Élet a Szent Johannában ✔

1.26

(01.18)

#Heni

„ - Heni, bekell vallanom valamit - nézett rám komolyan.
- Mit? - kérdeztem visszafojtott lélegzettel.
- Én... ”

- Én nem láttam az első részét ennek - mondta ki. Kicsit elszomorodtam, mert azt hittem, hogy ő is szeret engem, de ez lehetetlen.
- Miért nem szóltál korábban? - erőltettem magamra egy félmosolyt.
- Mert te ezt akartad nézni - mosolygott rám.
- De... - kezdtem, de óvatosan megsimította a hajamat.
- Ne mondj semmit - hajolt lassan közelebb hozzám, ám ebben a pillanatban kinyílt az ajtó.
- Má... - Mesi lesokkolódva állt az ajtóban.
- Kopogni luxus? - kérdezte Márk. Zavartan tűrtem a fülem mögé az egyik kikandikáló szőke tincsemet.
- Bocs, nem tudtam, hogy nem vagy egyedül - vigyorgott, mint a tejbe tök Mesi.
- Miért jöttél?
- Csak azért, mert elkérhetem-e a gitárod?
- Ahj - ment Márk a hangszerért, majd Mesi kezébe adta.
- Ne szakítsd el a húrját - kérte a húgától.
- Jó - ment el Mesi. Márk visszaült a fotelba. Megnéztem, hogy mennyi az idő. 18:25-öt mutatott az óra. Apa tuti, hogy azzal a rib... ribizlivel van még. Bleh.
- Baj van? - vizslatott aggódó tekintettel Márk.
- Az apám csaja a baj.
- Mit csinált? Bántott téged?
- Nem, csak az az erős meggyőződésem, hogy csak a pénzért van az apámmal - temettem az arcomat a kezeimbe. Márk magához ölelt, és belepuszilt a hajamba. Kicsit kirázott a hideg ettől a tettétől. És ott Márk szobájában olyat tettem amit nem hittem volna! Kitört belőlem a sírás.
- Hé, hé mi a baj? - tolt el Márk, hogy lássa az arcomat.
- Hiányzik! - sírtam.
- Kicsoda?
- Az anyám! Félek, hogy az a nő csak kihasználja apát!
- Nem lesz semmi baj - ölelt ismét magához Márk. Olyan tizenöt perccel később már csak szipogtam.
- Haza kísérjelek? - szólalt meg hosszas hallgatás után Márk.
- Jó lenne - motyogtam a pulcsijába. Kellemes Márk illata volt. Lassan felálltam a foteljéből, és levánszorogtam a lépcsőn. Az anyukája és az apukája a konyhában készítették a vacsorát.
- Mindjárt jövök - adta oda a kabátomat Márk.
- Hova mész ilyen későn? - jött ki a konyhából az anyukája.
- Csókolom - intettem.
- Szia, Heni. Haza vigyelek? - ajánlotta fel kedvesen.
- Hát... - kezdtem, de Márk félbe szakított.
- Majd én haza kísérem - mosolygott az anyjára Márk.
- Jó, de vigyázz magatokra!
- Oké, szia anya! - mentünk ki. Mivel csak én lehetek annyira szerencsétlen, hogy a kabátomon csak díszzsebek vannak, és kesztyű sem volt nálam, majd' lefagytak a kezeim. Összetettem a kezeimet, dörzsöltem, és megfújtam. Márk látta mit szerencsétlenkedek, ezért megállt, és levette az ő kesztyűjét, majd felém nyújtotta.
- Vedd fel.
- De, ez a tiéd.
- Lefagy a kezed.
- Nem igaz.
- Aha, hát jó - megfogta a kezem, és ráhúzta a fekete jó meleg kesztyűjét, és... és megfogta a kezemet! Igaz, hogy egy anyag választotta el a kezünket, de akkor is kézen fogva sétáltunk! Ettől elöntött a boldogság. Nem akartam, hogy véget érjen az a pillanat, de sajnos megérkeztünk a házunkhoz. Lehúztam a kezemről a fekete anyagot, és Márknak nyújtottam vissza.
- Köszi. Szia - indultam be a házba.

