Élet a Szent Johannában ✔

2.25

(12.04)

#Márk

Reggel már az ébresztőmre ébredtem. Letelt az egy hét felfüggesztésem tehát mehetek suliba. Heni mindig hozta a leckét (amihez néha lusta voltam). Visszatérve a reggelhez, elkezdtem öltözködni. Heni gondolom már lent volt, mert korábban kelt fel nálam. Mesi szerdán beteg lett, így ő neki még itthon kell döglődnie. Lementem a konyhába reggelizni utána ketten elindultunk a suliba. Alig léptem át a küszöböt már lerohantak a diákok.
- Mi van veled? Miért nem jöttél suliba? - ezekkel és még hasonló kérdésekkel bombáztak. Válaszoltam mindenkinek utána bementünk a nyelvi előadóba francia órára. Amint beléptem a fiúk boldogan jöttek hozzánk.
- Milyen volt a felfüggesztés? - tudakolta Csongi.
- Jó, csak nem hagyhattam el a házat - húztam el a számat anya büntetése miatt.
- Az szar ügy - veregetett vállon Teó.
- Az - röhögtem el magam. Csengettek, és az ajtón belépett Tibi bá'. Egész órán fordítottunk. A szünetben átmentünk a kémia laborba, de a folyosón valaki a nevemet kiabálta. Hátra néztem, és egy alacsony barna hajú lány futott felénk, de egy srác kigáncsolta, mire a lány hasra esett. Az egész folyosó a nevetéstől visszhangzott. Komoly arccal odamentem a lányhoz, és felsegítettem.
- Jól vagy? - kérdeztem kedvesen.
- Igen, köszi - törölte le a könnyeit.
- Miért kerestél?
- Csak azért, hogy jobbulást kívánjak Mesinek - nézett a barna szemeivel az enyémbe.
- Egy nevet mondasz? - mosolyodtam el.
- Luca. Olvasóról ismerem - eresztett meg egy halvány mosolyt a lány.
- Átadom az üzenetedet - kacsintottam rá kedvesen aztán a gáncsolós sráchoz mentem.
- Te meg ne merészelj ártatlanokat megszégyeníteni! Világos?!
- I-igen - dadogott zavartan a srác.
- Helyes - mentem tovább a laborba. Milán egész órán kísérleteket mutatott nekünk. Kémia után irodalmon Nóri engem feleltetett.
- Nagyon ellustultál - csóválta a fejét.
- Tehetek én róla, hogy elkalandozok? - vigyorogtam, és alig láthatóan Henire lestem.
- Igen, Márk - írta be a kettest Nóri.

#Heni

A szünetben a szekrényeknél álltunk Márkkal. Ő épp engem ölelt amikor jött a nővére.
- Khm... nem szeretnék megzavarni semmit, de beszélni szeretnék veled Heni - nézett rám a tanárnő.
- Rendben - a hangom nagyon halk volt. Miközben a tanárnő után mentem csak az járt a fejemben, hogy mivel a bátyámat utálja azt akarja, hogy szakítsak az öccsével, vagy képes lenne ezért engem megbuktatni. A tanáriba belépve szinte üres volt. Egyedül Pósáné tanárnő volt bent.
- Csak azt szeretném mondani, hogy vedd rá valahogyan a tanulásra. Örülök annak, hogy boldog, de a magyar jegyei éppen csak, hogy elérik a kettest. Rád talán jobban hallgat, mint másra - amint ezt kimondta, kicsit elszomorodtam. Rám jobban hallgat.
- Nem te vetted el az eszét, eddig is önfejű volt - nyugtatott meg gyorsan.
- Rendben. Viszlát tanárnő - mentem ki a tanáriból. Angolon szokatlanul csendben voltam. A szünetben Márk rögtön odajött hozzám.
- Mit mondott?
- Tanulnod kell - néztem rá pókerarccal.
- Eddig is tudtam. Más?
- Márk, ez komoly dolog!
- Tudom - adott egy puszit a homlokomra. Annyira szeretem ezt a hülyét!

A nap végén alig léptem ki a suliból valaki nagy léptekkel jött felém. Geri.
- Hol voltál?! - kért számon.
- Semmi közöd hozzá!
- A húgom vagy tehát nagyon is van hozzád közöm!
- Apa összepakolta a cuccaimat egy dobozba, én meg elmentem otthonról!
- Apa? Ő biztosan nem tett volna ilyet - értetlenkedett a bátyám.
- Ezekszerint mégis - indultam el.
- Henrietta! Haza kell menned! - fogta meg a karom.
- Nem fogok! Engedj el, mert fáj!
- Apa halálra aggódja magát érted!
- Akkor miért te vagy itt?!
- Nem mindegy?! Gyere haza! Dominika már nincs ott, ha ettől félsz!
- Na kidobta azt a kurvát? - forgattam meg a szemeimet.
- Nem, csak jelen pillanatban nincs ott. Gyere, legalább tudja, hogy még élsz - kezdett rángatni a kocsija felé. Nem akartam ellenállni ezért vele mentem. Otthon bementem a házba.
- Nádor Henrietta! Hol a fészkes fenében voltál?! - üvöltött apa.
- Ott ahol te nem! Ti pakoltátok össze a cuccaimat! Gondoltam elmegyek, ha már megtettétek nekem - feleltem gúnyosan.
- Mi nem tettük össze! - tagadta apa.
- Akkor biztos a kurvád volt - forgattam meg a szemeimet, mire apa keze az arcomon csattant.
- Ne merd így hívni! - üvöltötte.
- Te meg akkor ne merj a lányodnak tartani! - rohantam ki a házból. Nem jöttek utánam. Még Geri se aki régebben mindig megértett engem. Sírva rohantam egyenesen előre. A kapu előtt a térdeimen támaszkodtam meg, hogy kifújjam magam. Mikor kicsit lenyugodtam, bementem. Reni a konyhában főzött, Áron dolgozott.
- Szia, Heni - köszönt a konyhából Reni.
- Szia, Márk?
- A szobájában van, de... minden rendben? - fürkészte az arcomat.
- Persze, csak hideg van kint - indultam fel a szobájába. Lassan benyitottam a szobájába. Épp gitározott.
- Szia, merre voltál? - tette félre a hangszert.
- Volt egy kis dolgom - próbáltam a hajammal takarni a pofon helyét. Márk megpaskolta maga mellett az ágyát, mire leültem mellé.
- Tanulnod kéne - néztem a szemeibe.
- Tudom - sóhajtotta, de a szája sarkában egy mosoly bujkált.
- Akkor segítek - vettem elő a könyvet. Márk fintorogva követte a példámat. Együtt tanultuk a magyart, mint kilencedik elején. Mikor megtanulta a kezét az arcomon végig simította, mire kicsit felszisszentem.
- Mi a baj? - suttogta Márk.
- Semmi - tagadtam gyorsan, de a hajamat a fülem mögé tűrte így rá látott a pofon nyomára. Lehunytam a szemeimet. Nem akartam látni a reakcióját.
- Ki csinálta ezt?! - a hangja idegesen csengett. Nem feleltem.
- Heni, válaszolj!
- Apa volt - suttogtam könnyezve. Féltem, hogy felborít valamit, de nem. Helyette szorosan megölelt engem.
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott - suttogta a fülembe.
- Ne sajnáld - válaszoltam halkabban. És magamban hozzá tettem, hogy „nem a te hibád!”. Este lent megvacsoráztunk utána elmentünk fürdeni aztán este bebújtam Márk mellé az ágyba. Szorosan hozzá bújtam, ő meg a hajamat simogatta. Így aludtunk el.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.