Élet a Szent Johannában ✔

1.14

(10.31)

#Márk

Ma volt a halloween buli. Délelőtt tízre kellett bemenni, mert akkor volt a tökfaragó verseny. Miután megreggeliztem fogtam a deszkámat, és elmentem a suliba. Egyből bementem, mert senki se állt kint. Felmentem a szekrényemhez betenni a deszkámat, de volt benne egy szórólap.
Szent Johanna halloween buli!
Téma: nincs megkötve, csak rémisztő legyen!
Programok:
Tánc
Büfé
Jó buli! Gyertek el!

A fiúk meséltek valamit a jelmezekről. Na mindegy. Bementem a terembe.
- Szia, Márk! Tessék itt egy tök - nyomott a kezembe egy halloween tököt Takács.
- Köszönöm - mentem a helyemre.
- Jobban vagy? - kérdezte Boti.
- Aha - kezdtem faragni a tökömet (ne gondolj rosszra😏 író.)
- Biztos?
- Igen, biztos - néztem rá. Ekkor Heni jött be a terembe. Kapott egy tököt, és leült elém.
- Hen! - szólt Boti az előttem ülő lánynak.
- Hm? - fordult hátra.
- Gratulálok! Jók voltatok - vigyorgott. Heni először a szemöldökét ráncolta utána leesett neki.
- Az egész Márk érdeme - fordult vissza.
- Az biztos - röhögte el magát. Legszívesebben a fejemre húztam volna a tököt, de mivel (nagyjából) normális vagyok nem tettem. Egy órával később bejött a zsűri (Tibi bá', Hajdú és Hartay). Megnézték a tököket, és kimentek. Szabadon sétálhattunk.
- Máááááááárk! - rohant le Dóri. Mivel nem számítottam arra, hogy konkrétan rám ugrik(!!!!!) hátra estem.
- Auuu!! - feküdtem a földön a rajtam fekvő Dórival.
- Annyira ügyes voltál! - ölelgetett(?!) Gondoltam szórakozók vele egy kicsit.
-  Miben?
- A versenyen!
- Milyen versenyen?
- Ne játszd a hülyét, Márk!
- Ki az a Márk? És te ki vagy?
- A lány akit naggggyon régóta szeretsz!
- Igen?
- Ühüm!
- Lehet két kérésem, cukorbogyó?
- Bármi! - nézett rám csillogó szemekkel.
- Először is légyszi le szállnál rólam? Másodszor kérlek ne hazudozz. Allergiás vagyok a hazug emberekre - ekkor poénból tüsszögni és köhögni kezdtem. A fiúk alig bírták visszatartani a röhögést.
- Paraszt - csörtetett ki a teremből. Ekkor mindenki elröhögte magát.
- Nem volt semmi - segített fel a földről Boti.
- Miért nem mentél színjátszóra? Tuti bevettek volna ilyen alakítással - röhögött Teó.
- Gondoltam ráhagyom a profikra - röhögtem én is.
- Gyerekek, haza mehettek. Érezzétek jól magatokat az esti bulin - engedett el minket Takács. Mindenki haza ment. Otthon felvettem a jelmezemet (mivel a fiúk szóltak, ezért tudtam agyalni). Vérfarkasnak öltöztem be. A hatás kedvéért a maszkomra tettem egy kis művért, és hagytam végig folyni a fejrészen, mintha igazi lenne. Mikor kész voltam lementem a lépcsőn.
- Áááááá - sikított Mesi, ennek hatására a konyhában valami hatalmas csörömpöléssel ért földet.
- Mi a... Ááá - sikított anya is.
- Mi ez a lárma? - jött ki apa a konyhából.
- Csak elindultam a halloween buliba - vettem le a maszkot.
- Jó jelmez - vigyorgott apa.
- Köszi - mosolyogtam.
- Jövőre ez fog rám is várni?
- Igen - mondta anya.
- Elmentem - vettem vissza a maszkot, és kimentem. Láttam pár méterrel előrébb egy alakot. Halkan mögé osontam, de néha direkt apró hangokat hallattam. Mindig hátra nézett, de nem vett észre.

#Heni

Egy újjabb ág reccsenésére kaptam fel a fejem. Kezdett bizar lenni. Amennyire egy zombi diáktól telik szedtem a lábaimat. Lépteket hallottam. Erősödtek.
- Vááá - fogta meg valaki hirtelen a vállamat. A maszkjában valami hang torzító volt, így még ijesztőbb volt.
- Ááááá - sikítva csaptam fejbe a táskámmal. Egy vérfarkasnak öltözött gyerek volt. Fájdalmasan a fejéhez kapott.
- Auu - torzított hangon jajgatott.
- Megérdemelted! Minek ijesztettél meg!?
- Bocsi - vette le a maszkot... Márk!
- Ne haragudj, nagyon fáj? - sütöttem le a szemeimet, és éreztem, hogy az arcom lángba borult.
- Nem vészes, csak kicsit bizsereg az arcom.
- Tényleg bocsi.
- Ha mégegyszer bocsánatot kérsz felfallak - nevetett Márk.
- Bocs... - ekkor befogtam a számat.
- Miért akarod, hogy megegyelek? - lépett közelebb. Hátráltam egy lépést.
- Én nem akarom - tiltakoztam.
- Bocsánatot kértél.
- Mert sose tudom befogni a számat.
- Aha - lépett még egyett. Megint hátrébb léptem, de valamiben megbotlottam, és elestem... volna, ha Márk nem kapja el a kezem, és nem húz vissza. Egészen közel magához. A gyomromban megint életre keltek a lepkék.
- Tudod, bekell vallanom, hogy beléd estem. A versenyen a csókot nem bántam meg! Csak, nem tudtam te, hogy érzel irántam...
- Heni? Figyelsz? - kérdezte Márk.
- Mi? - ráztam meg a fejem, hogy elfelejtsem miről fantáziáltam.
- Megyünk, vagy itt akarsz fagyoskodni ebben a szoknyában? Megfogsz fázni.
- Ja, tényleg. Oké, mehetünk - indultam volna el, de rájöttem, hogy Márk még mindig a derekamat fogta. Mélyen a szemeimbe nézett. Lehunytam őket.
- Megyünk? - kérdeztem csukott szemmel.
- Igen, persze - engedett el. A sulinál egy csomó jelmezes diákot láttunk.
- Anyáék mesélték, hogy jelentősége van a Szent Johannás buliknak, de ekkora?!
- Hát igen - mentünk be.

