Élet a Szent Johannában ✔

3.22

(01.21)

#Márk

Tegnap engedtek ki a kórházból és holnap már mehetek suliba. Igaz, hogy a szüleim nem nagyon akarták, de végül meggyőztem őket azzal, hogy talán így emlékezni fogok valamire. Tehát belementek. A mai napom annyiból állt, hogy a falnak támasztott gitárral néztem farkasszemet. Kiakartam volna próbálni, de féltem, hogy elrontom.
- Mesi! - szóltam a húgomnak.
- Igen? - jött be a szobámba.
- Tudsz gitározni?
- Ühüm. Megmutassam?
- Aha - feküdtem arrébb, hogy ő is elférjen az ágyon. A kezébe vette a gitáromat, majd elkezdte pengetni. Szépen játszott rajta.
- Megpróbálod?
- Persze - vettem a kezembe, de nagyon szarul ment. Mesi segített, így annyi sikerem volt, hogy nem hullottak döglött madarak az égből.

(01.22)

#Márk

Reggel az ébresztőmre keltem. Felkeltem, majd felöltöztem utána lementem a konyhába.
- Szia, itt a reggeli - tett elém egy szendót Mesi.
- Köszi - kezdtem enni. Reggeli után elindultunk a suliba. A suli előtt négy srác állt. Automatikusan bementem volna, de Mesi megállt mellettük.
- Sziasztok - köszönt nekik Mesi.
- Hali - köszöntek ők is.
- Helló - köszöntem én is.
- Minden oké, Márk?
- Öhm, ja...
- Henivel mi van? - kérdezte az egyik srác, de a szőkés nyakon vágta.
- Egy a te rokonod neked kéne tudd, kettő honnan a bánatból tudná, Teó?!
- Jó, bocsi elfelejtettem - vakarta a tarkóját a srác vagyis Teó.
- Ki az a Heni? - kérdeztem, mire Mesi beharapta az alsó ajkát.
- A barátnőd, de valami volt szilveszterkor és... - felelte Mesi.
- Van barátnőm?
- Valószínűnek tartom.
- A két csajsziról meg ne is beszéljünk - olvadozott Teó, mire értetlenül meredtem rá.
- Milyen két csajszi?
- Zsófi és Lara! A... - ekkor már mindenki nyakon vágta Teót.
- Fogd már be!
- Jólvan na! - ekkor csengettek és bementünk a suliba. A fiúkat követtem végig. Szívesen beszélgettem volna velük, de sajnos nem volt közös témám velük. Inkább csendben hallgattam a beszélgetésüket. Bejött a tanár majd kezdődhetett az óra.

A nap végén Mesivel mentünk haza. A suli annyira unalmas volt, hogy az fokozni se lehetett volna. Az osztálytársaim rendesek, mert próbálnak segíteni az emlékeimet visszaszerezni. Habár Teó kicsit őrült ötlettel állt elő.
- Mi lenne, ha leütnénk egy serpenyővel? Akkor talán visszajönnének az emlékei - vetette fel, mire a rémült arcomat látva inkább leszavaztuk azt az ötletet. Így inkább ők is meséltek a velük kapcsolatos múltamról. Pl Boti járt Mesivel, mi vagyunk a suliban a balhés négyes, tavaly egy hónapig depiztem, mert azt hittem, hogy meghalt a csajom... röviden sok dolog volt. Otthon felmentem a szobámba, de a földön találtam valamit. Lehajoltam érte, majd felvettem egy apró rózsaszín baba zoknit. Rezegni kezdett a telefonom. Ismeretlen számról küldtek üzenetet.

Ismeretlen: Szia, sajnálom, amit tettem. Megvan az okod rá, hogy haragudj rám, de jóvá szeretném tenni a hibáimat. Ha adsz nekem egy második esélyt, akkor legyél a starbucksban ma 16:30-kor. Ha nem jössz el akkor... végleg kilépek az életedből a kicsikkel. Sok szeretettel H.

Miután elolvastam az sms-t azon gondolkodtam, hogy kit takarhat az a "H". Mintha Teó említette volna... Hanna? Helga? Heni! Ránéztem az órára 16:05-öt mutatott. Gyorsan lementem az emeletről, és elmentem. Bekapcsoltam a gps-t és elmentem a legközelebbibe. Pontosan érkeztem, de nem láttam sehol sem. Vagy pedig láttam, de nem tudtam, hogy néz ki. Mikor feladtam megfordultam, de valakinek neki mentem.
- Bocsi - mentem volna ki, de felnézett rám. Gyönyörű kék szemei voltak és szép szőke haja. Mint az álmomban annak a fiatal nőnek.
- Annyira sajnálom!
- Nem baj, de megyek... - mentem ki, de a lány utánam jött.
- Sajnálom, Márk! - állított meg.
- Honnan ismersz?
- Nem emlékszel rám? Heni vagyok. A volt barátnőd és a lányaink édesanyja.
- Mivan?! Az lehetetlen! Nem lehetek ilyen fiatalon apa!
- Pedig megtörtént.
- Bocs, de biztos összekeversz valaki mással - mentem volna tovább.
- Nem! Kérlek hallgass meg, Márk! Utána békén hagylak - fogta meg a vállam.
- Legyen - egyeztem bele.