#Márk

Heni bement a házukba.
- A francba, amiért nem mertem elmondani neki! - rúgtam bele egy nagyobb kőbe. Nem volt jó ötlet, mert rohadtul fájt utána a lábam. Hazáig szitkozódtam magamban. Egy idióta vagyok! Otthon csendben vacsoráztam, majd lefürödtem és elmentem aludni.

(01.19)

#Márk

Reggel morogva kapcsoltam ki az ébresztőmet, majd elkezdtem öltözködni. Belőttem a hajamat, és lementem a konyhába. Bevettem a gyógyszeremet utána elindultam a suliba. A fiúk kint álltak, és beszélgettek.
- Császtok - köszöntem.
- Puding, Csá, Szevasz - válaszokat kaptam. Még dumáltunk egy kicsit utána bementünk az épületbe. Az első óra rajz volt.
- A mai napon rajzoljátok le azt ami a legjobban jellemez titeket - adta ki a feladatot Hajdú. Pár percig gondolkodtam. Hogy lehet lerajzolni a "titkok"at? Végül egy gördeszkát, gitárt, foci- és kosárlabdát rajzoltam. Nem osztályozta le a műveinket. Egyébként ezek lettek a végeredmények:
Heni: Fényképezőgép
Tina: Ceruzák (szeret rajzolni)
Lotti: Az Eiffel torony
Mirabella: Kick-box kesztyű, tánc cipő, tenisz ütő
Teó: Baseball sapka
Boti: Gördeszka, gitár
Csongi: Repülőgép
Luke: Angol szótár (:D)
Bence: Kutya
Marci: Ásó(?)
Xavér: Vicces könyv
A következő óra matek volt. Egész órán magam elé bámultam. Nem kötött le a tananyag. Matek után jött a kémia Seressel. Heni mellettem csendben körmölt. Kitéptem a füzetemből egy lapot, és írtam rá.
Nincs kedved ma megnézni az 1 részt, és a 2-t végig?
Áttoltam neki a lapot. Elolvasta, majd körmölni kezdett.
Nem mered egyedül megnézni? :D
De!
Akkor?
Csak, megkérdeztem
Hát, jó
És? Mi a válaszod?
Benne vagyok :)
Az óra további részében le sem lehetett vakarni az arcomról a széles vigyort. Elhatároztam magamban, hogy ma bevallom neki!

Mindketten a szobámban ültünk, és a filmet néztük. Heni halkan énekelte a dalokat. Szép tiszta hangja volt. Csodálkoztam is, hogy miért nem jár énekkarra.
- Miért nem jársz? - kérdeztem, mire -furcsán nézett rám.
- Mert most ülök - felelte végül.
- Nem úgy értem. Énekkarra miért nem jársz - javítottam ki magam.
- Mert nem akarok.
- Pedig jó hangod van.
- Ennyi erővel te pedig lehetnél tusfürdő reklám modell - forgatta meg a szemeit.
- Nem is tudom - húztam fel a pólóm, hogy lássam a kockáimat (no ego😂). Heni a kockás hasam láttán elvörösödött, és gyorsan más irányba nézett.
- Jé, de szép asztal - ezen röhögnöm kellett.
- Megfogod? - kérdeztem vigyorogva.
- Mivan?!
- Megfogod?
- Nem! - ekkor megfogtam a kezét, és a hasamhoz irányítottam. Mikor a keze a hasamhoz ért, a szemei kikerekedtek.
- Oké, elég lesz - jött zavarba.
- Nézzük tovább a filmet?
- Ühüm - fordult a laptopom kijelzője felé vörös fejjel. Nem a filmet figyeltem, hanem őt.
- Mit kérsz, hogy ne engem bámulj ennyire feltűnően? - fordult felém. Csak az járt a fejemben, hogy „legyél a barátnőm”, de persze nem ezt mondtam.
- Semmit, bocs - néztem én is a filmet. A film közben egy korszak alkotó ötletem támadt!

