Élet a Szent Johannában ✔

1.8

(09.14)

#Márk

Reggel rettenetesen fájt a szemem. Lassan kikeltem az ágyból, és a tükrömhöz battyogtam. Nagyon sz@rul néztem ki. Sóhajtva mentem a szekrényemhez kivenni a ruhámat. Felöltöztem utána átrohantam Mesi szobájába.
- Van alapozód? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Van, de... De ronda a fejed!
- Kösz, és elkérhetem, vagy kensz a fejemre?
- Gyere ide - kezdett kotorászni a táskájában. Kivette az alapozót, és felkente a fejemre. Kicsit fájt.
- Na, kész is vagy - lépett hátrébb Mesi.
- Ezer hála és köszönet, húgi - nyomtam egy puszit a fejére.
- Oké, hálás vagy, de kimennél?
- Már itt sem vagyok - borzoltam össze a haját. Visszamentem a szobámba a táskámért utána lementem a konyhába. Anya és apa az asztalnál ülve kávéztak.
- Jó reggelt - ültem le az asztalhoz szendvicset csinálni.
- Neked is, Márk - mosolygott rám anya. Apa fürkésző tekintettel nézett engem. Remélem nem látszott a monoklim.
- Van valami baj? - vajaztam a kenyeret.
- Nem, csak elgondolkodtam - ivott bele a kávéjába apa. Mikor megettem a szendvicsemet kivettem a hűtőből egy fantát.
- Elmentem - indultam az ajtó felé. Lecsaptam a deszkámat a földre, és elmentem a suliba. A fiúk a suli előtt beszélgettek.
- Császtok - álltam meg előttük.
- Puding!
- Csá - köszöntem a fiúk. Még kint beszélgettünk egy kicsit utána bementünk.
- Kezét csókolom, Hartay néni! - üdvözölte az ig.helyettest Teó.
- Kovács Teodor, hagyjál már békén!
- Pedig én csak köszöntem - hajtotta le a fejét csalódottan Teó. Felmentünk a szekrényeinkhez utána lementünk a nyelvi előadóba. Francián feleltünk.
- Marci, gyere felelni - nézett fel a naplóból Tibi bá'. Marci komótosan felállt, és elmondott mindent amit tudott. Négyessel ült helyre. A szünetben visszamentünk a saját termünkbe.
- Szia - köszönt Heni.
- Szia - köszöntem én is.
- Tudod milyen fura álmom volt?
- Nem.
- Te is benne voltál.
- Én?
- Aha. Az volt, hogy tegnap sokáig voltam nálatok, te haza kísértél. Otthon apa megakart volna engem pofozni, de te elém álltál, így téged ért az ütés. Aztán behúzott neked egyet, és lett egy csúnya monoklid - mesélte a... valóságot.
- Ezt nem álmodtad - csóváltam meg a fejem.
- Mi, de... nincs is monoklid.
- De van, csak alapozó fedi. Reggelre nagyon rondán nézett ki.
- Oh, sajnálom.
- Semmi baj - mosolyogtam rá kedvesen. Csengettek. Bementünk matekra. Rácz ma Xavért dolgoztatta a táblánál. Kicsit megsajnáltam, mert egész órán kint állt. Matek után jött az irodalom. A szünetben fájt a fejem. Mármint a szemem. Elmentem az orvosiba.
- Jó napot - léptem be az orvosiba.
- Szia, miben segíthetek?
- Szeretnék kérni egy fájdalom csillapítót.
- Mid fáj?
- A szemem.
- Mutasd - intett. Odamentem hozzá. Megnéztem a szemem, de véletlenül a fájó ponthoz ért.
- Au - jajdultam fel.
- A szemed körül fáj?
- Igen.
- Mit csináltál, mert nem látók semmit.
- Alapozó van rajtam azért - sóhajtottam.
- Mosd le, hogy megnézzem.
- Muszáj?
- Igen - mutatott a csap irányába. Óvatosan lemostam, majd a suli doki felé fordultam.
- Édes Szent Istenem, mit csináltál??
- Tegnap fejen talált a bőr labda - hazudtam szemrebbenés nélkül. A doki lekezelte a monoklimat utána megkértem, hogy tegyen rá alapozót. Tett utána adott egy fájdalom csillapítót. Már negyed órája tartott az óra. Lassan felmentem. Bekopogtam, majd benyitottam a terembe. Teó állt a táblánál.
- Nocsak, megtaláltad a termet? - kérdezte gúnyosan Török.
- Igen.
- Hol voltál?
- Az orvosiban.
- Ne hazudj!
- Nem hazudok. Tessék megkérdezni a suli orvostól, hogy lent voltam nála - álltam nyugodtan az ajtó előtt.
- Rendben, gyere velem - indult az ajtó felé. Lementünk az orvosiba.
- Még mindig fáj a szemed? - kérdezte a doki.
- Tényleg itt volt? - kérdezte döbbenten Török.
- Igen, itt volt. De legközelebb adok neki igazolást - felelte mosolyogva a doki. Török motyogott valamit miközben felmentünk a terembe. Csendben leültem a helyemre.