- És te félreértetted. Elvittél apához minket utána hazamentél. Apa eladta a házunkat és egy nagyobba költöztünk, hogy jobb legyen a lányoknak - mesélte Heni. Csendben emésztettem a hallottakat.
- Szóval... Csak félreértettem?
- Igen, mert nem történt semmi olyan. Belekötött a kádba és megcsókolt. Ennyi.
- Aha - álltam fel.
- Nem hiszel nekem, ugye?
- Nem arról van szó, csak éppenséggel semmire sem emlékszem, de ha hagysz nekem időt akkor átgondolom. Szia - mentem ki a kávézóból. Csendben kullogtam haza. Henin gondolkodtam, meg azon, hogy a francba lehettem olyan felelőtlen, hogy teherbe ejtettem egy 16 éves lányt. De akár az is lehet, hogy nem igaz amit mondott. Otthon csendben felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra és lehunytam a szemeimet. Henin járt az eszem. Összetörtnek tűnt ott a kávézóban, de mintha valami halvány reménység csillogott a szemeiben amikor meglátott. Csörögni kezdett a telefonom.
- Igen? - szóltam bele a készülékbe.
- Szevasz, Márk! Nem jössz át Fifázni?
- De, csak elmondod a címed?
- Persze... - miután elmondta a címét leraktuk. Felvettem a cipőmet és a kabátomat, majd elmentem otthonról. Miután becsengettem kinyílt az ajtó. Beléptem rajta, majd valami erős ütést éreztem a fejemen.

#Boti

- Te meg mi a jó édes fenét csináltál?! - néztem felváltva Teóra és a földön fekvő Márkra.
- Egy próbát megért nem?
- Basszus! Miért kellet neked Aranyhajt játszanod, hogy egy serpenyővel csaptad le?!
- Nyugi, talán visszajönnek az emlékei.
- Ja, vagy betörted a koponyáját - feleltem gúnyosan.
- Azért nem ütöttem annyira erősen... Talán egy 10-es skálán... 7-8?
- Teodor! - nem tudtam tovább szidni, mert Márk mocorogni kezdett.

#Márk

- Ki volt az a nem normális aki leütött? - nyöszörögtem a földön fekve.
- Bocsi, Márk - hallottam Teó hangját.
- Nagyon fáj? - kérdezte Boti.
- Nem csak jókedvemben fekszek a földön a fejemet fájlalva. Igen rohadtul fáj! - morrantam fel. Botiék segítettek lábra állni.
- Emlékszel valamire? - érdeklődött Teó.
- Arra, amit elmondtatok meg amit Heni elmondott meg arra amit a szüleim és Mesi is elmondott.
- Hogy mi?! - engedett el hirtelen Boti, mire megint a földön voltam.
- Auu!
- Jaj, bocs - kapart föl megint.
- Találkoztál Henivel?
- Ja, de az is lehet, hogy nem ő volt az... mivel ütöttél te le? - néztem Teóra.
- Csak egy serpenyővel - vakarta a tarkóját.
- Tiszta aranyhaj - dünnyögtem. Leültünk a kanapéra, majd a Fifa helyett egy videót raktak be. Egy fiú meg egy lány táncolt rajta.
- Azok meg kicsodák?
- Te és Heni. Kilencedikes korotokban jelentkeztetek egy táncversenyre, amit megnyertetek és ott csókoltad meg először - mesélte Boti. Egész jól táncoltunk. A videót nézve valami bevillant.
- Már akkor szerettem őt, de nem mertem neki elmondani.
- Emlékszik!
- Nem csak bevillant... Teó! Csapj le megint! - több se kellett neki, mert ismét leütött.

- Jól vagy? - hallottam tompán Teóék hangját.
- Ajj a fejem - nyöszörögtem.
- Legközelebb ne ilyen erősen üsd le!
- Jólvan na. Emlékszel valamire? Bármire?
- Lara nem szeret engem. És brutálisan összevesztem Henivel szilveszterkor.
- Van remény!
- Márk, emlékszel valami másra is?
- Balhés gyerek voltam. Majdnem embert öltem, pánikrohamos voltam, szerettem Henit, jól beszélem a nyelveket és van két kislányom - soroltam.
- Visszatért! - ugrottak rám "kicsi a rakás" stílusban a fiúk.

Boldogan mentem haza. Igaz rettentően fájt a fejem, de talán megérte. Otthon bementem a házba. Anyáék a nappaliban tévéztek, de az érkezésemre felkapták a fejüket.
- Szia, Márk - néztek rám.
- Emlékszem mindenre - jelentettem ki boldogan.
- Ez... ez biztos?
- Igen! Mindenre! Rátok, Mesire, a nagyiékra és a lányaimra is! - öleltem meg őket.
- Jaj, kisfiam! - kezdett sírni anya. Boldog voltam, hogy emlékezhettem rájuk. Csak Henivel kapcsolatban vagyok bajban...

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Márk emlékei visszatértek Teó serpenyőjének köszönhetően😂. Vajon mi lesz velük Henivel? És a lányokkal?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.