Élet a Szent Johannában ✔

3.4

(09.04)

#Márk

Reggel már nem átkoztam el az ébresztőmet, hanem kikeltem az ágyból, és öltözni kezdtem. Egy csókkal köszöntem el Henitől, majd lebaktattam a konyhába. Mesi már lent evett. Gyorsan csináltam magamnak is egy müzlit utána elindultunk a suliba.
- Sziasztok - köszönt el tőlünk Mesi, majd bement. Boti pedig utána ment.
- Fasírt van? - fordult felém Teó.
- Az.
- Miért?
- Mert Boti féltékeny - sóhajtottam. Elindultunk be. Alig léptünk be, már veszekedés hangok ütötték meg a fülünket.
- Akkor se kellett volna! - mondta Mesi.
- Értsd már meg, hogy nem akarlak elveszíteni!
- Pedig éppen afelé közeledsz! Kolos csak egy barátom - mondta dühösen a húgom.
- Ahogy én is az voltam. Csak egy barát!
- De én téged szeretlek! Senki mást, csak neked féltékenységi rohamaid vannak! - viharzott fel az emeletre. Odamentünk Botihoz.
- Sajnálom - veregettem meg a vállát.
- Hagyd csak. Talán igaza van - indult fel búsan az emeletre.
- Még nem láttam őket így veszekedni.
- Én már láttam ennél durvább vitát is náluk - jutott eszembe amikor Mesi azt hitte, hogy megcsalta Dórival.
- Azért ez szar lehet neked és Adélnak is - nézett rám Csongi.
- Ja. Ilyenkor gáz, ha a tesód és a legjobb haverod vagy barátnőd összejönnek. Nem tudod, hogy kinek a pártján állj - indultam fel én is. A kémia laborba belépve leültem a helyemre, Kornél mellé. A füzetembe firkálgattam amikor valaki rácsapott a padomra. Ijedtemben elrontottam a rajzot.
- Mi az? - néztem fel Mirára.
- Mi baja van Botondnak?
- Kérdezd meg tőle!
- Nem mondja el - tette karba a kezeit.
- Akkor kérdezd meg Teótól, ő a barátod - próbálkoztam távozásra bírni. Nem mondott semmit, csak elment Teóhoz. Csengetéskor bejött Milán. A kémia után lementünk az udvarra Teóval és Csongival. Az udvaron Boti és Mesi megint veszekedtek.
- Rosszabbak, mint egy idős házaspár - konstatálta Csongi.
- Ja - mentem hozzájuk.
- Nem a világvége! - mondta Mesi.
- De basszus, elhívott fagyizni!!
- Igen, és?!
- Az már egy minimális randinak felelne meg!
- Tudod mit?! Ha ennyire zavar, hogy vannak fiú barátaim akkor miért nem lógatsz a nyakamba egy olyan táblát amin az áll, hogy fiúknak tabu!?
- Mesi... - kezdte nyugodtabban Boti, de megrázta a fejét.
- Nekem ez már nem fog menni, ne haragudj, de kicsit sok nekem a féltékenységed. Legyünk csak barátok - ment be az épületbe.
- Ne búsulj - veregette vállon Teó.
- Nem búsulok. Sajnálom, Márk - nézett rám.
- Semmi gond - indultam be én is.

