Élet a Szent Johannában ✔

2.33

(01.27)

#Márk

Az elmúlt hetekben nem történt semmi. Annyira magamba fordultam (Mesi mondta így), hogy leginkább egyedül megyek mindenhova. A jegyeim romlottak. A félévim lehetett volna jobb is, de nem lett. Hiányzik, Heni!

Reggel nem akartam kikelni az ágyból, ahogy egyik reggel sem.
- Boldog szülinapot, Márk! - nyitott be a szobámba Mesi.
- Kösz - morogtam.
- Gyere már, te kis antiszociális! - próbált kirángatni az ágyból. Ami sajnos sikerült neki.
- Hagyjál már, Emese - feküdtem volna vissza, de valamivel a hátamra csapott.
- Anyádat, ez fájt! - fogtam a hátamat.
- Akkor gyere - rohant ki a szobámból. Utána mentem. Lementem a konyhába.
- Boldog szülinapot! - mosolygott anya és apa.
- Köszi - próbáltam valami örömmel telin megköszönni, de nem jött össze.
- Tudjuk milyen rossz, de... te meg lefeküdtél azzal a kis... - apa nem hagyta, hogy anya befejezze a mondatot, mert befogta a száját.
- Anyád csak azt akarta mondani, hogy fújd el a gyertyát - terelt apa, aminek hálás voltam. Kívántam, majd elfújtam. Remélem teljesül. Ezután megettük a tortát utána átadták az ajándékaimat. Mesitől egy könyv alakú csomagot kaptam.
- Nyisd már, ki! - sürgetett a húgom. Kibontottam, majd egy fotóalbumot pillantottam meg azzal a felirattal, hogy „Márni❤”. Kinyitottam az albumot, és a szemem elé tárultak a közös képeink Henivel. Minden kép alatt volt valami szöveg. A sok -féle közül, még is volt egy kedvencem.

„Már akkor szerettelek, te idióta❤”

Azon a napon készült, mikor ő csókolt meg engem.
- Köszönöm - öleltem meg Mesit, és hagytam, hogy a könnyeim végig csorduljanak az arcomon. Rohadtul hiányzik!

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Bocsi, hogy ekkorát ugrottam az időben, meghogy rövid lett, de... na jó erre nincs kifogásom. De, ha a sztori elején van kép, akkor az egész rész egy lány szemszögéből lesz ezentúl írva, jó?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.