Élet a Szent Johannában ✔

Epilógus

*4 évvel később*

#Márk

Heni még akkor márciusban hazajött. Egy hónappal később (április 6-án) megszületett a harmadik gyerekünk Pataki Benjámin Márk (no ego😂). Még azon a nyáron összeházasodtunk Henivel.  A lányok gyönyörűek. Zsófi és Lara elválaszthatatlanok és Benivel is szoktak segíteni. Kis tündérek. Beni is aranyos baba.

- Márk! Feltakarítanád a kiömlött tejet? - kiáltott a konyhából Heni.
- Megyek! - hagytam ott a lányokat. Feltöröltem a tejet utána visszamentem hozzájuk.
- Oké, hol tartottunk? - ültem vissza.
- Milyen színű legyen a haja? - kérdezte Zsozsó.
- Legyen szőke - kacsintottam rá. Kuncogva kezdte el színezni. Lara épp építő kockákat rakosgatott egymásra.
- Mi a baj, kicsim?
- Semmi. Nem jössz bújócskázni? - mosolygott rám.
- De, gyere hercegnő - segítettem fel a földről. Kimentünk a kertbe. Elkezdtem számolni amíg Lara elbújt.
- Megyek - fejeztem be a számolást. Az egyik bokorból hangokat hallottam. Odamentem és Benji épp Larát nyalogatta.
- Megvagy - mosolyogtam rá.
- Jaj, Benji! - durcizott be Lara.
- Gyere kiscsillag - emeltem ki a bokorból. Larával bementünk a házba.
- Kész! - jött hozzám Zsófi. Egy szép sellőt színezett ki.
- Gyönyörű kincsem - pusziltam meg a fejét. Lara odalépett Zsófihoz és... eltépte a rajzot.
- Laraaa! - visított Zsófi.
- Szerintem ronda - vont vállat Lara.
- Lara! Kérj bocsánatot tőle!
- Nem!
- Pataki Lara, most azonnal kérj bocsánatot az ikertestvéredtől! - emeltem fel a hangomat.
- Nem fogok! - futott fel a szobájába. Zsófi a rajzot szorongatva sírt.
- Semmi baj, kincsem - öleltem meg. Nem mondott semmit csak sírt.

Egy órával később felmentem Laráék szobájába, de az ajtóban megtorpantam. Az egész szobában szanaszét voltak dobálva a ruhák, a játékok és egy szék is fel volt döntve.
- Pataki Lara! - mentem be, de nem volt sehol. Az asztalon volt egy rajz. Egy kislány volt rajta meg egy törött szív. Az ablak tárva nyitva volt. Odarohantam, majd kihajoltam rajta.
- Laraaaa! - kiáltottam ki. Gyorsan kimentem a bejárati ajtón, hogy megkeressem Larát.

- Megtaláltad? - kérdezte Heni az ajtóban állva.
- Nem - ráztam meg a fejem csalódottan.

*újabb 4 évvel később*

#Márk

Négy éve tűnt el Lara, de nem találtuk meg. Zsófi már el is felejtette, hogy van ikertestvére Beni meg nem is tudja, hogy van mégegy nővére. Nem telt el úgy nap, hogy ne kerestük volna. Még a rendőrségnek is szóltunk, de már eltelt egy hónap, hogy lezárták a nyomozást. Mi is kezdtük feladni a reményt, hogy valaha viszont láthatjuk őt.

- Apa jössz focizni? - kérdezte a labdával a kezében Beni.
- Most nem. Kérd meg Zsófit - sóhajtottam fáradtan.
- Hát jó. Zsófi! - ment megkeresni a nővérét.
- Tudom, hogy hiányzik - ölelt meg Heni.
- Ha nem lettem volna akkor vele olyan szigorú, akkor talán nem szökött volna el - néztem Henire.
- Ne okold magad. Nem a te hibád, higgy nekem.
- Hát jó - sóhajtottam. Felálltam az ágyról és kinéztem az ablakon. Beni és Zsófi együtt fociztak.
- Góóóól - kiáltott boldogan Zsófi. Mosolyogva néztem őket. Egyszer talán Lara is velük lesz. Remélem.

~MOSTMÁR TÉNYLEG VÉGE~

Sziasztok, megkaptátok a legeslegeslegutolsó részt! Remélem tetszett. Majd valamikor a jövőben lesz Zsófi szemszögéből is könyv. Az addigi terveim a könyvek terén:
1. Mesi könyvét befejezni
2. A "Hogyan kezdődött?" c. könyvemet írni.
3. Irodalmi pályázatra írni egy új könyvet
4. A Wonderful-t elkezdeni (Zsófi könyve)
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.