Élet a Szent Johannában ✔

1.9

(09.15)

#Márk

Ma a suliban nem történt semmi érdekes. Heni délután átjött gyakorolni.
- Mikor lesz ez a verseny? - érdeklődtem mielőtt kezdtünk volna.
- Október 24 - nézett rám.
- Őszi szünetben?
- Ühüm.
- Oké. Kezdhetjük?
- Igen - lépett közelebb felém. Beindította a bluetooth hangszórón a zenét. Megfogtam a derekát.

Épp a levegőben pörgettem, mikor valaki benyitott. Elmosódva láttam egy lány alakját.
- Te... ti... itt... - makogott összevissza Mesi. Letettem Henit a földre.
- Egy szót se erről anyuéknak! - kértem.
- De miért? Márk, ez tök jó, hogy 7 év után megint táncolsz! - lelkesedett a húgom.
- Szépen kérlek.
- Ahj, oké! De Heni tud a... arról?
- Igen tud.
- És... készültök valamire?
- Egy versenyre - felelte Heni. Mesi kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Versenyre?! Elmehetek megnézni titeket? Légyszi, légyszi, légyszi - ugrált Mesi.
- Nem.
- Miért? - biggyesztette le az ajkait.
- Mert azt is felvennéd, és tuti megmutatnád anyuéknak.
- Mit vett még fel? - kérdezte Heni. Mesi gyorsan előkapta a telefonját, és elindította a videót. Heni ámulva nézte.
- Hű, te ennyire jól táncolsz? - nézett rám Heni meglepetten.
- Az semmi - legyintettem.
- De, az - mondták egyszerre.
- Ez ijesztő - léptem hátrébb poénból.
- Legalább a próbát megnézhetem?
- Oké - adtam meg magam.
- Ezazzzzz - öklözött a levegőbe boldogan a húgom.
- Előröl kezdjük?
- Igen - mosolygott Heni. Az elejétől kezdtük a táncot. Megfogtam a derekát, és elkezdtük.

- Ez valami baromi jó volt! - mondta miután befejeztük.
- Tényleg? - kérdezte Heni kipirosodott arccal.
- Az életemre esküszöm! - tette a szívére a kezét Mesi.
- Szerinted van esélyünk? - ültem le az egyik dobozra.
- Nagyon nagy esélyetek van - mosolygott ránk. Heni felvette a földről a táskáját.
- Sziasztok - köszönt el.
- Szia - mosolyogtam rá kedvesen. Piros arccal ment ki.
- Hallod bratyó! Szerintem Heni teljesen beléd van esve!
- Mi? Kizárt!
- Vak vagy? Elpirult!
- Kipirosodott az arca a tánctól.
- Már akkor elpirult mikor a derekát fogtad.
- Biztos melege volt - vontam vállat.
- Ha jól értem, szerinted nincs beléd esve.
- Ja.
- Neked bejön?
- Hát... Nem is tudom. Kedves, meg minden, de...
- De?! Nincs semmiféle, de! Márk, neked bejön Heni! Láttam tegnap azt a kis „incidenst” - mutatott idézőjeleket Mesi.
- Milyen incidenst?
- Érzelem mentesen táncolt Heni, te magadhoz rántottad és mélyen belenéztél a szemébe! Utána már jóval több érzelem volt abban a táncban, mint a filmben! A TI táncotokban! - emelte ki a „ti” szót. Lehet, hogy igaza van? Többet gondolok Henire, mint más lányokra. Megvédtem az apjával szemben. A pulcsimmal takartam be azon a napon. De mivan, ha Mesi téved? Mármint abban, hogy bejövök Heninek?
- Francba! - mentem be a házba. Mesi utánam jött.
- Mi bajod van, Márk? - kérdezte Mesi. Nem válaszoltam, hanem felmentem fürdeni. Miután végeztem lementem vacsizni. Csendben ettem. Magamban emésztettem, hogy mit érzek Heni iránt. Érzek iránta egyáltalán valamit? Igaz, hogy párszor kiálltam mellette, és levelezgettünk is párszor, de... azok a gyönyörű kék szemei. Az illatos haja. A kedvessége. A mosolya olyan szép! És amikor elpirul az annyira aranyos!
- Min mosolyogsz, mint a vadalma? - nézett rám kérdő tekintettel anya.
- Semmin - ráztam meg a fejem. Mesi is vigyorgott.
- Adtak nektek valamit a suliban? Vigyorgópirulát? - kérdezte apa.
- Nem - feleltük tökéletesen egyszerre Mesivel. Vacsora után az én szobámba mentünk mindketten.
- Min vigyorogtál?
- Talán igazad volt. Kicsit bejön Heni.
- Egy frászt kicsit! Nagyon! A bátyám szerelmes! A bátyám szerelmes! - ugrált az ágyamon, mint egy őrült kamasz.
- Psssszt! Még meghallják!
- Jó bocsi, de te még sose voltál szerelmes, és ez jó! Mármint az, hogy most az vagy egy nagyon aranyos és kedves lányba - vigyorgott Mesi is.
- Gyerekek, mostmár feküdjenek le - jött be a szobámba apa.
- Oké, jó éjt - ment ki a szobámból Mesi. Leoltottam a villanyt, és lefeküdtem aludni.