#Mesi

Alig léptem be a terembe, a lányok rögtön letámadtak.
- Miért veszekedtetek? - kérdezte Adél.
- Karesz elhívott fagyizni, Boti pedig megint féltékenységi jelenetet csinált.
- De ugye attól minden oké... ugye?
- Nem, szakítottam vele - néztem rá szomorúan.
- Mesi... van valami amiről tudnod kell... - kezdte halkan Adél.
- Miről?
- A nyáron annyira hiányolt téged Boti, hogy... képes volt... - kezdett könnyezni.
- Mit? Adél, mondd már! - sürgettem.
- Megcsókolt egy random csajt egy házibuliban! Pont akkor mentem innivalóért, amikor ő valami szőke cicababát csókolt. Azt mondta nekem, ha elmondom neked akkor elmondja a legnagyobb titkomat mindenkinek a suliban - kezdett sírni. Magamhoz öleltem.
- Semmi baj - simogattam a hátát.
- Hát itt meg mi van? - kérdezte Máté.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom Adél, de az idióta bátyja történt - néztem Mátéra.
- Ugye tudod, hogy a barátodról beszélsz?
- Nekem már semmi közöm hozzá - válaszoltam.
- Szakítottatok? - vigyorgott Máté, de próbálta palástolni az örömét.
- Igen - a beszélgetést Neményi tanár úr zavarta meg.
- Mindenki üljön le... miért sírsz Adél?
- Nem érdekes tanár úr - ült a helyére a barátnőm. A töri órát végig jegyzeteltük utána kimentünk az udvarra. Célegyenesen Botihoz mentem. Megálltam előtte, és egy rohadt nagy pofont adtam neki.
- Auuuu!! Ezt meg miért kaptam?!
- Még megmered kérdezni?! Itt féltékenykedsz a barátaimra, amíg a nyáron valami kurvát csókolgattál! - erre a fiúk felszisszentek Márk pedig értetlenül meredt ránk.
- Mivan? Ezt meg honnan szedted?
- Nem az a lényeg! Egy kétszínű alak vagy, tudd meg Király Botond!

#Márk

Mesi dühösen csörtetett be az épületbe.
- Valaki magyarázza már el, hogy most MIVAN?! - nézett ránk segélykérően Boti.
- Neked kéne tudnod. Milyen kurváról beszélt??
- A nyáron egy csaj rám akart mászni egy házibuliban, de mondtam neki, hogy barátnőm van - felelte Boti.
- Már elvesztettem a fonalat - ráztam meg a fejem.
- Elvette az eszed a kicsi? - röhögött Teó.
- Meg zsúfoltak a napjaim is. Ahj - csengetéskor bementünk a terembe. Bioszunk volt Haraszti tanár úrral. Biosz után Nórival irodalmaztunk utána jött egy nyelvtan. Az utolsó óránk tesi volt. Zsolti megengedte, hogy focizzunk. A nap végén hazamentem, lepakoltam a cuccomat utána rohantam a melóba.

Este fáradtan mentem haza. Épp vacsoráztak a többiek.
- Moss kezet - szólt utánam anya.
- Oké - ásítottam. Felmentem a szobámba letenni a táskám, és egy kicsit leültem az ágyra.

#Heni

- Elnyelte a lefolyó? - kérdezte Mesi.
- Nem tudom, megnézem - álltam fel, és felmentem. A fürdő üres volt, de a szobájából hangokat hallottam. Bementem, és láttam, hogy az ágyon fekve horkolt. Mosolyogva mentem le.
- Elaludt - mondtam.
- Szegény, elég sokat dolgozik - sóhajtott Mesi.
- Igen - értett egyet Reni. Vacsora után letusoltam utána bementem a szobába. Nem volt szívem felkelteni, de valahol nekem is aludnom kellett.
- Márk, nem mész fürdeni? - suttogtam a horkoló fiúnak. Nem reagált rá.
- Márk, jön a baba! - mondtam kicsit hangosabban mire felriadt.
- Hozzatok forró vizet, és törölközőt én hívom a mentőt! - ült fel kicsit kábán, mire én elnevettem magam.
- Mit nevetsz?
- Bocsi, de muszáj volt valahogyan felkeltenem téged - nevettem tovább.
- Ez nem volt szép - durcizott.
- Bocsánat - bújtam hozzá.
- Semmi baj. Megyek fürdeni - csókolt meg, majd kiment. Addig én befeküdtem az ágyba. Mikor Márk is végzett befeküdt mellém, és lassan elnyomott mindkettőnket az álom.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon ki mondott igazat a Király testvérek közül? Boti vagy Adél?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.