#Márk

Bementünk az aulába. Hartay a Jeanne d'Arc szobor mellett állt.
- Nádor Henrietta, gyere csak ide! - intett a vonalzójával a szőke zombinak. Felvettem a maszkomat, és kint megvártam Henit.
- Megfelelő hosszúságú a szoknyám - jött az udvarra Heni.
- Szuper - feleltem torz hangon.
- Kicsit ijesztő így a hangod - borzongott meg.
- Wáháháháhá - nevettem fel gonoszul.
- Nem vagy vicces - indult a tesi terem felé. A két stúdiós a bejárat előtt álltak.
- Farkasember és zombi lány. Mehettek - intett az ajtó felé Dani (az egyik stúdiós).
- Köszi - feleltem.
- Hol szereztél torzítót? - kiáltott utánam Peti (a másik stúdiós).
- Rendeltem - kiáltottam vissza a vállam felett. Mikor beléptünk megpillantottunk egy csomó rémisztő jelmezes diákot. A mi társaságunk a lelátó harmadik sorában ült. Felmentünk hozzájuk.
- Császtok - köszöntem.
- Öcsém, de király! - mondta Boti.
- Ugye? Megérte, hogy leüssenek - nevettem el magam.
- Ki ütött le? - kérdezte értetlenül Csongi.
- A mi kis szöszi zombink - néztem Henire.
- Kellett neked megijesztened - fonta karba a kezét, de azért elmosolyodott.
- Jézusom! - kapott a zöld (frankeinstein) fejéhez Csongi.
- Mi az?
- Egy kajás kiskocsi. Nézzük meg mi van rajta - ment le Csongi. Mind a négyen lementünk.
- Kóstolj meg - olvasott egy cetlit a kocsiról. Le volt takarva. Csongi felemelte a fedőd, de nem túl férfiasan felsikított. A körülöttünk lévők felénk fordultak.
- Mi az? - kérdezte Heni.
- Nézd meg! - hátrált Csongi. Ezúttal én emeltem fel. A fedő alatt... Teó feje volt. Ezen elröhögtem magam.
- Miért nem nekem jutott az eszembe - röhögött Boti is.
- Életem legjobb ötlete volt ez a jelmez! - büszkélkedett Teó.
- Igazad van. De, hogy fogsz felmenni a lelátóra?
- Basszus erre nem gondoltam!
- Sebaj! Itt lent leszünk veled - paskoltam meg a fejét.
- Köszi! - ekkor betették Kesha- Cannibal-ját. Sokan táncoltak. Csongi Teót tologatta. Mindenki röhögve nézte őket. 18 órakor volt az eredmény hirdetés.
- A jelmez verseny nyertese... Kovács Teodor 9/b - mondta a mikrofonba Dani. Csongi feltolta Teót az ideiglenes színpadra. Kapott egy oklevelet. A buli este nyolcig tartott. A vége felé mindenki indult haza. A suli előtt megláttam Henit. Sóhajtva tette el a telefonját.
- Mi a baj? - álltam meg mellette.
- Semmi - indult el.
- Nem úgy látom - mentem utána.
- Jó, ha tudni akarod Geri megígérte, hogy értem jön a buli után, de most felhívott, hogy elhúzódott a fellépése.
- Haza kísérjelek? - kérdeztem gondolkodás nélkül.
- Biztos vagy benne?
- Nem nagy áldozat - vontam vállat lazán.
- Hát jó. Én komolyan... - kezdte, de félbeszakítottam.
- Komolyan mondtam, hogy felfallak!
- Jó, bocsi. Oh anyám, hosszú út lesz - sóhajtott Heni. Elnevettem magam rajta.
- Látták a versenyről készült felvételt?
- Nem, neked?
- Nem. Remélem - dugtam zsebre a kezem.

- Én nem bántam meg - suttogta alig hallhatóan, mikor a házukhoz értünk.
- Mit?
- Semmit. Így kicsit jobban megismertelek - mosolygott, majd bement.
- Még a csókot se bántad meg? - suttogtam az ég felé nézve, majd elindultam haza. Otthon felmentem tusolni utána ettem egy szendvicset utána lefeküdtem aludni.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.