Élet a Szent Johannában ✔

1.24

(01.16)

#Márk

Még egy hétig tartottak bent a kórházban, mert az egyik éjjel megint rám tört a pánikroham. Ugyanazt álmodtam, csak nem Ádám és Adrián volt ott hanem idegen emberek, és nem apát lőtték le, hanem Lénust. Kaptam gyógyszert (tablettát brrr). Mindennap reggel és este kell bevennem belőle. Borzalmas, de nem rinyálhatok.
Reggel kikapcsoltam az ébresztőmet, majd felöltöztem. Beállítottam a hajamat, majd a táskámmal lementem a konyhába. Bevettem egy fehér bogyót (bah), és nagy nehezen lenyeltem. Ittam egy fantát, majd elindultam a suliba. A fiúk a suli előtt álltak.
- Szevasz, Márk! - köszönt Csongi.
- Puding, tesa - üdvözölt Boti is.
- Csá - köszönt végül Teó.
- Császtok!
- Jól vagy? - tudakolta Boti.
- Ja, igaz, hogy még egy hétig bent tartottak, de jól vagyok.
- Nem megyünk be? - kérdezte Teó.
- De, menjünk - indultam be. A portánál felmutattuk a belépőkártyánkat, és bementünk. Felmentünk a terembe. Mirabella épp Luke-al veszekedett.
- Nyugodj már le - szóltam kimérten, mire minden szempár rám szegeződött.
- Megcsináltad a házikat? - támadott le rögtön Mirabella.
-Kórházban voltam, hogy csináltam volna meg? - kérdeztem.
- Mit csináltál? Elrontották egy trükköt a deszkával?
- Nem - mentem a helyemre.
- Akkor? Elvágtad az ujjad?
- Nem mondom el!
- Mégis miért?
- Mert semmi közöd hozzá!
- De, ha miattad romlik az...
- Hagyjál már az osztályátlaggal!
- De az nagyon fontos!
- Fontos egy frászt! Lehet, hogy neked az, de másnak nem!
- Legalább én nem csak magammal törődők, és lógok a suliból - ekkor betelt nálam az a képzeletbeli pohár.
- Pánikroham miatt voltam kórházban, most örülsz bazd meg?! - ordítottam, majd felálltam a helyemről, és lementem a büfébe. Vettem egy fantát, majd visszamentem a terembe. A többiek csendben követték a tekintetükkel minden mozdulatomat. Hanyagul levágtam magam a padomba, és bedugtam a fülhallgatómat, és elindítottam egy Linkin Park számot. Egész nap csak zenét hallgattam. Nem szóltak hozzám, amit értékeltem. Épp kiléptem a suliból, amikor valaki megérintette a vállam. Hátranéztem az illetőre. Heni volt az.
- Minden rendben? - érdeklődött finoman.
- Igen. Akkor megyünk?
- Mehetünk - bólintott bizonytalanul. Elmentünk ahhoz a házhoz. A kapu tárva nyitva volt.
- Gyere halkan - suttogtam, majd elindultam a kapu irányába. Az ajtó úgy állt, mint amikor ott hagytam. Beszakadva lógott az ajtókeretben. Óvatosan beljebb löktem, és beléptünk. Ugyanúgy volt minden, mint a múltkor. Annyi különbséggel, hogy a képek nem voltak a nappaliban. Elindultam az emeletre.
- Ez ijesztő - suttogta Heni.
- Ne félj - mosolyogtam rá. Benyitottam a kis szobába. Egy férfi pakolászott bent. Heni riadtan a szája elé kapta a kezét, hogy fel ne sikítson. A mutatóujjamat a szám elé tettem, jelezvén maradjon csendben. Bólintott.
- Ki maga?! - mentem be a kis szobába. A férfi riadtan kapta rám a tekintetét. Nem volt ismerős. Nem válaszolt.
- Kérdeztem valamit!
- Ne szólj senkinek, kérlek! - a hangja reszelős volt. Ősz haja és szakálja volt. A ruhái szakadtak voltak.
- Rendben, de árulja el, hogy ki maga - váltottam stílust.
- Papp Ágoston vagyok, és hajléktalan. Ebben a házban szoktam néha aludni, mivel 13 éve nem lakik itt senki.
- Értem. Mit tud a képekről?
- Milyen képekről? - lepődött meg a férfi.
- Amikkel tele volt ez a szoba és a nappali.
- Én még soha életemben nem láttam itt semmilyen képet. Talán egyet, de azon egy három tagú család volt. Egy apuka, egy anyuka és a fiuk - biztos Cortezéket ábrázolta az a kép.
- És nem látott erre egy férfit és egy szőke kisfiút?
- Sajnálom, de nem - rázta meg a fejét.
- Nem gond. Nem bánja, ha körül néznénk? - kérdeztem.
- Ki van még itt veled? - addig észre se vettem, hogy Heni végig a fal mellett lapult. Megfogtam a kezét, és bevezettem.
- Szia - mosolyodott el halványan az idős bácsi.
- Jó napot - köszönt Heni is.
- Akkor?
- Csak nyugodtan - engedélyezte a mi kis "magánakciónkat". Henivel átmentünk egy hálószobának kialakított szobába.
- Nézz be a gardróbba - mutattam az ajtóra. Heni kinyitotta, én pedig az ágy alá másztam be. Volt ott egy... rohadt nagy szarvasbogár. Lassan kimásztam az ágy alól.
- Találtál valamit? - kérdezte Heni.
- Egy rohadt nagy szarvasbogarat, te?
- Egy poros dobozt - vett ki a szekrényből egy közepes méretű dobozt. Kinyitottam a tetejét, de csak könyvek és DVD-k voltak benne.
- Nézd - nyúlt bele a dobozba Heni. Kivett egy DVD tokot.
- Mi van vele?
- Nézd, mi van ráírva - nyújtott felém a tokot. Elvettem, és elolvastam.
!kráM ,keniknes le ddnom en sé ,gem dzén lüdeygE
Agyaltam egy ideig majd leesett, hogy fordítva írták. Végül ez jött ki:
Egyedül nézd meg, és ne mondd el senkinek, Márk!
- De miért? - gondolkodtam hangosan.
- Nem tudom, de talán jobb lesz, ha egyedül nézed meg.
- Lehet - forgattam a kezeim között a tokot.
- Gyere menjünk - álltam fel a földről. Heni követte a példámat.
- Viszlát - köszöntünk el a bácsitól, majd elhagytuk a házat.
- Holnap találkozunk, szia - köszöntem el Henitől, majd haza mentem. Otthon egyenesen a szobámba mentem, és betettem a DVD-t a laptopomba. A videón egy maszkos ember jelent meg.
- Jól van az unokaöcséd, Márk - A hangja elvolt torzítva, így sajnos nem ismertem fel az illetőt.
- Azt mondtam neki is, hogy a szülei és az ikerhúga egy balesetben az életüket vesztették. Ha azt szeretnéd, hogy újra köztetek legyen, akkor van egy rossz hírem. Nem fog menni, ugyanis már nem Budapesten vagyunk, és nem fogom elmondani, hogy hol. További szép Szabi mentes éveket - ezzel véget ért a videó. Ez az elmebeteg elvitte Szabit egy másik településre, és bárhol lehetnek! Vajon mit csinálna, ha szólnék valakinek? Nem érdekel, csináljon velem amit akar, de Szabikát hagyja békén! Lerohantam a földszintre, felvettem a kabátomat, és átrohantam Nóriékhoz. Rátelepedtem a csengőre, de nem kellett sokáig várjak, mert Cortez hamar kinyitotta a kaput.
- Szia, mit keresel itt?
- Szabi már nem Budapesten van!
- Ezt honnan veszed?
- Találtam egy videót ahol egy ember elmondta.
- Azt is mondta, hogy hol vannak? - reménykedett Cortez.
- Nem - ráztam meg a fejem lemondóan.
- Megvan a felvétel?
- Itt van - vettem elő a belső zsebemből. Odaadtam a kezébe.
- A felirattal ne törődj - mondtam, mert vagy öt perce azt nézte.
- Jó, de légy óvatos - fogta meg a vállam.
- Mindig az vagyok - erre sokatmondóan nézett rám.
- Mostmár - helyesbítettem.
- Menj haza, mert kezd sötétedni.
- Jó, szia - indultam haza. Otthon felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(01.17)

