Élet a Szent Johannában ✔

2.38

(02.05)

#Márk

Reggel kikeltem az ágyból, majd öltözködni kezdtem. Mikor kész voltam, fogtam a táskámat, és lementem a konyhába. Kentem magamnak egy nutellás kenyeret, majd Mesivel együtt elhagytuk a házat.
- Mi veszel neki? - érdeklődött Mesi. Heni szülinapjára célzott ezzel.
- Még nem tudom. Először könyvre gondoltam, de talán valami mást kap.
- Vegyél neki valami szívhez szólót. Szerenádozz neki a suliban, vagy vidd valami emlékezetes helyre - adott tippeket.
- Köszi, te vagy a legjobb! - adtam egy nagy puszit a fejére. A suliban a fiúkkal a holnap utáni napot vázoltam nekik.
- Odáig lesz ezért! - mosolygott Teó.
- Akkor segítetek?
- Naná! - vágták rá egyszerre. Remélem örülni fog az ajándékának. A suliban az órákon figyeltem és jegyzeteltem (megszállt a tanulás szelleme). A szünetben odamentem volna Bekihez, de Henivel beszélgetett. Gyorsan kellett döntenem, hogy elmondjam Bekinek a tervemet.
- Sziasztok lányok - mentem oda hozzájuk.
- Szia, Márk - köszöntek mosolyogva.
- Beszélhetnénk négyszemközt, Beki?
- Öhm, persze - felelte zavartan, majd félrevonultunk.
- Hetedikén lesz Heni szülinapja, és azt szeretném kérni, hogy foglald le valahogyan. Hívd plázába, moziba mindegy, csak ne engedd hozzánk. Jó?
- Oké, de miért ne menjen hozzátok? - kérdezte, mire a fülébe súgva elmondtam.
- Oké, biztos tetszeni fog neki - mosolygott a lány.

#Heni

- Baj van? - kérdeztem Bekitől miután visszajött.
- Nincs. Délután nem szeretnél átjönni hozzánk? - vetette fel.
- Benne vagyok - mosolyogtam. A suli után egyenesen Bekiékhez mentünk. Szép házuk van.
- Mutatok valamit - indult fel az emeletre. Követtem. A szobája nagyon szép volt. A falak barackszínűek és különféle poszterek lógtak a falon.
- Nahát - néztem körbe.
- Tetszik?
- Nagyon szép! - ekkor egy hegedűvel lépett hozzám.
- Ezt még tízéves koromban csinálta nekem apa - simított végig a hangszeren.
- Gyönyörű - ámultam.
- Játszak valamit?
- Persze! - ültem az ágyának a szélére. Fogta a vonót, és játszani kezdett.

Olyan átéléssel játszott, hogy még jobban hangzott. Mikor befejezte ámulva néztem rá.
- Neked nagy tehetséged van ehhez - szólaltam meg végül.
- Köszi - tűrt a füle mögé egy tincset.
- És te játszol valamilyen hangszeren?
- Hát, tudok gitározni, énekelni és nagyon picit zongorázni.
- Én is szoktam énekelni - mosolygott kedvesen. Estig beszélgettünk, mert utána haza kellett menjek. Otthon megírtam a leckémet utána lementem vacsizni.
- Várod már a szülinapodat? - érdeklődött apa.
- Vegyesen - feleltem közömbösen.
- Anyád miatt?
- Igen - bólintottam szomorúan. Nem mondott semmit, csak felállt és megölelt. Nagyon régen volt már az amikor így megölelt. Utoljára mikor megtudtuk, hogy anya halálos balesetet szenvedett sírva öleltük meg egymást. A temetésen próbálta erősnek mutatni magát. Én helyette is sírtam akkor. Az emlékektől egy kövér könnycsepp gördült végig az arcomon. Hiányzik anya. Miután apa elengedett, felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(02.06)

#Heni

Reggel kikeltem az ágyból, majd öltözködni kezdtem. Hamar végeztem ezért lementem reggelizni. Reggeli után elmentem a suliba. A fiúk ma furán viselkedtek. Márkkal az élen.
- Sziasztok - köszöntem nekik, mire oda "vakkantottak" nekem egy „csá”-t.
- Mit csináltok? - érdeklődtem tőlük.
- Szexi bikinis csajokról néztünk videót - vigyorgott Teó, mire Márk nyakoncsapta.
- Ezt neki nem kellett volna tudnia!
- Legközelebb ha ilyen videót néztek inkább mondjátok azt, hogy cicás videót néztek - reagáltam le, majd bementem a suliba.
- Szia, Heni! Jössz ma plázába? - kérdezte Beki.
- Oké, úgyse volt mára dolgom - feleltem vegyes érzelmekkel. Kicsit szarul esett a fiúk viselkedése.

