Élet a Szent Johannában ✔

3.20

(12.31)

#Márk

„A konyha ajtajából láttam Henit, de a poharak kiestek a kezemből..."

- A jó édes anyukádat - néztem arra a gyerekre aki hátulról nekem jött.
- Bocs - került ki gyorsan. Visszafordultam két újjabb fantáért. Töltöttem a poharakba üdítőt, majd ezúttal épségben adtam oda Heninek.
- Tessék - nyújtottam át neki a poharat. Mosolyogva ivott bele az italba, majd letette az asztalra, és a nappali közepébe húzott táncolni. A kezeimet a derekára tettem és lassan billegtünk a Perfect-re.
- Mindjárt jövök, megyek a mosdóba - suttogta, majd elment. Miután már vagy negyed óra is eltelt kezdtem aggódni. Felmentem a fürdőbe, de amit ott láttam. Egy srác csókolt vadul egy szőke lányt, aki a kádban feküdt a lábai pedig kilógtak. Mereven meredtem a lányra. Már nem tudtam a nevén szólítani. Már a barátnőmnek se tudtam volna hívni.
- A kurva anyátokat! - üvöltöttem, majd becsaptam az ajtót, és lerontottam a bulizó tömegbe. Átverekedtem magam rajtuk, majd az ajtóhoz mentem.
- Márk! Ez nem az volt aminek látszott! - jött utánam Heni.
- Igen?! Bazd meg egy kibaszott kádban feküdtél miközben egy másik srác már arra készült, hogy ott basszon meg téged! Azt hittem, hogy a barátod vagyok, de ha az nem számít...
- De számít!

#Heni

- Ezt nem hiszem el! Te nem vagy normális! Látod magadat?!
- Képzeld látom - dünnyögtem.
- Basszus, két lányod van! Mégis, hogy képzelted?! HOGY?! - üvöltötte le a fejemet.
- Én nem akartam! Ő lökött bele - kezdtem könnyezni.
- Ez nem mentség. Akkor akár tökön is rúghattad volna, vagy akár el is lökhetted volna magadtól! - kiabálta. Erre nem tudtam mit mondani, mert igaza volt... én mégse tettem semmit.
- Sajnálom, Márk - léptem közelebb hozzá, de ő hátrébb lépett.
- Ne gyere ezzel nekem! Most te cseszted el, nem én hanem TE!
- Tudom - töröltem meg a szemeimet. Márk megrázta a fejét majd kiment. Rögtön utána mentem. Az utcán mindenki visszaszámolt.
- 3, 2, 1 BOLDOG ÚJ ÉVET! - kiabálta mindenki, majd az eget milliónyi színes tűzijáték töltötte be.
- Márk, én tényleg nagyon sajnálom! - rohantam utána sírva.
- Tudod mit? Eddig mindent eltűrtem, de ennek vége! Soha a büdös életben nem akarlak látni Nádor Henrietta!! - ment el dühösen, én meg összetörten néztem utána.

Halkan mentem be Márkék ajtaján. Felmentem a szobájába. Zsófit ringatta.
- Nem kellene megbeszélnünk, hogy mi legyen a kicsikkel? - suttogtam bátortalanul.
- Neked több jogod van hozzájuk, és hiába szeretem Zsófit rád emlékeztetne - nézett rám mogorván.
- Jó, akkor...
- Szedd össze a cuccaidat, és elviszlek titeket apádhoz. Ennyit tehetek csak érted, bocs - ment ki az ajtón, mire én sírva borultam össze. Elszúrtam a jövőnket. A lányok jövőjét, hogy apával nőjenek fel.

#Márk

Leparkoltam Heniék házánál. Kiszedtem a cuccait, majd elköszöntem Zsófitól.
- Hiányozni fogsz - suttogta Heni.
- Gondolkodni kellett volna, és akkor nem hiányoznék - szálltam be a kocsiba, majd elmentem. Egész úton gondolkodtam. Fura érzés volt, hogy ezúttal nem én csesztem el a dolgokat, hanem Heni. Talán ő is így érzett mindig, amikor elbasztam valamit. Megráztam a fejem, és tovább vezettem. Még olyan tíz perc kellett volna, hogy hazaérjek, de... már nem tudtam hazamenni... egy részeg baráti társaság miatt.

#Mesi

Épp a tűzijátékot néztük anyáékkal amikor éles fékezést, majd egy nagy csattanást hallottunk.
- Mi volt ez? Elég közel volt - néztem apára.
- Biztos pár ember sokat ivott. Majd a kórházban fognak kikötni - felelte apu. Mikor kezdtem fázni bementem egy kis meleg teáért. Amint kiléptem az ajtón anyát hívta valaki. Fogtam a telefonját és kivittem neki.
- Köszi kicsim. Igen? - vette fel a telefont.
- ...
- Hogy mi?! Ez biztos?! - erre apával felkaptuk a fejünket.
- Rendben azonnal megyünk! - tette le.
- Mi a baj?
- Márknak balesete volt. Négy részeg emberrel karambolozott - indult a kocsijához anya (mivel Márk valamiért elkérte apáét). Elmentünk a kórházba, majd megkérdeztük hol van a tesóm.
- Éppen most kezdték el műteni - felelte a recepciós. Anya elsírta magát. Leültünk a műtő előtti váróba és vártunk. Két órával később egy idős doki jött ki.
- Hogy van a kisfiam?! - kérdezte anyu.
- Nos, a fiuk autójának ütközött pár részeg fiatal, ők annyival úszták meg a dolgot, hogy a fejüket verték be a fejtámlákba, de Márk szélvédője szilánkokra tört és erősen beverte a fejét az ablakba. Ha nem lett volna bekötve akkor nagyobb baja is lehetett volna. A szilánkokat nehezen kitudtuk szedni a befúródott bőrbe, de így is sok vért vesztett. Jelenleg kómában van. Ha bármi változást észlelünk nála akkor feltétlenül értesítjük magukat - ment el az orvos. Anya pedig sírva borult apa nyakába. Én is megöleltem. A bátyám kómában van, pár idióta miatt.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Csak nekem fura, hogy most nem Márk cseszett el valamit? Fejlődés a részéről, na mindegy. Vajon túl fogja élni? És mi lesz Henivel meg a kicsikkel?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.