Élet a Szent Johannában ✔

2.31

Ez a rész egy kicsit brutális lett. Jó olvasást!
Mona200305👋

(01.03)

#Márk

Egy sötét szobában ébredtem. Kikötözve. Mi a fasz?
- Hol a faszomban vagyok? - néztem szét, de sötétség uralkodott.
- Pont, hogy nem ott vagy - hallottam egy hangot.
- Ki vagy?! - kérdeztem a lánytól.
- Az lényegtelen. Most bosszút állunk! - szólalt meg egy másik lány hang. Hányan vannak?! A lámpa feloldódott, én meg hunyorogva néztem végig az összes lányon. Köztük volt, Tina és Mesi is.
- Most bosszút állunk rajtad - vigyorodott el gonoszan az egyik lány, majd felém lépett.
- Hogy lehetsz ekkora idióta gyökér? Mennyi ideig összeakartál jönni Henivel? Aztán mikor minden klaffol elbaszod! - ekkor a csaj olyan erősen rúgott tökön, hogy kicsordultak a könnyeim.
- Jó volt, Anna! - tapsolták meg a csajt (Annát) a többiek.
- Én a helyedben bocsánatot kértem volna, és nem más lányt döngettem volna! - pofozott fel egy barna hajú. Ekkor Tina lépett hozzám.
- Én még drukkoltam is nektek, de te megbántottad. Fordulj fel - ekkor ő csak a lábamra taposott.
- Márk, Márk, Márk. Megértem, hogy szükségleteid vannak, de öm nem biztos, hogy pont vele kellett volna. Hülye gyökér vagy! - köpött arcon a negyedik lány.
- Egy pöcs vagy, Márk! - lépett hozzám egy... élesnek tűnő pengével egy lány.
- Nenene! - védekeztem volna, de nehéz volt kiszolgáltatottan. Kérlelően néztem Mesire.
- Sajnálom, Márk - vont vállat.
- Állj! Ne csinálj semmit, Emese! - rohant be egy másik lány.
- Mi a baj, Regi?
- Heni! Halálra szurkálta magát! - tört ki a lányból a sírás. Ha a kötelek nem tartottak volna, akkor biztos, hogy összeesek. Heni meghalt?!
- Gyilkos! Miattad megölte magát! Hogy tehetted ezt te utolsó, senki?! - ugrottak nekem a lányok. Ott ütöttek ahol értek. Voltak akik többször ágyékon rúgtak, vagy haraptak, esetleg karmoltak. Próbáltam tűrni. Próbáltam tűrni a fájdalmat, mert az ütések semmik sem voltak ahhoz képest, hogy Heni miattam ölte meg magát.
- Szerintem ennyi elég volt neki - szólalt meg a húgom.
- Egy utolsó gyilkos - mentek ki az épületből. Mikor az utolsó lány is, kiment leoltották a villanyt, belőlem meg kitört a sírás. Mit tettem?! Az egész helység az én hangomtól visszhangzott. Gyűlölöm magam! De kurvára! Egyszercsak az ajtó kinyílt, majd becsukódott.
- Ki vahgy? - szipogtam. Nem mondott semmit, csak egy zseblámpával világított rám. Közelebb jött, és eloldozott. Azon nyomban a földre zuhantam. Lassan felnéztem az illetőre, aki eloldozott, de nem láttam az arcát. Kikapcsolta a lámpát, majd hallottam, hogy leguggol. Csendben vártam a sorsomat. Ami egy büdös nagy pofon volt.
- Ugye milyen szar érzés? Körülbelül ilyen érzés volt megtudni, hogy megfektetted Rékát. Egy világ dőlt össze bennem - szemrehányóan csengtek a szavai. Ismét elsírtam magam.
- Sajnálom! Ne haragudj, rám! - feküdtem a földön.
- Elbasztad, Márk! Már nem tudsz mit kezdeni ezzel.
- Hogy tudnál megbocsájtani nekem?!
- Teperj, és küzdj kitartóan. Akkor talán elnyered a bizalmamat, és esetleg megbocsájtok - állt fel, majd kiment. Egy idő után nagy nehezen felálltam, majd kitámolyogtam az épületből. Az erdőben voltam. Alig tettem egy lépést, összeestem.

Folyt. köv.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Ne haragudjatok, hogy ilyen brutális lett, de Márknak is megkellett szenvednie... Rébanc a kövi részben kapja meg a magáét😈.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.