Élet a Szent Johannában ✔

3.3

(09.03)

#Márk

Reggel az ébresztőmre ébredtem.
- Nem akarok suliba menni - nyöszörögtem.
- Pedig muszáj lesz - suttogta Heni. Sóhajtva kikeltem az ágyból, és a szekrényemből kivettem a ruháimat. Felöltöztem utána adtam egy puszit Heninek, és lementem a táskámmal a hátamon a konyhába. Adtam Démonnak enni utána csináltam magunknak is reggelit.
- Jó reggelt, Márk - jött le Mesi.
- Neked is. Kész a reggeli - tettem elé egy szendvicset. Miután megettük elmentünk a suliba. A fiúk kint beszélgettek. Köszöntünk nekik és beálltunk közéjük.
- Délután megyünk mekibe? - kérdezte Csongi.
- Nem tudok, dolgozni kell menjek - ráztam meg a fejem.
- Mit dolgozol? - ráncolta a szemöldökét Csongi.
- Dobozokat kell pakoljak egy raktárban. Egész jól fizetnek - válaszoltam. Csengetéskor bementünk a suliba. Az első óránk fizika volt. Bementünk a terembe, és leültünk a helyünkre.
- Sziasztok - köszönt Lotti.
- Heló - köszöntünk mi is.
- Szerinted milyen lesz Kornél? - kérdezte tőlem.
- Mi van velem? - jött hozzánk Kornél.
- Nem rólad van szó - legyintett Teó.
- A születendő fiáról - adott magyarázatot Marci. Kornél értetlenül nézett rám.
- Azt meg, hogy??
- Tudod, amikor egy virág és egy méhecske... - kezdte Teó, de Csongi befogta a száját.
- Baleset volt - zártam rövidre. Ekkor bejött Berci. Az első órán még beszélgettünk. A téma a nyári szünet volt. A szünetben lementünk az udvarra. Láttam, hogy Mesi egy fekete hajú sráccal beszélgetett. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet.
- Ki az a srác? - hajolt hozzám Boti.
- Nem tudom - válaszoltam neki.
- Odamegyek - indult el, de visszatartottam.
- Hagyd, hogy barátkozzon - mondtam.
- Jó - bólintott. Csengetéskor bementünk a terembe töri órára. Neményi tanár úr már az első órán belekezdett a tananyagba. Sokan végigszenvedték a töri órát, de csengetéskor szinte kirontottunk a teremből.

#Mesi

- Mesi, nincs kedved délután könyvesboltba menni? - kérdezte Kolos.
- De, szívesen megyek - mosolyogtam rá.
- Rendben - bólintott. Az udvaron ismét odajött hozzám a kilencedikes Karesz.
- Szia, Mesi - köszönt kedvesen.
- Szia. Kedvesek az osztálytársaid?
- Igen azok. Hé, nincs kedved valamikor fagyizni?
- Ma nem jó, de talán holnap ráérek - mosolyogtam rá.
- Oké, akkor holnap suli után?
- Benne vagyok - ekkor csengettek. Bementünk az épületbe, de Márk megragadta a karomat.

#Márk

- Ki volt az a srác? - kérdeztem a húgomtól.
- Egy kilencedikes.
- Azt hittem végzős - forgattam meg a szemeimet.
- Karesznak hívják, és tök kedves fiú. Tudod, hogy Boti... - itt félbeszakítottam.
- Hát pont ez az! Boti az első szünetben látott titeket, és odaakart menni hozzátok.
- Pedig semmi oka féltékenynek lenni!
- Ezt neki magyarázd el. Mostmár menj órára - engedtem el. Felmentem a terembe, és vártuk a matek tanárt.