#Heni

Már a végéhez közeledett a második része mikor Márk dőlni(?) kezdett felém.
- Márk - ráztam meg a vállát. Nem reagált, csak halkan szuszogott. Sóhajtva néztem tovább a filmet, és közben Márkot is. Időközben, a filmnek vége lett (a végét elsírtam), majd megpróbáltam Márkot az ágyába vinni. Már a "célegyenesben" voltam, mikor megbotlottam. Én Márk ágyára estem, Márk pedig mellém, és átkarolta a derekamat. A fejem vörös lett. Jó érzés volt, de fura is. Próbáltam lehámozni magamról Márk erős karját, de nem sikerült.
- Hány kiló vagy? - szenvedtem tovább. Nem felelt, mondjuk mit is várjunk egy alvó embertől? Lassan megfordultam, és Márk arca NAGYON közel volt az én arcomhoz. Sunyi mosolyra húztam a számat, és elkezdtem csikizni.
- Csiki-csiki - csikiztem volna. Nem engedett el.
- A jó édes 100 kilódat!
- Ki a 100 kiló?! - pattantak ki a szemei, majd csikizni kezdett. Rólam tudniillik rettentően csikós vagyok, így mindent csináltam. Rúgkapáltam, ütöttem, röhögtem, vinnyogtam és visítottam. Nem vagyok őrült, áh dehogy!
- Neheheheheee - röhögve és vinnyogva visítottam.
- Szívd vissza, hogy 100 kilós vagyok - csikizett tovább.
- Neheheeem!
- Te akartad - csikizett továbbra is.
- Mááááárk, neheheee! Léhéhgyszihiii
- Szívd vissza!
- Ohokéhéé! Bohocsihii!
- Elfogadom - hagyta abba a kínzásomat. Mély levegőt vettem, és próbáltam lenyugodni.
- Fáj a hasam - feküdtem az ágyán.
- Bocsi - feküdt le mellém.
- Mennem kell - keltem fel a puha ágyából.
- Haza kísérjelek?
- Nem kell, most egyedül szeretnék menni. Szia - mentem ki a szobájából. A nappaliban Márk anyukája és... az igazgató úr(?!) beszélgettek. Mivel nem vettek észre visszamentem Márkhoz.
- Mit hagyták itt? - kérdezte Márk.
- Itt az igazgató!
- He?
- A nappaliban beszélget az anyukáddal!
- Oh - ennyi volt a reakciója. Felállt az ágyról, és lement velem a nyomában a nappaliba.
- Jó estét igazgató úr - köszönt Márk.
- Miv... khm... sziasztok - köszönt a diri.

#Márk

- Mi volt az a hangzavar odafent? - kérdezte anya.
- Öhm... semmi - tagadtam.
- Tényleg semmi - felelte Heni.
- Haza vigyelek?
- Nem szeretném megzavarni a beszélgetést.
- Ugyan, hamar megjárom. Gyere - állt fel anya. Henivel együtt elhagyták a házat.
- Mit titkolsz? - mosolygott Ricsi.
- Semmit.
- Jézusom! Mintha az anyádat és C-t látnám! - röhögött Ricsi.
- Hééé! Ez nem vicces! - ültem le a kanapéra.
- Bocs, Márk. Remélem ti nem fogtok annyit szerencsétlenkedni, mint az anyád vagy a nővéredék anno.
- Milán, hogy van? - tereltem.
- Jól van. Roxival nevelgetik a kis Liát - mosolygott Ricsi. Lia (Kornélia) Milán és Roxi 3 éves kislánya, és már úton van a kis tesója is. Roxi 5 hónapos terhes.
- Szuper - mondtam. Mikor megjött anya felmentem az emeleti fürdőbe fürdeni utána lefeküdtem aludni.

(01.20)

#Márk

A suliban ma volt a félévi biziosztás, de mivel a focisoknak ma meccse volt a Toldi gimi focistáival így nekünk nem kellett suliba mennünk! A meccs amúgy jó volt. 6:5-re nyertünk. A meccs végén elmentünk mekibe utána mindenki haza ment. Anya otthon mosolyogva fogadott.
- Na? Mi volt?
- Nyertünk! - ekkor anya szorosan magához ölelt.
- Gratulálok! És hármas lettél félévkor.
- Most viccelsz?!
- Nem! Büszke vagyok rád kisfiam! - ölelt továbbra is. A nap gyorsan elrepült. Mondjuk szinte egésznap gitároztam. Este fürödtem majd lefeküdtem aludni.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.