1.6

2K 89 10
                                    

(09.12)

#Márk

„ - Tudsz táncolni? ”

- Mi? - kérdeztem értetlenül.
- Felejtsd el - indult be.
- Ahj azt hittem, hogy senki sem fog tudni róla - sóhajtottam.
- Miről? - fordult vissza Heni. Ebben a pillanatban csengettek. Kérdő tekintettel vizslatott engem. Hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a karját, és berántottam a... fiú wc-be.
- Jobb ötleted nem volt?
- Nem. Egyébként... tudok.
- Tényleg? Nem néztem volna ki belőled.
- Valahonnan gondoltam - dőltem neki a csempének.
- Egyébként honnan tudsz táncolni? (Értelmes mondat tőlem nektek😂 író)
- Anya még olyan 7-8 éves koromban beíratott társastáncra. Csupán azért, mert szerinte hiperaktív voltam, ezért lekellett kötni engem. Így jött a tánc. Egyszer beneveztek engem egy amatőr versenyre. A társammal nagyon sokat készültünk arra a versenyre.
- És mi volt?
- A verseny napján mindketten izgultunk. Mikor felkonferáltak minket a színpadra remegő lábakkal mentünk fel. Elindult a zene. Mi mindent beleadtunk a táncba.
- De?
- De, rosszul csináltam egy mozdulatot.
- Milyen mozdulatot?
- Nekifutásból felkellett emelnem a partneremet a levegőbe. Majdnem olyan volt, mint a Dirty Dancing-ben. Szóval ő futott én felemeltem, de elestünk. Úgy estünk el, hogy én voltam alul, és a lány rám esett, de olyan erővel, hogy volt valami a lábammal. Már nem emlékszem, hogy pontosan mi, de azt tudom, hogy félévig voltam tolószékben.
- Jézusom! - kapta rémülten a kezét a szája elé Heni.
- Te vagy az egyetlen akinek elmeséltem ezt. Mármint a családomon kívül.
- Nézd, én megértem ha nem szeretnél... - nem hagytam, hogy befejezze, mert félbeszakítottam.
- Szívesen segítek azért. Tudod a mondás szerint, ha leestél a lóról ülj vissza a nyeregbe.
- Jó, de biztos vagy benne?
- Halál biztos - mosolyogtam rá.
- Köszi, köszi, köszi - ölelt meg. Esetlenül visszaöleltem. Valaki benyitott a wc-be. Mivel nekem mindig is hülye ötleteim voltak berántottam Henit az egyik fülkébe.
- Ezt is pipálhatom a bakancs listámon. Fiú wc-ben rejtőzni - suttogta Heni.
- Én a lány wc-t nézném meg egyszer - nevettem el magam halkan. Hallottuk valaki végzett a folyó ügyeivel, majd megnyitotta a csapot.
- Basszus, Teó tett valamit a kajámba? - kérdezte magától Csongi. Ezen majdnem elröhögtük magunkat.
- Te vagy az, Márk? - kopogott be.
- Mondj valamit - mutogatott Heni.
- Igen, de ne áruld el senkinek amit most fogsz látni, oké?
- Oké, de ha menstruálsz azt inkább ne oszd meg velem! Nem bírom a vért!
- Sajnos csak a lányok menstruálnak! - szólta el magát Heni, majd a kezét a szája elé kapta rémülten.
- Mit csináltok odabenn? - kérdezte Csongi. Kinyitottam az ajtót.
- Semmit, csak beszélgettünk - feleltem.
- Itt? Kémia helyett?
- Kérlek ne áruld el senkinek! Jó?
- Nyugi nem fogom, de gyertek be.
- Oké, azt mondjuk, hogy Heni beragadt a wc-be és én pedig kiszabadítottam.
- Vagy! Szóltál a gondnoknak, és megvártad, hogy kiszabadítson? - kérdezte Heni.
- Oké - egyeztem bele. Visszamentünk a terembe.
- Ti hol voltatok? - nézett ránk Seres összehúzott szemöldökkel.
- Heni beragadt a wc-be és szóltam a gondnoknak, hogy szabadítsa ki - magyaráztam ki magunkat.
- Jó, üljetek le - fordult vissza a táblához Seres. Henivel leültünk a helyünkre. Óra végéig írtam... néhány kihagyással... jó sok kihagyással... az egész anyagnyi kihagyással. Délután deszkára pattantam, és átmentem Nóriékhoz (a hétvégén anyával úgy beszéltük meg, hogy suli után rögtön oda megyek).  Megálltam Nóriék háza előtt, és becsengettem.
- Márk! - ugrott a nyakamba Léna.
- Szia, hercegnő! Boldog szülinapot! - öleltem. Bementünk a házba.
- Szia, Márk - köszönt Nóri.
- Kell segítség?
- Vigyázol az ikrekre amíg elmegyek a tortákért?
- Persze - mosolyogtam.
- Te vagy a hősöm - adott egy puszit az arcomra.
- És én? - kérdezte Cortez az emeletről.
- Ha sikerül megvenned az ugrálóvárat akkor te leszel a másik hősöm - nézett rá Nóri.
- Vedd úgy, hogy el van intézve - kacsintott Cortez Nórira. Nóri valamit motyogott az orra alatt, majd elment. Pár perc múlva Cortez se volt otthon. Egyedül maradtam az ikrekkel.
- Márk, nézd mit rajzoltam - hozott nekem egy lapot Léna.
- Nahát, ez nagyon szép - mosolyogtam Lénusra. Egy hercegnőt rajzolt.
- Az béna! Az enyém sokkal jobb! - hozott Szabi egy másikat. Azon egy szuperhős volt.
- Ez is szép.
- De az enyém jobb!
- Nem, mert az enyém!
- Gyerekek! Mindkettő ugyanolyan szép! - vetettem véget a vitának. Abbahagyták a veszekedést.
- Mit szeretnétek csinálni? - guggoltam le hozzájuk.
- Játszunk tehetségkutatósat! - ugrott fel Léna.
- Oké - egyezett bele Szabi. Jé, van valami amiben egyetértenek!
- Rendben. Ki lesz a zsűri?
- Felváltva legyen. Két zsűri, és cserélődnek - nézett rám Szabika.
- Hát, legyen. Húzzuk kicsit arrébb az asztalt, hogy több helyünk legyen, jó?
- Jó - mondták egyszerre. Elhúztuk az asztalt a kanapéhoz, és kezdődhetett is a játék. Először Léna lépett a „színpadra”.
- Jó napot, hogy hívnak? - tettem fel a kérdést amit a zsűri szokott általában.
- Antai-Kelemen Léna vagyok.
- Mit fogsz előadni, Léna?
- Szintetizátoron fogom eljátszani a Tavaszi szél vízet áraszt-ot - mondta a szintivel a kezében. Letette az asztalra, és játszani kezdett. Szépen játszott. Mikor befejezte megtapsoltuk Szabival.
- 5 pont!
- 5 pont!
- Eddig te vezetsz maximális pontszámmal - mosolyogtam rá. Vigyorogva cserélt helyet Szabival.
- Szevasz, hogy hívnak?
- Antai-Kelemen Szabolcs vagyok.
- Mivel fogsz fellépni?
- Dobolni fogok - felelte, majd az asztalon kezdett dobolni. Léna befogta a fülét. Mikor vége lett Szabi csillogó szemekkel nézett minket.
- 4 pont - mondta Léna.
- 5 pont, tehát te vagy a második helyezett 9 ponttal - néztem Szabira.
- Most te jössz! - nézett rám Léna.
- Én?
- Igen! Menj ki! Menj ki! Menj ki! - skandálták az ikrek. Végül kiálltam a „színpadra” én is.
- Szia, hogy hívnak? - kérdezte Szabi.
- Pataki Márk vagyok.
- Mit fogsz előadni? - kérdezte ezúttal Léna. Sokáig gondolkodtam, majd lehunytam a szemeimet, és kimondtam.
- Táncolni fogok - néztem rájuk végül. Meglepődtek ezen.
- Rakok zenét jó? - vettem elő a telefonomat. Keresgéltem a zenéim között végül Jason Derulo- Talk dirty című zenéje mellett döntöttem. Bekapcsoltam a zenét, majd táncolni kezdtem.

