daniel's beszélt belőlem. Már az első csók után szerelmes lettem. És a pulcsidnak nagyon jó illata volt, ezért is volt nálam - ismerte be az elmúlt egy év érzéseit.
- Nos, lenne egy fontos kérdésem. Megtisztelnél azzal, hogy... újra a barátnőm legyél? - térdeltem elé, mire ő nevetve igent mondott. Boldogan mentünk haza. Otthon a ház üres volt. Egyedül Démon lépteit hallottuk.
- Szevasz, haver - simogattam meg a dobermannt.
- Jé, összebarátkoztatok?
- Aha - vigyorogtam. Heni mosolyogva nézett ránk. Miután elengedtem a kutyát, megfogtam a kezét, és felvezettem a lépcsőn. Bevezettem a szobámba, és leültem az ágyra. Heni mellém ült.
- Nem akarlak újra elveszíteni - suttogtam a fülébe.
- Én se - csókolt meg Heni. Olyan jó érzés volt újra érezni Heni jelenlétét.
- Szeretlek, Heni!
- Én is téged, Márk - bújt közelebb hozzám. Lefeküdtünk az ágyra, és Heni haját simogattam.
- Hogy-hogy megint szőke a hajad?
- Úgy tudtam a szőkék jobban bejönnek neked.
- Igen. A szőke, kék szemű, kedves és aranyos lányok jönnek be nekem, és akit nem mellesleg Nádor Henriettának hívnak - pusziltam bele a hajába. Még csendben bámultuk a plafont, majd Heni átölelte a felsőtestemet, és így aludtunk el.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Heni visszatért a "halálból" és ismét együtt van Márni!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.