Élet a Szent Johannában ✔

1.10

(10.03)

#Márk

A szeptember gyorsan elrepült. A suliban elkezdődtek az erőteljes dogák és feleltetések. Egy hónap alatt eldőlt, hogy nem szívleljük egymást Törökkel. Henivel továbbra is próbálunk a 24-ei versenyre. És tényleg mi lettünk az új balhés négyes. Mint anno Ricsi és a barátai, vagy mint Cortez és az ő barátai (csak ők balhés ötös voltak).

Reggel az ébresztőmre keltem. Kikeltem az ágyból, és kivettem a mai ruhámat. Miután felöltöztem lementem a konyhába egy fantáért. Adtam egy puszit anyának utána a deszkámmal elmentem otthonról. A fiúk a suli előtt beszélgettek.
- Császtok - álltam meg előttük. Lepacsiztunk utána elindultunk a bejárat felé. Felmutattuk a belépőnket a portánál utána bementünk.
- Madár csicsergős szép jó reggelt, Hartay néni - köszönt Teó Hartaynak.
- Nyomás a termetekbe - mutatott a lépcső irányába. Mi felmentünk, és bementünk a terembe. Matekkal kezdtünk.
- Kész a házi? - fordult hátra Heni.
- Volt házi? - kapták fel a fejüket a fiúk.
- Odaadjam? - nyújtotta a füzetét. Boti mosolyogva elvette, és másolni kezdett. Négyen másoltuk Heni füzetét.
- Minek adtad oda a házit? - kérdezte Mirabella.
- Mert.
- Jó engem nem izgat, de majd ne csodálkozz, ha állandóan ezért zaklatnak majd - felelte Mira, és elment. Csengetésre kész lettünk. Bejött Rácz.
- Csongi ismertetnéd a házi feladatot?
- Természetesen tanárnő - sétált ki a füzetével együtt Csongi. A füzetéből le leste a megoldásokat. Ötöst kapott rá. Vigyorogva ült le a helyére. A matek után töri jött. A szünetben az udvaron voltunk.
- Megyünk ma mekibe? - kérdezte Boti.
- Benne vagyok.
- Te fizeted? - nézett Botira Teó.
- Természetesen nem - röhögte el magát Boti. Csengetéskor mentünk törire.
- Ma filmet fogunk nézni - jött be a terembe Kocsis.
- Mit nézünk? - kérdezte előrör Luke.
- A 300-at - felelte Kocsis.
- This is Sparta! - kiáltotta el magát Teó. Kocsis beindította a filmet. Egész jó volt. A szünetben odamentem Henihez.
- Nagy baj lenne, ha a mai próbát elhalasztanánk? A fiúkkal mekibe mennénk.
- Nem gond - mosolygott megértően. A következő óra irodalom volt.
- Márk, gyere felelni - nézett rám Török. Lassan kimentem a táblához. Tett fel nekem a tananyaggal kapcsolatban kérdéseket. Amire tudtam válaszoltam.
- Hármas, leülhetsz - írta be a jegyem. Leültem a helyemre. Föcin dogát írtunk. Volt amit tudtam, volt amit nem. Tesin fociztunk. Végül kémián Seres két leckével előrébb „ugrott”, mert mér' ne? Suli után gyorsan hazamentem lepakolni utána a deszkámmal elmentem a mekibe.

#Mesi

Éppen a nappaliban tévéztem, mikor csengettek. Anya és apa a vacsit csinálták.
- Nyitom - mentem az ajtóhoz. Egy kb anyával egyidős férfi állt az ajtóban.
- Jó napot - köszöntem.
- Szia, megszeretném kérdezni, hogy itt lakik-e Rentai Renáta?
- Igen, de mit akar az anyámtól? - tettem karba a kezem. A férfi döbbenten nézett rám.
- A lánya vagy? - kérdezte. Már mondani akartam, hogy „nem a kutyája”, de mivel jól nevelt vagyok nem mondtam ki hangosan.
- Igen - sóhajtottam végül.
- Tudnál szólni az anyukádnak?
- Persze - indultam a konyhába.
- Anyu téged keresnek.
- Ki?
- Passz, azt nem mondta - tártam szét a karjaimat afféle „halvány lila elképzelésem sincs” stílusban. Anya megtörölte a kezeit, és kiment.

#Reni

- Jó napot - köszöntem az ajtóban álló férfinek.
- Szia, már meg sem ismersz? - mosolyodott el. Értetlenül néztem rá.
- Ismerem önt?
- Nagyon is jól - nézett mélyen a szemeimbe. Azok a kék szemek. Összetéveszthetetlen, de az nem lehet, vagy mégis?
- Ádám?
- Igen - lépett közelebb.
- Hogy kerülsz ide?
- Visszajöttem Brazíliából. Azt hittem jobban fogsz örülni?
- Mit vártál? Hogy majd a nyakadba borulok?! Férjnél vagyok!
- Tudom. A lányod ugyanolyan szép, mint te voltál.
- Mit akarsz? - hunytam le a szemeimet.
- Azt, hogy szeress. Hagyd el Áront, és élj velem!
- Napszúrást kaptál, vagy valami brazil betegséget?! Ádám, fogd fel, hogy már nem szeretlek!
- 13 éve még nem így gondoltad.
- Mi volt 13 éve?
- A csók? Ráadásul kétszer? Mindkettő ebben a házban - mondta kicsit hangosan.
- Halkabban!
- Szóval nem tagadod - vigyorodott el Ádám.
- Tűnj el! - indultam be.
- Tudom, hogy még mindig szeretsz Rentai Renáta - kiáltotta be, de rácsaptam az ajtót. A fejemet az ajtónak döntöttem. Remélem Áron nem hallotta meg. Mikor eljöttem az ajtótól, belépett Márk.
- Szia, anya - köszönt Márk.
- Szia - köszöntem.
- Baj van?
- Nincs - mentem be a konyhába. Áron kicsit ingerülten állt a konyhában.
- Igaz? - nézett rám Áron.
- Mi?
- Ne játszd a hülyét, Reni! Hallottam! Mindent hallottam! - csapott az asztalra. Lehajtottam a fejem.
- Válaszolj! Mondd, hogy hazudott, és nem csókolóztatok mikor még Mesivel voltál terhes! Kérlek, Reni! - nézett rám könyörgően. Nagyot nyeltem.
- Ő csókolt meg - feleltem suttogva.
- Hát ezt nem hiszem el! Tényleg, Reni? Tényleg?! Képes voltál 13 nyomorult évig ezt eltitkolni?! - kiabált Áron.
- Tudtam, hogy így fogsz reagálni - kezdtem könnyezni.