#Márk

Reggel miután felöltöztem, belőttem a hajam, és lementem reggelizni. Mesi már lent ette a szendvicsét. Én is csatlakoztam hozzá. Reggeli után elindultam a pokolba, akarom mondani a suliba. A fiúk kint dumáltak a suli előtt. Köszöntünk egymásnak majd tovább beszéltünk kint.
- Mélyen tisztelt, balhés négyes szerintetek rátok nem vonatkozik a csengő?! - jött ki Hartay.
- Csókolom, Hartay néni! - üdvözölte az igazgatóhelyettest Teó.
- Kovács Teodor, hagyjál már békén, és ne üzengess messengeren! - ment be.
- Mit írtál neki? - kérdeztem röhögve Csongi.
- Csak ezeket - mutatta meg az üzeneteket.
Teó: Csókolom, Hartay néni! Hogy telik a 7vége?
Teó: Hartay néni, láttam h látta :)
Teó: Miért nem tetszik válaszolni?
Teó: Madárcsicsergős szép vasárnapot!
Teó: Rendben, akkor többet nem írok :(
Sára Hartay: Na végre!!!!
Teó: Hazudtam :D
Sára Hartay: Kovács Teodor, letiltalak!
- Ezt ma reggel írta - vigyorgott Teó. Röhögve mentünk be a suli épületébe. Az első óra nyelvtan volt. Végig írtam az óra anyagát. Török már szerencsére nem feleltet minden órán. Nyelvtan után infón szabad foglalkozás volt. Felmentem instára. Nicola töltött fel egy képet.

@Ncl_Rss: #love #Julio #kiss
Kedveli: @Sam/Samu, @Tere.García és további 168 személy.
Jl223: Ti amo❤🔐 @Ncl_Rss
Mrk_0127: 😱😱😱😱😱😱😱
Ncl_Rss: Sajnálom😢 @Mrk_0127
Mrk_0127: Legalább szóltál volna!😭
Ncl_Rss: Tudom😞
Mrk_0127: Nem baj, sok boldogságot😉❤
Ncl_Rss: Grazie!😘

Hát, "szingli" lettem. Az infó után a fiúk körém gyűltek.
- Délután meki?
- Ok - egyeztem bele. A nap nagyon gyorsan elrepült. Foci edzésen a pénteki meccsre készültünk, majd utána a fiúkkal elmentünk a mekibe. Nagyon jól éreztem magam a srácokkal. Kora este mentem haza. Nem vacsoráztam, mert ugye a mekiben ettem. Letusoltam utána lefeküdtem aludni.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Sajnálom, hogy ez unalmasabb volt, de nincs ötletem. Próbálok több ötletet gyűjteni, és hamar hozni a kövi részt.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.