A végén fáradtan ültem le. Nagyon régen nem táncoltam. Mikor felnéztem azt hittem rosszul látok. Az ikrek kikerekedett szemekkel néztek engem, de nem csak ők. Nóri, Cortez, Mesi, anya és apa döbbenten néztek engem a nappali ajtajából.
- Öhm... sziasztok - köszöntem a földön ülve. Az ikrek hátra néztek, majd odarohantak a szüleikhez.
- Láttátok, hogy táncolt Márk? - nézett fel Nórira Léna.
- Igen, láttuk.
- Hét éve nem táncoltál, de még mindig így nyomod? - tért magához a sokkból elsőként Mesi.
- Hát, lehet - álltam fel a földről.
- Majd megtanítasz engem is így táncolni? - nézett rám reménykedve Szabi.
- Persze, ha lesz rá időm, mindenképp.
- Jaj de jó! - ugrált Szabi.

- Boldog szülinapot, kicsikéim - adta át Nóri az ikreknek a tortájukat. Lénáé hercegnős volt. Szabié szuperhősös volt. Miután megettük a tortát kimentünk a hátsó kertbe. Volt ott egy kis ugrálóvár. Szabi és Léna boldogan mentek be ugrálni. Addig mi kint beszélgettünk.
- Nem azt mondtad régen, hogy soha többé nem fogsz táncolni? - nézett rám kérdő tekintettel Mesi.
- De, csak nem is tudom - Nem akartam elmondani nekik, hogy Heninek fogok segíteni a táncban azért táncoltam most is. Inkább játszom a „tudatlant”.
- Egyébként ügyes voltál - nézett rám elismerően Cortez.
- Köszi, de mennyit láttatok belőle?
- Úgy az... egészet - mosolyogott Nóri.
- Úristen - csúsztam lejjebb a székben.
- Ne játszd a fejed! Hét éve tök jól táncoltál! - boxolt a vállamba Mesi.
- Ja, de fél évre nyomorék lettem - dünnyögtem.
- Nem lettél nyomorék, csak olyan súlyosan eltört a lábad, hogy tolószékbe kerültél - magyarázta apa.
- Magyarul nyomorék lettem.
- Te hülye vagy - rázta meg a fejét Mesi.
- Emese! Ne beszélj így a bátyáddal - szidta le anya.
- Bocsi, de ha ez az igazság?
- De akkor se beszélj így róla!
- Ne haragudj, Márk! Egyetlen szeretett bátyókám - rebegtette a szempilláit Mesi. Ezen elröhögtem magam.

Este eljöttünk Nóriéktól. Amint haza értünk elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni. Nagyon fáradt voltam.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.

Élet a Szent Johannában ✔Where stories live. Discover now