A nap további része unalmas volt. Kosár edzésen keményen játszottunk. Délután Heni ismét a kapunkban várt. Ma is a garázsban próbáltunk. A mai sokkal másabb volt, mint a tegnapi. Negatív értelemben.
- Adj bele több érzelmet! Ennek a táncnak ez a legfontosabb eleme. Az érzelem! - mondtam Heninek.
- Jó, de te tudnál úgy tele érzelemmel táncolni, hogy tudod a te apád verte be a képem? - nézett rám Heni. Mélyet sóhajtottam, majd... megragadtam a derekát és magamhoz rántottam.
- Nem, de ezen könnyen segíthetünk - néztem mélyen bele a kék szemeibe. Meglepetten nézett rám.
- Hogyan? - kérdezte halkan.
- Ne gondolj a tegnap estére! A tegnapi nap meg se történt, rendben?
- Jó - aprót bólintott. Megeresztettem felé egy mosolyt.
- Kezdhetjük?
- Kezdhetjük.

Egész délután táncoltunk. Végül érzelemmel teli volt a táncunk. Az emeléssel most nem próbálkoztunk. Mikor Heni hazament bementem a házba.
- Jézusom, menj fürödni, Márk - mondta a nappaliban ülve Mesi.
- Megyek már, de előtte had öleljelek meg - mentem vigyorogva felé.
- Ne! Eszedbe se jusson! Márk! - csapkodott Mesi.
- Mi folyik itt gyerekek? - jött le az emeletről apa.
- Itt? Itt pont Márk verejtéke - hagyta abba a csapkodást Mesi.
- Beteg vagy? - lépett hozzám közelebb apa.
- Nem vagyok beteg.
- Nem vagy álmos?
- Az igazat megvallva, de az vagyok.
- Izzadsz, álmos vagy... DROGOZOL?!
- Mi?! Nem! Apa, hogy jutott ekkora ökörség az eszedbe?!
- A tünetek ezt mutatják. Egy drogos folyton izzad és álmos.
- És mi van akkor, ha sportoltam?! - kértem ki magamnak. Apa nem mondott semmit. Felmentem az emeleti fürdőbe tusolni. A fürdőből a szobámba mentem.
- Márk, kész a vacsora - nyitott be anya a szobámba.
- Nem vagyok éhes.
- Apád csak aggódik érted, és persze én is.
- De egyből a drog?!
- Szerinted miért gondolt rögtön erre az apád? - ült le az ágyam szélére anya.
- Passz - kamuztam. Nagyon is tudtam, hogy mire gondoltak (De még nem nem tudnám leírni se, nem hogy beszélni róla!)
- Ha éhes leszel, gyere enni - állt fel az ágyamról.
- Oké - sóhajtottam. Anya kiment a szobámból, én pedig tovább feküdtem, majd lassan elnyomott az álom.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Miért érzem azt, hogy hamarosan meghalok? Lehet, hogy a készülőben lévő új SzJG-s könyvem az oka? Annak a történetnek a „szereplőbeosztása”? A párok? Nos, még nem tudom pontosan, de valahol belül érzem, hogy nem sokáig leszek életben a Retez fanok körében...

Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.