Élet a Szent Johannában ✔

2.32

(01.03)

#Márk

Valami hideg és vizes dolog ért a bőrömhöz, mikor magamhoz tértem. Kinyitottam a szemeimet, és oldalra fordítottam a fejem. Mesi ápolta a sebeimet.
- Sajnálom - suttogtam, de nem válaszolt.
- Tudod, hogy elbasztad - szólalt meg végül.
- Láttam őt.
- Kit?
- Henit. Ő oldozott el, és egy pofont is adott nekem. Nem halhatott meg - felültem, de felszisszentem, így inkább visszafeküdtem.
- Lehetetlen, mert meghalt - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.
- Adj valami éleset - kértem Mesitől.
- Hülye vagy?! Nem fogod megölni magad, te nyomorék! Akkor nem lenne bátyám! Ezt akarod?! - üvöltötte le a fejemet a húgom. Igaza volt, ha másért nem is, miatta élnem kell.
- Nem - sóhajtottam szomorúan. Mikor végzett, kiment a szobámból, én meg a fal felé fordultam. Miattam halt meg.

(01.04)

#Márk

Reggel semmi kedvem se volt felkelni. A sötét szobában akartam maradni, de ebben meggátoltak.
- Ébresztő, Márk! - nyitott be anya. Morogva fordultam a fal felé.
- Kelj fel, lustaság - húzta szét a függönyt, ennek hatására éles fény áramlott be a szobámba. A takarót a fejemre húztam.
- Olyan vagy, mint egy óvodás - ,húzta le rólam a takarót. Mikor meglátta a fejemet, nem mondott semmit.
- Jobban nézel ki, mint tegnap - jegyezte meg.
- Megakarok dögleni - morogtam.
- Idefigyelj, Márk! Ha nem lépsz túl rajta, akkor depressziós leszel! Ezt akarod?!
- Talán.
- Legalább a húgodra legyél tekintettel. És ránk. Láttad, hogy mennyire megviselte a nővéredet Szabi eltűnése? Nekünk rosszabb lenne, ha öngyilkossági kísérletet tennél... megint - sóhajtotta az utolsó szót. Nem mondtam semmit.
- Öltözz, és irány a suli - ment ki a szobámból. Kikeltem az ágyból, és öltözni kezdtem. Mikor felöltöztem lementem, és elindultam a suliba. Semmi életkedvem nem volt. A fejemen egy monokli volt, a testemet pedig minimum 23 vagy még több seb is díszítette. Köszönés nélkül haladtam el a fiúk mellett. Bementem a suliba, és egyenesen a terembe mentem. Irodalommal kezdtünk. A terembe belépve Heni sehol sem volt. És már nem is lesz. Miattam. Leültem a helyemre, és néztem ki a fejemből. Csengetéskor Nóri jött be a terembe.
- Dolgozat - kezdett lapokat osztani. A sajátomat hófehéren adtam be. Még a nevemet se írtam rá. A második órára kijavította a dolgozatokat. Nekem karó lett. Tesin focizni se volt kedvem. Vállaltam az órai munka egyest. Francián valamilyen csodával határos módon tudtam figyelni. Egyedül a nyelvek tudják elterelni a figyelmemet, és a zene. Bioszon szintén dogát írtunk. Az is egyes lesz. Matekon engem kértek meg, hogy oldjam meg a táblánál a feladatot.
- Nem tudom - tettem le a krétát, és a helyemre mentem. Nem volt kedvem hazamenni ezért elmentem kiszellőztetni a fejemet. Egyszercsak Mesi rohant el mellettem.

#Mesi

- Bocsi a késésért - lihegtem.
- Semmi baj, még Jázminra várunk - nézett rám Jenni. Öt perccel később teljes lett a csapat. Réka házánál voltunk.
- Most megtépjük, azt a kis kurvát - felelte indulatosan Emese. Igen, két Emese van a "csapatban". Van Emese, és Mesi azaz én.
- Nyugi! Edina, minden oké?
- Igen, de mikor megyünk?
- Türelem, és... most - indultunk a ház felé. Annyit tudtam, hogy sose zárja be az ajtót, így könnyen bejutottunk. Szét váltunk. Én Vikivel, Fannival, Andival és Jennivel mentem fel a szobájába. Kerestünk valami cikit róla.
- Úristen! - kacagott fel Andi. Egy kép volt a kezében.
- Mi az? - mentünk köré, majd kitört belőlünk a röhögés.

- Jézusom, hogy nézett ki - nevetett Fanni. Ekkor egy „LÁNYOK!” kiáltást hallottunk. A képet a táskámba dugtam, és lementünk. Emese épp Réka haját tépte.
- Engedj el, te hülye picsa! - visított Réka.
- Anyád a hülye picsa! - tépett egyet a haján, mire Réka magas frekvencián visított fel. A hajtépésbe Edina is beszállt, meg... a többi lány.
- Engedjetek el!
- Téged kúrt meg Márk! Úgy, hogy előtte hazudtál neki! - kiabáltam a lánynak.
- Te kis ribanc! - ugrott volna nekem, de úgy elesett a cipőfűzőjében, a szekrényben megkapaszkodott, de az ráborult... volna, ha nem állok be alá.
- Segítsetek! - kértem a lányokat. Alig bírtam tartani. Szerencsére segítettek, így nem lett nagyobb tragédia annál, hogy Rébancnak kitépték a haját meg, hogy letört a műkörme. Felállítottuk a szekrényt, és elhagytuk a házát.
- Jól vagy? - ölelt meg Jenni.
- Igen - bólintottam.
- Gyere, haza kísérünk - mosolygott rám Edina. Az egész hazautat végig beszélgettük.
- Tulajdonképpen sajnálom, hogy Heni nem láthatta - mondta Rubi.
- A kép kárpótolni fogja - húztam elő a képet Rékáról. Az egész utca egy csapatnyi tinilány nevetésétől visszhangzott.
- Heni! - futott az említett lány felé, Mimi.
- Sziasztok - köszönt Heni.
- Na, mi volt?
- Semmi. Márkkal mi van?
- Kikészült. Megérdemelte, csak hát... akkor is a bátyám - sóhajtottam szomorúan.
- Tudom, de nem mondhatjátok el neki az igazat!
- Tudom.
- Te vagy az egyik legjobb barátnőm! - ölelt meg Heni, mire viszonoztam az ölelését.

#Márk

A sötét szobámban ültem, és gitároztam. Hiányzik Heni! Hiányzik az érintése, hiányzik az illata, hiányzik a csókja, hiányzik mindene! Akkora egy rohadék voltam, hogy képes voltam vele összeveszni, egy hülyeség miatt! Annyira ostoba voltam, hogy képes voltam lefeküdni Rékával, és a suliban lekapni Diát! Egy hülye vagyok! Egy féreg! És most miattam halt meg életem szerelme! Miattam szúrta meg magát többször is. De tegnap ő jött be hozzám. Vagy csak beképzeltem? Összezavarodtam. Nem érdekel! Heni után nem lesz több barátnőm! Soha!

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Kicsit (nagyon) depis lett, de egy jó néhány részen keresztül így lesz, bocsi. Ja, és a kép a netről van. Alapjáraton nem szoktam cikizni senkit a fogszabályzója miatt, csak a sztori miatt. (Magyarul a fogszabisok ne vegyék magukra).
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.