Élet a Szent Johannában ✔

Különkiadás #2#

#Benji

Miután elütött az autó nem állt meg. Márk sírva emelt fel és futott velem valahova. Nem tudom hova, csak futott. Álmos voltam és fájt a mellkasom. A hátsó lábaimat már nem éreztem.
Márk mondott valamit, de nem értettem. Nyüszítve néztem fel rá. A fehér köpenyes ember mondott neki valamit, majd kiment. Márk simogatott és beszélt. Visszajött az ember. Volt valami a kezében. Márk utolsó mondatát megértettem.
- Hiányozni fogsz, kis haver - ezután elnyelt a sötétség.

Hideg van és fázok. Hol vagyok? Mi történt? Egyszerre hallok négy nyüszítést. Elindulok a hang felé, de valaminek neki mentem. Anya.

Mióta "újra" megszülettem nagyobb lettem. A gazdám aki elvitt anyától kedves volt velem, csak sajnos allergiás volt a kutya szőrre. Így odaadott az fiának. Eleinte örült nekem, de miután a papucsaival és a cipőivel játszottam megváltozott rólam a véleménye. Egyik nap egy idegen nőt hozott haza. Este bementem hozzájuk, de Feri (a gazdám) elkezdett üvöltözni velem, hogy "rossz kutya!", "takarodj!" és még sok dolgot vágott a fejemhez. Kimentem a szobából és a kutyaajtón keresztül elmentem onnan. Már vagy egy hete jártam az utcákat amikor egy férfi ült a földön. Leültem mellé.
- Szia, kutyus - simogatott meg. Nem húzódtam el. Adott nekem az ételéből egy kicsit. Utána vele maradtam, de nem sokáig, mert megbetegedett és elvitte egy nagy fehér autó. Tovább kóboroltam az utcán. Egyik este egy csapat részeges ember elkezdtek engem hergelni és belém rúgtak párszor. Ott feküdtem tehetetlenül. Azon az estén nagyon hideg volt. Másnap egy menhelyen ébredtem. Pár nappal később egy család fogadott örökbe, de nem értékelték, hogy vittem nekik egy pockot. Kitettek az utcára megint. Gondoltam nekem az utca lesz az otthonom. Lefeküdtem egy kicsit a járdára. Fáradt voltam, de egy másik kutya elüldözött onnan. Így kénytelen voltam az aluljáróban meghúzni magam. Ott volt lent egy zenész. Leültem mellé és a zene ritmusára csóváltam a farkam valami nasi reményében. Mosolyogva megsimogatta a fejem és... ennyi. Este az aluljáróban hűvös volt így felmentem az utcát járni. Egy évvel később már nagyon sovány lettem. Alig mentem. De egy ismerős hangot hallottam. Hegyezni kezdtem a fülem. Igen, ő az! Összeszedtem minden energiámat és rohanni kezdtem. Ő volt az! Boldogan ugrottam rá, mire ő hanyatt vágódott a járdán, de én elkezdtem nyalogatni.
- Szállj le légyszi - kérte, mire tettem amit kért. Leültem, és az egyik mancsomat felemeltem. Ő odatette én meg ráhelyeztem a kezére. Márk felállt a földről, majd mondott valamit a lánynak és felemelt engem.

Márk náluk jó alaposan megfürdetett utána megszárította a bundámat. Kinyitotta nekem az ajtót én meg lementem. Lent a lány tett ki nekem vizet és ennivalót is. Jó ízűen faltam be az ételt. Még ki is nyaltam. Megnyaltam a számat, majd a farkamat csóválva néztem rájuk. Leguggolt hozzám, mire odamentem hozzá és megnyaltam az arcát. Nevetve simogatott meg.
- Kicsit emlékeztet... Benji-re - suttogta mire ugattan és a farkamat csóváltam.
- Benji - újabb ugatás.
- Benji! - mondta újra és már vidámabban ugattam miközben a farkamat csóváltam.
- Te vagy az kis haver?! - ekkor letepertem a földre és farok csóválva nyalogattam. Ekkor elsírta magát és úgy ölelt meg. A lány mosolyogva figyelt minket.
- Annyira hiányoztál, pajtás! - túrt a szőrömbe, mire nyüszítve nyalogattam tovább. Annyira jó volt megint a kedves gazdimmal lenni, mint régen amikor kimentett a Temzéből. Hiányzott nekem, Márk!

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Megpróbáltam megírni, hogy miken mehetett át a kis Benji, remélem élveztétek.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.