Élet a Szent Johannában ✔

2.28

Zsepiket előkészíteni, és jó olvasást!
Mona200305👋

(12.24)

#Márk

Ma mentünk vissza Magyarországra, mert onnan megyünk Párizsba onnan Velencébe aztán vissza Budapestre.

Reggel kinyitottam a szemeimet, és egy lágy csókot nyomtam Heni szájára.
- Jó reggelt - simítottam ki egy tincset az arcából.
- Neked is - mosolygott fel rám. Kikeltünk az ágyból, és elkezdtünk öltözködni. Mikor készen lettünk kimentünk a konyhába. Mesiék már nagyban reggeliztek. Mi is leültünk megenni a müzlinket. Reggeli után még elmentünk a karácsonyi vásárba. A szokásos karácsonyi zenék közül egy kilógott közülük. De, méghogy.
- Please have mercy on me take it easy on my heart - énekelt valaki gitár kísérettel.
- Menjünk! - kezdett a hang irányába menni Mesi. Követtük a húgomat. A tömegen átgázolva megláttuk Jake-et énekelni. Mikor befejezte Mesi a nyakába borult.
- Szia - mosolyogott Jake.
- Szia, hogy vagy? - kérdezte Mesi. Ők ketten jól elbeszélgettek, csak éppen Boti nézett egy kicsit csúnyán a srácra.
- Jake, ő a barátom Boti. Boti ő a legjobb fiú barátom Jake - mutatta be őket egymásnak. A két fiú kezet fogott.
- Már sokat mesélt rólad, Mesi.
- Rólad is mesélt már párszor - biccentett Boti.
- Szerintem ideje lenne mennünk, mert még ajándékot kell vennünk. Örültem, hogy összefutottunk. Szia, Jake - ölelte meg utoljára a haverját, és tovább mentünk. A vásárban mindenki vett magának és a családtagoknak valami apróságot utána hazamentünk. Otthon elpakoltuk vásárolt dolgokat utána bepakolunk a csomagtartóba, majd elindultunk a reptérre. Nagyban szólt a rádióból a Shake Up Christmas mikor egy játszótér mellett elhaladva megláttam egy kisfiút.
- Papa, állj meg! - szóltam a papának, mire fékezve álltunk meg.
- Mi a baj? - nem válaszoltam, csak kiszálltam, és a játszótér felé mentem.
- Kapj el, Sophie! - futott a kisfiú, de véletlenül nekem jött, és fenékre esett.
- Jól vagy? - segítettem fel.
- Márk! - ölelt meg.
- Hogy kerülték ilyen messzire, Szabi? És kivel vagy itt? - bombáztam a kérdéseimmel.
- A nagypapa hozott ide, mert anyuék elmentek - kezdett könnyezni. Szorosabban öleltem.
- Kivel vagy itt a játszótéren? - guggoltam le hozzá.
- Tata elaludt én meg lejöttem egyedül.
- Szeretnél egy jó karácsonyt? Otthon?
- Igen!
- Akkor gyere velem. A nagyapád meg talán nem is az akinek gondolod - fogtam meg a kezét, és elindultunk a kocsihoz.
- Úristen! Szabi előkerült?! - pattant ki Mesi.
- Igen - bólintottam mosolyogva.
- Mennyire hiányoztál! - ölelte meg Szabikát. Beszálltunk a kocsiba, és a reptérre mentünk. Vettünk Szabinak is jegyet, és felszálltunk a gépre. Természetesen előtte elbúcsúztunk a papitól. A repülőn ülve Szabi elaludt, én meg addig elmondtam a többieknek a tervemet. Mindannyian beleegyeztek, hogy nem árulják el senkinek. Mikor a gépünk leszállt a Budapesti reptéren egyből anyát kerestük, de nem ő jött értünk.
- Szevasz, Márk! - köszönt Dió (Körte egyik fia).
- Szia, hogyhogy te jöttél?
- A szüleitek kértek meg.
- Engem eltudnál vinni előtte valahova? - kérdeztem tőle.
- Persze - egyezett bele.

Szabival kiszálltunk a kocsiból, és megfogtam az apró kezeit.
- Figyelj, amikor bemegyünk te megállsz a fal mellett, és csak akkor gyere elő, ha azt mondom, hogy gyere. Oké?
- Jó - bólintott Szabi. Elővettem a telefonomat, és kezdetét vette az "akció".
- Szia, bemegyek, de ti menjetek a nappaliba. Van fél percetek - ezzel letettem. Fél perc múlva benyitottam a házba, és Szabit megállítottam a fal mellett.
- Sziasztok, boldog karácsonyt - üdvözöltem Nóriékat. Nóri szomorú mosollyal megölelt.
- Szia, Márk! - ölelt meg Lénus.
- Szia, hercegnő!
- Hoztál valami ajándékot? - ugrált Léna.
- Léna! Ilyet nem illik kérdezni, még akkor se ha karácsony van! - szidta le Cortez a lányát.
- Ami azt illeti hoztam egy kis apróságot. Gyere! - szóltam, mire Szabi lassan előjött a fal mögül. Nóri szeme könnybe borult, ahogy Cortezé is.
- Szabiii! - borította fel a testvérét Léna.
- Kisfiam - ment hozzájuk Nóri. Jó érzés volt látni, hogy végre boldogok.
- Anyu! Annyira hiányoztál! - kezdett sírni Szabi.
- Hol voltál?! És ki vitt el? - engedte el Nóri Szabikát.
- Repülővel elmentünk a nagypapával egy másik városba, ahol egy nagyon nagy kék szobor van a tenger mellett!
- New Yorkba vittek el?! És milyen nagypapával?! - akadt ki Cortez, mire nekem leesett, hogy kire gondolhat Szabi. Kerestem róla a neten egy képet, és Szabi elé tartottam.
- Ő az?
- Igen! Azt mondta, hogy ő a nagypapám! - bólogatott vadul.
- Mutasd - kérte Cortez mire odaadtam neki. A kép láttán kicsit lesápadt.
- Nincs többé nagyapád! Ahogy apám sincs többé! - jelentette ki dühösen.

Otthon anyáék nagyon őrültek neki, hogy Szabi előkerült. Este megvacsiztunk utána lefürödtem végül lefeküdtem aludni.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Szabika előkerült!!! És igen, Ádám vitte el New Yorkba.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.