Élet a Szent Johannában ✔

2.8

(10.05)

#Márk

Eltelt két óra. Még mindig aludt. Egyedül maradtam bent nála. Egyszer elkezdett nyöszörögni, majd felsikított.
- Neee! - sikított.
- Nyugodj meg! - fogtam le a vállát. Kinyitotta a szemét, és sírva ölelt meg.
- Sss, semmi baj - simogattam a hátát.
- Sajnálom! - nézett rám könnyes szemmel.
- Semmi baj, de mi történt? - kérdeztem Mesitől. Válaszra nyitotta a száját, de valaki benyitott.
- Jól vagy Mesi?! - jött be Tibi bá'.
- Igen, csak rosszat álmodtam - felelte halkan.
- Mit csináltál kint? Nem megmondtam, hogy nem mehettek ki?!
- Ne haragudj, csak levegőzni mentem ki - hajtotta le a fejét. Nem az igazat mondta. Tibi bá' összehúzott szemmel nézett rá, majd kiment.
- Mi történt - néztem rá afféle "tudom, hogy most hazudtál" nézéssel.
- Nem akarok beszélni róla - kezdett megint könnyezni. Sóhajtva felálltam, és kimentem.
- Jól van? - hallottam Máté aggodalommal teli hangát.
- Valami volt, de nem akarja elmondani - sóhajtottam.
- Azt hiszem tudom - vakarta a tarkóját.
- Mondd el!
- Felhívott mondván, hogy üldözték, de én nem hittem neki - sütötte le a szemeit bűntudatosan.
- Oké, kösz, Máté! - mentem a szobánkba. A fiúk bent fetrengetek az ágyon.
- Mi van vele? - ült fel Boti az érkezésemre.
- Valaki üldözte - ültem az ágyamra. Boti felállt, és kiment. Utána akartam menni, de Csongi a vállamra tette a kezét.
- Hagyd, hogy megbeszéljék - mosolygott halványan. Sóhajtva ültem vissza az ágyra. Egy óra múlva Boti vigyorogva jött vissza.
- Veled meg mi van? - nézett a vigyorgó srácra Teó.
- Bosi megint együtt van - vigyorgott mire szúrósan néztem rá.
- Ha mégegyszer megbántod a húgomat, akkor keresztapa lehetsz csak - feleltem kimérten.
- Ne aggódj, nem fogom többé megbántani. Ígérem!

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.