Élet a Szent Johannában ✔

3.19

(12.31)

#Heni

Reggel Lara sírására ébredtem. Kikeltem Márk mellől, majd felvettem a picikét. Rám nézett a barna szemeivel, és elhallgatott. Nem értem miért nem szereti az apját.
- Ugye tudod, hogy apu szeret téged - gügyögtem halkan. Az apró ujját a szájához tette. Mosolyogva figyeltem a kislányunkat. A szobában járkáltam Larával, amikor csörögni kezdett Márk telefonja. Nem néztem se nevet se számot csak felvettem a telefonját.
- Szia, Márk! Akkor jöttök ma bulizni? - kérdezte egy ismeretlen lány hang.
- Bocsi, de Márk barátnője vagyok - válaszoltam.
- Ó basszus! - tette le gyorsan. Értetlenül néztem a kijelzőt. Valami Cintia hívta.
- Oké, kislányom, mostmár megvan az okod, hogy haragudj apádra - néztem Larára, mire ő értetlenül nézett rám. Visszatettem a kiságyba, majd elmentem a fürdőbe. Mire visszaértem Márk a kiságy felett állt.

#Márk

- Na ugye, hogy elviselsz legalább egy pár percig - vigyorogtam Larára. Mindkét lány furcsán nézett rám.
- Nem vagyok olyan rossz ugye? Ha nem kezdesz el sírni akkor azt igennek veszem, tehát nem vagyok rossz apa! De ha elkezdesz sírni akkor... - be se tudtam fejezni, mert Lara hozzákezdett sírni.
- Jó, kész ennyi! Sziasztok lányok - mentem volna ki, de Heni állt az ajtóban.
- Mióta állsz ott? Jó ez lényegtelen, elmentem, majd jövök - kerültem ki. Heni nem mondott semmit, én meg lementem. Felvettem a kabátomat, és elmentem otthonról. Alig mentem öt perce csörögni kezdett a telefonom.
- Mit akarsz?! - morrantam rá.
- Baj van?
- Nincs semmi baj, csak a lányom utál engem!
- Lara?
- Ja - rúgtam bele egy nagyobb hó kupacba.
- Nem akarok bunkó lenni, de nem lehet, hogy amikor szakítottál Henivel akkor éppen ő róla tudtatok?
- Nem tudom, de az egyszer biztos, hogy utál engem - válaszoltam.
- Nyugodj meg, oké? Uh, és jöttök este bulizni? A kicsiket lepasszolhatnátok a szüleidnek, na? - kérdezte, mire sóhajtottam.
- Nem ígérek semmit. Szia - tettem le. Sóhajtva néztem az ég felé.

- Megjöttem - mentem be a házba miután lenyugodtam. Nem jött válasz, csak sírást hallottam. Felmentem a szobámba, és Zsófika a kiságyban sírt. Kivettem, majd elkezdtem ringatni, hogy lenyugodjon. Azonnal elhallgatott.
- Mi a baj, picikém - ültem le az ágyra Zsófival a kezemben. Lassan a hátamra feküdtem, így Zsozsó a hasamon feküdt. Lassan lehunyta a szemeit. Mosolyogva hallgattam az édes szuszogását, majd valamikor engem is elnyomott az álom.

#Heni

- Cintia csak egy rokonunk. A nagypapa unokatestvérének a lányának a lánya - mesélte Mesi.
- De akkor miért szitkozódott amikor mondtam, hogy Márk barátnője vagyok?
- Ahj, ezt meglepetésnek akarta nektek, hogy pihenhessetek a kicsik mellett.
- Igen?
- Ühüm - bólintott, mire hallottuk, hogy Márk hazaért. Ekkor Zsófi elkezdett sírni. Át akartam volna menni hozzá, de Mesi visszatartott.
- Majd ő megnyugtatja - mosolygott. Bólintottam. Pár perccel később Zsófi befejezte a sírást.
- Azta, ez gyorsan ment - nézett rám Mesi.
- Nézzük meg - indultam át Larával. Márk az ágyon feküdt Zsófival a hasán, miközben a keze a pici hátán pihent. Mindketten aludtak.
- De édesek! - suttogta Mesi.
- Valóban - mosolyogtam, majd lefényképeztem őket.

Este felkeltettük Márkot.
- Igen? - kérdezte álmosan.
- Nincs kedved elmenni szilveszterezni? Anyukádék vigyázhatnának a lányokra. Na?
- Biztos, hogy jó ötlet?
- Bízz bennem - haraptam meg gyengén a fülcimpáját.
- Oké - óvatosan letette Zsófit a kiságyba, majd átöltözött.

#Márk

- Sziasztok, de jó, hogy eljöttetek! - adott két puszit Cinti mindkettőnknek.
- Köszönjük a meghívást - üvöltöttem túl a zenét.
- Gyertek be - állt félre az útból. Bementünk, de nem számítottunk akkora tömegre. Mindig is tudtuk, hogy Vígh Cintia egy lázadó és buli őrült lány, de mi így szeretjük. Elsősorban diszkó zene üvöltött a hangfalból.
- A szüleid tudják, hogy ingyenes diszkót rendeztél?
- Aha! - ugrált a lila hajú lány. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy semmit se változott az évek alatt.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem Henitől.
- Egy fanta jöhet - mosolygott rám.
- Egy fanta rendel - kacsintottam rá, majd elmentem a konyhába. Töltöttem két pohárba fantát, majd visszamentem. A konyha ajtajából láttam Henit, de a poharak kiestek a kezemből...

Folyt. köv.

A következő rész tartalmából:

- Ezt nem hiszem el! Te nem vagy normális! Látod magadat?!
- Képzeld látom - dünnyögtem.
- Basszus, két lányod van! Mégis, hogy képzelted?! HOGY?! - üvöltötte le a fejemet.
...
- Tudod mit? Eddig mindent eltűrtem, de ennek vége! Soha a büdös életben nem akarlak látni (személy neve)!! - ment el dühösen, én meg összetörten néztem utána.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon mit látott Márk? És ki lett dühös kire?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.