Élet a Szent Johannában ✔

2.13

(10.09)

#Heni

„ - Megyünk haza Budára. ”

- Mégis miért? - szállt be Teó is.
- Mi vagyok én mindentudó?!
- Jó, bocs - pattant fel az ágyamról, és kiment. Mira elővette a bőröndjét, és pakolni kezdett. Követtem a példáját. Olyan öt perccel később szipogást hallottam. Mivel csak ketten voltunk a szobában, kizárásos alapon csak Mira lehetett.
- Jól vagy? - kérdeztem halkan. Mira erősen megdörzsölte az arcát, majd megszólalt.
- Törődj a magad dolgával, Henrietta!
- Jó, bocsi, csak hallottam, hogy sírsz... és gondoltam megkérdezem, hogy...
- Nem kell nekem mások sajnálata, vagy hogy bármiféle érdeklődést mutassanak felém! - nézett rám piros szemekkel.
- Bocsánat - pakoltam tovább. Kinyílt az ajtó, és az osztály utolsó két lány tagja lépett be rajta. Mikor mindenki összepakolta a cuccát, lementünk a hallba. Már mindenki lent volt.
- Azért üzentünk, hogy pakoljatok össze, mert az igazgató úr üzent nekünk, hogy még ma vissza kell menjünk - nézett ránk Takács.
- Itt mindenki üzen mindenkinek? - suttogta nekem Tina, mire halkan elnevettem magam.
- Miért kell visszamenjünk? - kérdezte Bende a 9/a-ból.
- Azért mert az iskola nem tudja fizetni a többi napot. Higgyétek el, hogy mi végig akartunk maradni, de nem lehet - rázta meg a fejét Rentai.
- Az igazgató úr elfogja mondani ennek az okát? - hallottuk előről Bence hangját.
- Valószínűnek tartom - bólogatott Takács.
- Gyertek menjünk - indultak el a tanárok. A két osztály nyomott hangulatban tette meg a reptérre vezető utat.

#Márk

Elővettem a telefonomat, és üzentem Heninek.

Vigyorogva írtam a választ.

Ezen kicsit hangosan felnevettem. Heni bosszúsan nézett rám. Megállt, és bevárt engem.
- Egy igazi seggfej vagy!
- Ki? Én?
- Igen, te!
- De te szereted a seggfejeket nem?
- Nem!
- És Adrián?
- Az egy tévedés volt. De te meg a kurvákat szereted, nem?
- Mivan?
- Réka?
- Touché - morogtam az orrom alatt.
- Csináltam valami durvát? - kérdezte halkabban.
- Nem. Semmi durvát - feleltem komolyan, majd magamban hozzá tettem, hogy csak elérted, hogy jobban beléd szeressek. Csendben sétáltunk egymás mellett. A reptéren becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. A jegyem Heni mellé szólt megint. Ezúttal ő ült az ablaknál. Mindenki csendben volt a haza út alatt. Mikor a repülő a Budapesti reptéren landolt, megkerestük a cuccainkat, majd a szüleinkhez mentünk. Mármint, akiért jöttek.
- Sziasztok - jött hozzánk anya.
- Szia - köszöntünk. Heni szomorúan álldogált a reptér aulájában.
- Heni, elvihetünk? - kérdezte anya. A lány felénk nézett, azaz inkább felém.
- A bátyám jön értem, de azért köszönöm - felelte. Szomorúan vettem tudomásul, de igyekeztem nem kimutatni. Anya bólintott, és elindultunk a kocsihoz.
- Sajnálom - suttogta Mesi.

#Heni

Megvártam, hogy Márkék elmenjenek utána kimentem egy szabad taxihoz. Elmondtam a címet, majd elindultunk. Szomorúan bámultam a tájat. A sofőr a házunk előtt tett ki. Kifizettem a fuvart, és bementem. Sötétség honolt a házban. Apa sehol. Geri sehol. Egyedül voltam otthon. Felmentem a szobámba, de nem akartam hinni a szememnek. A cuccaim össze voltak pakolva. A posztereim nem voltak a falon. Három doboz volt a szoba közepén. Beljebb mentem, és belenéztem. Még szép, hogy az összes holmim benne volt. A doboz oldalán egy felirat volt. Heni dolgai. A szememet ellepték a könnyek. Amíg nem voltam itthon apa kiakart lakoltatni innen.
- Ahogy akarod - töröltem le a könnyeimet, majd felemeltem az egyik dobozt, és levittem. Utána a másik kettőt is levittem. Tanácstalanul álltam a nappaliban. Hova menjek? Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam. Harmadik csörgésre vették fel.
- Szia, Heni! Mizu?
- Odaköltözhetnék hozzátok, egy kis ideig? - kérdeztem sírósan.
- Mi történt?
- Mire hazaértem a cuccaim össze voltak pakolva.
- Persze gyere nyugodtan. Érted megyünk - ezzel megszakadt a hívás. A dobozokat kivittem a ház elé, és vártam. Tíz perccel később egy autó fordult be az utcánkba. Azt hittem, hogy tovább fog hajtani, de nem. Megállt előttem. Egy idegen szállt ki az autóból. Nem szólt semmit, csak megindult felém. Hátrálni kezdtem, de a hátam a kerítésnek ütődött. A férfi elkapta a karomat, és rángatni kezdett maga után.
- Engedjen el! - visítottam, de egy rongyot tett az arcom elé, majd elsötétült a világ.

#Márk

Mikor hazaértünk, Démon azonnal Mesire vetette magát.
- Te is hiányoztál - simogatta a kutyáját Mesi. Letettem Benjit a földre. A kölyök kutyus Démon felé ment. Démon érdeklődve figyelte, majd megnyalogatta Benjit.
- Szereti! - kelt fel a földről Mesi. Démon és Benji valóban jól kijöttek egymással. Mosolyogva vittem be a szobámba a bőröndömet. Ahogy becsuktam az ajtót, valaki hívott. Teó volt az.
- Mondd - szóltam bele.
- Nem tudod hol van Heni? - a hangja aggodalmat sugárzott.
- Nem, miért?
- Mert azt beszéltük meg, hogy hozzánk költözik egy kis időre, de mire ideértünk csak a cuccai voltak kint, ő meg sehol!
- A házban néztétek?
- Igen, de nem volt bent!
- Maradj ott, rögtön megyek! - tettem le, majd fogtam a deszkámat és lerohantam.
- Elmentem majd jövök - mentem ki. Szinte száguldottam Heniékhez. Mikor odaértem, Teó és az anyukája tehetetlenül álltak kint.
- Mi történt?
- Nem tudom miért akart hozzánk költözni, csak mondta, de mire ideértünk ő sehol se volt! - nézett rám könnyezve Teó anyukája.
- A bátyja ment érte a reptérre, nem?
- Gergő? Az kizárt! Tegnap ment el Debrecenbe.
- Bassza meg! - szitkozódtam. Hazudott. Előkaptam a telefonomat, és írtam neki.

Nem írt semmit. Felhívtam. Nem vette fel. Újra hívtam. Semmi. Utoljára hívtam, és hatodik csörgésre felvette.
- Hogy van a majdnem gyilkos herceg? - szólt bele egy nagyon ismerős hang. Lebénultam a felismeréstől.

Folyt. köv.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon miért akarják kilakoltatni Henit? Vajon ki rabolta el Henit? Vajon ki vette fel a telefont? Ezekre a kövi részben fény derül.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.