A nap gyorsan elment. Délután a lányokkal mentünk plázába. Voltunk könyvesboltban. Vettünk ruhát, sminket utána beültünk palacsintázni. Én nutellásat ettem(❤). A lányos program után átmentem volna Márkékhoz.
- Szia, Heni - köszönt egy srác.
- Honnan tudod a nevem?
- Segítettem Márknak, hogy eltudjon vinni Adrián rabságából - felelte.
- Gábor?
- Pontosan. Merre laksz, mert akkor hazakísérlek - ajánlotta fel Gábor.
- Köszi, de nem kell, mert Márkhoz indultam.
- Szerintem nincs otthon. Említett valami olyat, hogy elmegy a szüleivel és a húgával a nővéréhez.
- Oh, akkor nem zavarom - sóhajtottam. Bárcsak tudnám miért kerül engem ennyire. Csendben sétáltam hazafelé Gábor mellett. A kapunkban elköszöntem Gábortól, majd bementem a házba. A nappaliból hangokat hallottam. Apa egy vele egyidős férfivel és egy kb velem egyidős sráccal beszélgetett.
- Á, szia kicsim - köszönt apu.
- Szia, jó napot - köszöntem én is. A srác tetőtől talpig végigmért amibe beleborzongtam.
- Heni, emlékszel még Csabira? - mosolygott rám apa. Nem ugrott be róla semmi.
- Nem - dőltem a falnak.
- Ő segített régen a hintádat csinálni - ekkor bevillant, hogy mindig poénkodott miközben a hintát csinálták apával. Végül bólintottam.
- Mutatkozz be szépen fiam - nézett a srácra a férfi. A srác felállt és felém lépett.
- Noel vagyok - villantott egy ezerwattos mosolyt.
- Henrietta - feleltem komolyan.
- Nem mutatnád meg Noelnek a szobádat - kérdezte Csabi, mire kikerekedett szemekkel néztem rá. Szemforgatva fordultam fel a szobámba.
- Szép szobád van - nézett körbe Noel.
- Aha - álltam a tükör elé, és a képeket nézegettem. Voltak képek anyával, a barátaimmal és voltak Márkkal közös képeim is.
- Csinos vagy - állt mellém, és a kezét a derekamra tette.
- Vedd le rólam a kezed - néztem rá.
- Nyugi, van Henike - engedett el.
- Nem vagyok Henike - morogtam. Noel mosolyogva hajolt a nyakamhoz, majd belecsókolt.
- Takarodjál! - löktem el magamtól.
- Mi bajod van?
- Barátom van te seggfej!
- És? Amiről nem tud az nem is fáj neki - közeledett megint hozzám. Menekülni akartam, de lefogott.
- Apaaaa! - üvöltöttem torkom szakadtából. Noel feje vészesen közeledett az enyémhez. Pár milliméter választott el tőle, mire apa berontott a szobámba.
- Engedd el! - szedte le rólam a fiút. Megragadta a pulcsijának a nyakát.
- A lányomhoz nem nyúlsz! Megértetted?!
- Igen - bólintott, majd apa elengedte. Noel szinte kifutott a szobámból leültem a földre, és a térdemet átkarolva néztem magam elé. Lentről ajtócsapódást hallottunk, de apa nem törődött vele, hanem leült mellém, és átölelte a vállamat.
- Semmi baj, kincsem - puszilt a hajamba. Odabújtam hozzá, ő meg a hajamat simogatta. A szemeim lassan leragadtak és még annyit érzékeltem, hogy valaki anya hangján azt mondta, hogy „nem lesz semmi baj, csillagom”, majd elnyomott az álom.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon mit tervez Márk Heni szülinapjára? Vajon tényleg bikinis csajokról néztek videót a fiúk? A kövi részben kiderül ;) .
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.