Élet a Szent Johannában ✔

2.23

(11.26)

#Márk

„ - BENJI!!! "

A szeretett kutyám az aszfalton feküdt nyüszítve a sofőr pedig nem, hogy megállt volna, hanem tovább hajtott.
- Benji! - térdeltem könnyezve a kis angol bulldoghoz. Felém fordította a fejét, és nyüszítve nézett engem. A karomba vettem, és rohantam a legközelebbi állatorvoshoz.

- Tarts ki! - néztem rá könnyezve az állatorvosi rendelőben. Az orvos nagyon felületesen vizsgálta meg, majd sokáig csendben maradt. Néha megejtett egy hümmögést, de nem mondott semmit. A néma csendet egyedül az óra mutatójának az idegesítő ketyegése törte meg.
- Hogy van a kutyám? - törtem meg a csendet. Az orvos rám pillantott. Levette a szemüvegét, ezután szólásra nyitotta a száját.
- A kutyájának eltört három bordája, és a hátsó lábai lebénultak - nézett rám sajnálattal.
- Elkell altatni, ha nem szeretnétek, hogy fájdalmakkal élje le az életét - amint ezt kimondta bennem egy világ tört össze. A világ lelassult körülöttem. Heni könnyezve nézett rám, én pedig mereven csak Benjit néztem. Szeretem őt, és nem akarom, hogy meghaljon! De azt se szeretném, hogy fájdalmakkal éljen tovább. Nem lehetek önző, ezért a legdrasztikusabb dolgot tettem részemről.
- Legyen - bólintottam kelletlenül.
- Kaptok egy kis időt, hogy el tudjatok búcsúzni - ment ki a doki. Odamentem Benji-hez és óvatosan elkezdtem simogatni a kis fejét.
- Jó kutya vagy, Benji - könnyeztem. Benji rám emelte kölyök szemeit, és nyüszített.
- Minden rendben lesz! Jobb lesz neked így - kezdtem sírni fiú létemre. Heni is odajött hozzánk. Az orvos bejött.
- Kezdhetem? - kérdezte az orvos. Sírva bólintottam. A doki elővette az injekciós tűt, megtöltötte az altatóval és beleszúrta Benji-be.
- Hiányozni fogsz kishaver!

Amikor beléptünk a házba anyáék a nappaliban beszélgettek. Szótlanul felmentem a szobámba. Heni lent maradt. Gondoltam elmondta a történteket. A szobámban körül nézve voltak dolgok amik Benji-re emlékeztettek. Az ágya a földön. A kinyomtatott képeim róla. A játékai. Sírva borultam össze. Tudom, hogy nem túl férfias, de szerettem a kutyámat. Én mentettem meg, és úgy hozzám nőtt, hogy nem akartam elengedni. Az ajtó lassan kinyílt, majd odalépett hozzám Heni. Leült mellém, és átölelt. Szorosan öleltem vissza, és a vállán zokogtam tovább. Hiányzik, Benji!

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Vessetek máglyára! Béreljetek fel ellenem bérgyilkost! Nem érdekel, mert megérdemelném Benji miatt, de... sajnos néha ilyen részek is kellenek...
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.