Délután gyorsan hazamentem lepakolni a cuccomat utána elmentem dolgozni. Annyi szerencsém volt, hogy a délelőttösök a nagyját elpakolták így nekünk kevesebb dolgunk volt és hamarabb eltudtunk menni. Szinte száguldottam haza.
- Megjöttem - mentem be a házba.
- Szia! - hallottam Heni hangját a konyhából.
- Képzeld, Boti félté... Te meg mi a jó Istent eszel? - akadtam meg mikor megláttam a konyhában Henit.
- Krémest - nézett rám.
- És? - vártam, hogy folytassa.
- Kovászos uborkával - tette hozzá.
- És azért eszel krémest kovászos uborkával, mert...
- Mert megkívántam - adott magyarázatot.
- Okkké, vissza az elejére. Boti féltékeny egy kilencedikes srácra.
- Ez érthető, mert egész nyáron szinte nem is látta Mesit. Lehet fél, hogy elhagyja.
- Dehát szereti Mesi és ő is szereti a húgomat. Oké, szakított vele tavaly, de aztán bocsánatot kért tőle és újra összejöttek - ültem le az egyik székre.
- De attól Boti nem tilthatja meg neki, hogy más fiúkkal barátkozzon - harapott bele az uborkába.
- Tudom - vettem ki az üvegből egy ubit.
- Beszélj vele. Elvégre a te legjobb... - a mondatot egy erős ajtó csapódás szakította félbe. Mesi felrohant az emeletre, majd a szoba ajtaját is becsapta.
- Felmegyek hozzá - indultam fel. Fent bekopogtam az ajtaján. Válasz nem jött, de hallottam, hogy gitározik.
- Mesi, engedj be - döntöttem a fejem az ajtónak. A gitározás abba maradt.
- Igen? - nyitotta ki az ajtót.
- Mi a baj?
- A te legjobb haverod a baj! Nem tudja elfogadni, hogy vannak fiú barátaim is!
- Elmagyaráznád, mert nem értem - kértem.

^Mesi visszaemlékezése^

Kolossal kijöttünk a könyvesboltból, és épp a Katedrálisról beszélt, amit én mosolyogva hallgattam. Az út túloldalán Boti figyelt minket. Amikor a lámpa zöldre váltott átjött, és odajött hozzánk.
- Sziasztok - köszönt Boti kicsit sem kedvesen.
- Szia - sütöttem le a szememet.
- Nem mondtad, hogy könyvesboltba mész - nézett rám.
- Ezután mindig megkell mondanom, hogy mikor hova megyek?
- Nem azt mondtam...
- Pedig nekem ez jött le - nézett rá lesajnálóan Kolos.
- Téged meg ki kérdezett?? - nézett Kolosra. Nem mondtam semmit, csak eljöttem.
- Mesi! - szóltak utánam mindketten. Megfordultam, és Botira néztem. Megráztam a fejem, és hazamentem.

^Mesi visszaemlékezésének vége^

- Beszéljek vele? - érdeklődtem Mesitől.
- Nem kell. Nem akarom, hogy miattam legyen vége a barátságotoknak - rázta meg a fejét.
- Hát jó, de ha bármi van nyugodtan szólj - mosolyodtam el halványan.
- Oké - mosolygott, és megölelt. Miután elengedett bement a szobájába, és tovább gitározott. Lementem a konyhába Henihez.
- Mi volt a baj?
- Boti odament hozzá és egy barátjához, hogy Mesi nem mondta neki, hogy könyvesboltba ment. Ezen a két fiú összekapott, Mesi meg faképnél hagyta őket - meséltem röviden.
- Remélem kibékülnek.
- Én már nem tudom. Szeretném, hogy mindketten boldogok legyenek, csak... ahj fogalmam sincs mit tegyek! Az egyikük a húgom, a másik meg a legjobb haverom - túrtam a hajamba. Heni felállt, és megölelt.
- Ne aggódj - suttogta.
- Rendben - ekkor elmosolyodtam, mert éreztem, hogy rúgott egyet. A kezemet a hasára vezettem, és ott hagytam. Megint rúgott.
- Szeretlek titeket - csókoltam meg Henit. Miután elváltak az ajkaink neki láttam a vacsora elkészítésének. A rántotta hamar megvolt. Megterítettem, és szóltam mindenkinek, hogy kész a kaja. Vacsora után lefürödtünk aztán lefeküdtünk aludni.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon minden rendben lesz Bosival? Vajon meddig fog fajulni Boti féltékenysége?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.