Élet a Szent Johannában ✔

1.18

(12.05)

#Márk

A szombati szalagavató tűrhető volt. A lányok átszellemülten nézték a keringőt és a keringős ruhákat. Az volt az első alkalom mikor Heni is a régi önmaga ként viselkedett. Mosolyogva figyeltem Henit, majd eszembe jutott, hogy egy idegbeteg a barátja. Utána már felé se néztem.
Reggel kikapcsoltam az ébresztőmet utána elvégeztem a reggeli rutinomat, majd lementem. Mesi pirítóst evett. Elvettem egyet, és elindultam a suliba karácsonyi díszekkel a kezemben. A fiúk kint álltak.
- Neked meg mi van a kezedben? - röhögött Teó.
- Karácsonyi díszek a díszítő hétre. Ti legalább hoztatok valamit?
- Én égőket hoztam - vont vállat Boti.
- Nekem csengőm van - húzott elő egy kis csengettyűt a zsebéből.
- Mi nem tartunk karácsonyt - felelte Csongi.
- Remélem hoztatok díszeket! - jött a házunk mögül egy ismerős hang. Már hátra nézni se kellett, hogy tudjuk Mirabella jött.
- Tessék - nyomtam a kezébe a szatyrot.
- Mindenki adja át, gyerünk! - mondta Pszicho. Boti előhúzta a táskájából a fényfűzért, és átadta. Teó a csengettyűt adta oda.
- Mit csináljak ezzel?
- Bon appetit - vigyorgott Teó mire kitört belőlünk a röhögés.
- Csongor mit hoztál?
- Semmit.
- Miért is?
- Mert nem ünnepeljük a karácsonyt.
- Mégis miért? Mert díszt kell hozni?
- Mert az apám karácsonykor halt meg! - Csongi bement a suliba. Négyen szótlanul álltunk kint. Elsőként én szólaltam meg.
- Miért kíváncsiskodtál? - néztem Mirabellára, majd bementem én is.
- Pataki, indulj ki az udvarra!
- Miért?
- Mert az udvart kell feldíszítenetek! Nyomás - kimentem. Csongi Xavérnak segített díszíteni. A lányok a létrán álltak, és a fűzéreket meg a girlandokat tették fel az árkádok fölé. A rádióból éppen a Train- Shake Up Christmas szólt. Marci egyedül díszített egy fát. Némi tanakodás után odamentem neki segíteni. Kivettem egy girlandot a dobozból, és felakasztottam a fára.
- Heni sokat változott - mondta egy idő után Marci.
- Az idegbeteg barátja miatt.
- Honnan tudod, hogy milyen?
- Sajnos nagyon jól ismerem - ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetés eme részét. Jelző csengetéskor bementünk a terembe. A matek unalmas volt. A szünetben folytattuk (és befejeztük) a díszítést. Mikor a gondnok felkapcsolta a fényeket mindenki gyönyörködve nézte az udvart a Szitál a hó-val a háttérben (mivel az szólt a rádióból).
- Ez annyira szép lett, mint én - állt meg mellettem Dóri. Értetlenül néztem rá.
- Dóri. A szépséged 99%-át letudnám törölni egy vizes zsebkendővel - utaltam a sminknek csúfolt vakolatra a fején. Az összes fiú röhögni kezdett ezen. A lány sértődötten elviharzott.
- Ez jó beszólás volt, Márk - veregetett vállon Boti.
- Tudom - röhögtem tovább. Törin Xavér négyesre felelt. Irodalmon verset elemeztünk. Főcím majdnem elaludtam, de mikor elfordítottam a fejem megláttam, hogy kint szállingózott a hó. Óra végéig már az ablakon bámultam ki. Tesin a lányok kötelet másztak. Mi fiúk meg őket figyeltük egész órán. Mikor Heni mászott Toni füttyentett neki.

#Heni

Nagynehezen felmásztam a kötélre, de valamelyik idióta fiú füttyentett nekem. Figyelmen kívül hagytam, és tovább másztam.
- Nem szeretnél megállni? Csak egy kicsit - hallotta Toni hangját.
- Fogd be! - másztam tovább.
- Na, de szépségem! - ekkor a kezem megcsúszott, és zuhanni kezdtem. Sikítva estem, de nem a földre, hanem két erős kar kapott el.
- Jól vagy? - kérdezte... Márk.
- Igen - néztem fel rá. Márk óvatosan letett a földre. A fiúk őt istenítették.
- Annyira megijedtem, jól vagy? - kérdezte Petra.
- Igen, jól vagyok - bólintottam. Az óra végén mentünk átöltözni. Kémián a szemem sarkából Márkot figyeltem. A pad alatt telefonozott. Ha jól láttam egy lánnyal chat-elt. De ez miért érdekel engem? Tovább irkáltam a kémia füzetembe. Kémia után kimentem a suliból. Adrián kint várt engem. Mosolyogva mentem oda hozzá.
- Szia, baba - adott egy csókot.
- Szia - köszöntem miután eltávolodott tőlem. Kézen fogva indultunk el a havas utcán. Egyszer csak valaki megdobott egy hógolyóval.