Élet a Szent Johannában ✔

3.23

(01.27)

#Márk

Az elmúlt hetekben nem volt semmi különös. Pénteken kiosztották a félévi biziket (egész jó lett az enyém).

Reggel úgy keltem fel, mint máskor. Kikeltem az ágyból, majd lementem a konyhába.
- Boldog 18. szülinapot, Márk! - kiáltották anyáék.
- Köszi - mosolyogtam.
- Milyen érzés nagykorúnak lenni? - vigyorgott Mesi.
- Ugyanolyan. Nem változott semmi - vontam vállat. Elfújtam a gyertyákat a tortámon, majd felvágtam azt. Torta reggelire? Miért ne? Miután megettük felmentem a szobámba gitározni. Unalmas egy szülinapom volt... eddig, mert jött egy üzenetem messengeren.

Heni: Boldog 18. szülinapot, Márk! Remélem boldog vagy ezen a napon, mert ez csak a TE napod! Élvezd ki minden egyes pillanatát. Tölts minél több időt a szeretteiddel, mert ha eléred a sokadik "X"-et akkor bánni fogod, hogy nem töltöttél velük több időt amikor lett volna rá alkalmad. Hidd el, én tudom... anya miatt. A lányok nevében is boldog szülinapot. Élj boldogan.

Kicsit szomorúan olvastam el az üzenetet. Hiányzik Zsozsó, de akkor is haragszok Henire és nem akarom, hogy anya nélkül nőjön fel, de Lara nem szeret engem, így inkább apa nélkül nőjenek fel mindketten. Mélyen beszívtam a levegőt, majd kissé szaggatottan fújtam ki.

Me: Köszi👍

Ennyit írtam neki válaszul. Elkell felejtenem. Könnyebben menne, ha már nem szeretném teljes szívemből, de így nehéz lesz.

(01.28)

#Márk

Reggel az ébresztőmre keltem. Kikeltem az ágyból, majd felöltöztem. Fogtam a táskámat utána lementem a konyhába. Megettem egy pirítóst utána Mesivel elmentünk a suliba. Botiék nem voltak kint. Bementünk a suli épületébe. Kinga finoman jelezte, hogy húzzunk órára. Behúzott nyakkal rohantunk mindketten. Fizikával kezdtünk. Nagyon unalmas volt az óra. Törin hármasra feleltem, matekon dogát írtunk, francián fordítottunk, kémián Bence négyesre felelt, majd végül föcin titokban a pad alatt telefonoztam. A nap végén hazamentünk a srácokkal, mert megbeszéltük, hogy átjönnek játszani. Bementünk a nappaliba. Beindítottam a játékot, majd épp leültem volna amikor csengettek. Odamentem az ajtóhoz, de arra a személyre igazán nem számítottam.
- Szia, Márk - nézett rám... Ádám.
- Mit akar maga itt?! Nem csinált már így is elég bajt a családomnak?! - kezdtem ordítani vele.
- De, de sajnálom és bocsánatot szeretnék kérni tőletek.
- Ezzel elkésett!
- Tudom - bólintott szomorúan a férfi.
- Tűnjön el míg szépen mondom!
- Márk, kérlek, csak Renivel akarok beszélni - könyörgött.
- Nincs itthon - hazudtam, mert fent volt a szobájukban.
- Láttam az autóját.
- Gyalog ment a boltba.
- Szépen kérlek!
- Nem!

#Reni

Kiabálást hallottam lentről. Lementem megnézni, hogy mi az. Márk veszekedett valakivel.
- Kivel kiabálsz, Márk? - kérdeztem, mire a kanapéról a fiúk rám kapták a fejüket, majd Márk felé.
- Senkivel anya, menj vissza - nézett rám Márk.
- Nem - mentem oda hozzá. Az ajtóban Ádám állt.
- Mit keresel itt?
- Bocsánatot szerettem volna kérni tőletek az elmúlt évekért. Sajnálom, Reni - nézett rám bánatosan.
- És ezzel minden elvan intézve? Elraboltad az unokámat! Miattad összevesztem Áronnal és most idejössz minden szó nélkül, hogy bocsánatot kérj?! Van bőr a képeden az elmúlt évek után idejönni?! Én szerettelek régen! Kilencedik óta szerettelek, de te rá pár évre megcsaltál utána feleséged lett! Aztán megint vissza akartál kapni, mert Vanessza elhagyott téged! Szerinted ezek után megbocsájtanék neked?! - vágtam a fejéhez dühösen.
- Nem hiszem.
- Legalább nem hülyültél meg teljesen.
- Nézd, megértem, hogy haragudtok rám, de... egyedül voltam. Nem keresett senki, és egyedül voltam.
- Cortezék elhívtak az esküvőjükre - dünnyögtem.
- Tudom, de akkor több amerikai utazási cég ment csődbe. Köztük az is ahol dolgoztam.
- Ezt sajnálom, de nekünk már semmi közünk sincs egymáshoz.
- Egy utolsó esélyt kérek. Egy utolsót! Kérlek, Reni! - könyörgött, mire megesett rajta a szívem. Hiába annyi év harag, mégiscsak az első szerelmem és az első barátom volt.
- Egy utolsó esélyt kapsz. Ha elszúrod, nincs több - néztem rá szigorúan.
- Köszönöm - ölelt meg. Akaratlanul beszívtam az illatát. Ugyanolyan volt, mint a gimiben anno.

#Márk

Összehúzott szemmel néztem Ádámot, majd eljöttem onnan. Leültem a fiúk közé, majd elkezdtünk játszani.
- Minden oké?
- Ja - feleltem.
- Biztos?
- Aha.
- Szóval semmi sem oké, értjük - mondta Boti, és tovább játszottunk.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Ádám visszatért, Reni pedig megbocsájtott neki és adott neki egy utolsó esélyt. Vajon mi lesz ebből? Ádám tényleg megbánta? És Heniékkel mi lesz? Márk megbocsájt neki?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.