Élet a Szent Johannában ✔

3.1

(08.31)

#Márk

A nyáron sok minden történt. Nyár elején Henivel, Botival és Mesivel elmentünk a Balatonra (apa odaadta arra a hétre a kocsit). Aztán kimentünk a nagyiékhoz amerikába. Tavasszal elköltöztek vidékre, ahol vannak állatok (lovak, tehenek, egy szamár és két kecske). Így a nyáron Mesivel megtanultunk lovagolni. Júliusban egy hétre elmentem Párizsba Alexhez, augusztusban pedig ő jött hozzánk. Remekül kijöttünk egymással. A nyár többi részén vagy dolgoztam, hogy a picinek mindene meglegyen vagy pedig Henivel voltam. Néztünk baba ruhákat, játékokat, cumisüveget, cumit és a többi baba holmit.

Épp gitároztam, amikor kopogtak. Félre tettem a gitárt, és kinyitottam az ajtót. Heni állt ott.
- Kíváncsi vagy, hogy igazad lett-e? - kérdezte izgatottan.
-  Igen, gyere be - álltam félre. Mosolyogva jött be egy borítékkal. Odaadta nekem, én meg kinyitottam. Elmosolyodtam az ultrahang felvétel láttán.
- Aranyos - mosolyogtam.
- Igen, és fiú - felelte Heni. Értetlenül néztem rá.
- Fiú?
- Igen, a doktornő ezt mondta.
- Nem baj, majd a következő kislány lesz - pusziltam meg Henit.
- Már a következőn jár az eszed?
- Neeem - tagadtam gyorsan. Heni ezen elnevette magát.
- Akkor mi legyen a neve a picinek? Olivér vagy Kornél?
- Pataki Kornél Olivér?
- Így is meg lehet oldani - kuncogott.
- De, ha mégis lány lenne akkor mi lenne a neve?
- Pataki Zsófia Lara.
- Aha, szóval mixeljük a neveket? - nevettem el magam.
- Úgy is lehet mondani - ekkor a kezét a pocakjához kapta.
- Mi az? Menjünk a kórházba? Jön a  baba?! - rémültem meg. Oké, az utolsót a pánik miatt mondtam.
- Add a kezed - kérte, mire elé raktam. Megfogta és a hasára tette. Rúgott egyet.
- Neked nem fáj? - kérdeztem suttogva.
- Már hozzászoktam, de először nagyon megijedtem - mosolygott.
- Egy kis focista lesz belőle - jelentettem ki a rúgások alapján.
- Mint az apja mi? Bekerül a suli focicsapatába, talán még csapatkapitány is lesz belőle, nem?
- Miért ne? - csókoltam meg. Ekkor benyitott Mesi.
- Szia... sztok - mosolygott.
- Szia, Mesi - köszönt a húgomnak Heni.
- Lehet már tudni, hogy kisfiú vagy kislány?
- Igen, kisfiú lesz.
- Mi lesz a neve?
- Pataki Kornél Olivér - mondtam mosolyogva.
- Jól hangzik. Mikorra vagy kiírva?
- December 27 - fogta a hasát.
- A francba, azt hittem, hogy karácsonyi baba lesz.
- Nyugi, majd a következő - kacsintottam Heni háta mögött.
- Tudtam, hogy a következőn jár az eszed! - mutatott rám Heni.
- Jó, lebuktam - emeltem fel a kezeimet védekezésképp.
- Jó, lehet mégegy, de akkor őt te fogod kihordani. Tudod milyen rossz háton aludni? Hiányzik a hason fekvés - kalandozott el a hason fekvés örömeiről.
- Oké, nem kell több... egyenlőre - korrigáltam. Ezen elnevették magukat a lányok.

Este Henit hazakísértem, majd a kapujukban hosszasan megcsókoltam utána hazamentem. Otthon megvacsoráztunk utána letusoltam aztán lefeküdtem aludni.

(09.01)

#Márk

~ Egyedül voltam otthon a kicsivel. Miközben aludt én addig halkan pengettem a gitáromon néhány altatódalt. Pár perc múlva már mélyen aludt. Letettem a gitárt, és odamentem a kiságyhoz. A kisfiam aranyosan és mélyen aludt. Mosolyogva takartam be, majd lementem a konyhába. Épp egy fantát vettem ki a hűtőből, amikor az emeltről először csörömpölést, majd Kornél sírását hallottam. Felrohantam a lépcsőn. Beakartam menni a szobába, de az ajtóban megtorpantam.
- Viszlát, Márk - nézett rám gúnyos mosollyal Adrián, majd a pisztolyt felém emelte és meghúzta a ravaszt. ~ zihálva riadtam fel hajnalban. Csak egy álom volt. Egy rémálom. Megdörzsöltem az arcomat, majd megnéztem az időt. 5:13. Mivel nem tudtam volna visszaaludni inkább elkezdtem felöltözni. Felvettem az ünneplőmet, beállítottam a hajamat utána elvettem a telefonomat, s felnéztem messengerre. Kongott az ürességtől, majd mikor kiakartam lépni egy név mellett hirtelen felbukkant a kis zöld pötty, ami azt jelentette, hogy az illető elérhető. A gondolatmenetemből a pittyegés rázott vissza.