Élet a Szent Johannában ✔

2.6

(10.03)

#Márk

Éééééééééééééééés eljött a várva várt nap! Ugyanis ma végre levették azt a kibaszott gipszet a lábamról!

~ Beléptem az iskolába, és a diákok rögtön körén gyűltek. Kérdezgettek, hogy mi van velem, meg, hogy van a lábam. Udvariasan azt feleltem, hogy:
- Jól vagyok én is és a lábam is - válaszoltam vigyorogva. A tömeget keresztül szelte egy kékes fekete hajú lány. Heni volt az.
- Szia, Márk! - köszönt Heni mosolyogva. Olyan édes amikor mosolyog.
- Szia, Heni! Mizu? - lépdeltem felé csökkentve a köztünk lévő távolságot.
- Semmi különös, csak jó látni újra a suliban - tűrte a füle mögé az egyik tincsét, ami ismét előre csúszott.
- Kösz, de tudod nem volt az igazi, hogy nem voltam suliban. Valami hiányzott - néztem bele mélyen a gyönyörű kék szemeibe.
- I-igen? - nézett fel rám meglepetten.
- Igen, és tudod mi? - erre megrázta a fejét. Gyengéden az állánál fogva felemeltem a fejét, és megcsókoltam. A diákok fiú tagjai füttyögtek, a lányok pedig döbbenten nézték a jelenetet. Miután elváltunk egymástól, Heni arca egy paradicsom színével versenyezhetett volna.
- Ezt miért...
- Mert már régóta szeretlek - adtam választ majd ismét megcsókoltam. ~
- Szeretlek, Heni - motyogtam. Egyszercsak valami nyalogatni kezdett.
Erre már vigyorogtam. A szájszag hasonlított egy kutyáéhoz. A felismeréstől azonnal kipattantak a szemeim. Démon nyalogatta az arcomat.
- Takarodj ki a szobámból! - néztem rá szigorúan. Értetlenül nézett rám. Morogva kikeltem az ágyból, és kinyitottam előtte az ajtót. Lehajtott fejjel ment ki. Becsuktam mögötte az ajtót, és visszafeküdtem az ágyba aludni. Hiába próbálkoztam, nem bírtam. Gondolatban Démont szidtam. Kikeltem az ágyamból, és az ölembe véve a laptopomat felnéztem messengerre. Szinte senki sem volt elérhető. Kivéve egy valakit.
Kisfiú: Mi a retket csinálsz hajnali fél hatkor??
Idegesítő nőszemély: Ezt én is kérdezhetném tőled
Kisfiú: De én kérdeztem előbb :D
Idegesítő nőszemély: Nem tudok aludni, te?
Kisfiú: Démon felkeltett a legédesebb álmomból😒
Idegesítő nőszemély: Álmodni is szoktál? XD
Kisfiú: Ha-ha nagyon vicces
Idegesítő nőszemély: Bocsi, csak... na
Kisfiú: Várod már a Londoni utat?
Idegesítő nőszemély: Nagyon!! Te?
Kisfiú: Ja
Kisfiú: Várom
Idegesítő nőszemély: Holnap már jössz suliba?
Kisfiú: Valószínűleg igen
Idegesítő nőszemély: Oké, hagylak pihenni... használd ki az utolsó suli mentes napodat. Szia!
És Heni már nem volt elérhető. Meg se várta, hogy elköszönjek. Sóhajtva dőltem hátra az ágyban. Kikészít, hogy szeretem! Gondoltam megnézek valami filmet. A Fák jú, tanár úr! 3 mellett döntöttem végül. A film végén ránéztem az órára. Fél nyolc volt. Félre tettem a gépemet, és kimásztam az ágyamból. Nehezen lebattyogtam a lépcsőn, és a konyhába mentem. A hűtőn volt egy cetli.
Délután háromkor megyünk a kórházba, ha megéheznél van pénz az asztalon, rendelj pizzát :)
Puszi, Anya!
Miután elolvastam kivettem a hűtőből egy fantát, és a nappaliban leültem a kanapéra. Bekapcsoltam a TV-t. Váltogattam a csatornák között majd inkább kikapcsoltam. Délután anyával elmentünk a kórházba, hogy végre levegyék a lábamról azt a borzalmat. Jó érzés volt gipsz nélkül állni a lábamon. Otthon vigyorogva bekopogtam Mesi szobájának az ajtaján. Mikor kinyitotta a szemei kisírtak voltak.
- Veled meg mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Semmi, csak... semmi - legyintett.
- Ok nélkül nem szoktál sírni! Annyira erős szoktál lenni, hogy jó ha évente kétszer látlak sírni!
- Botival szakítottunk - vonta meg a  vállát.
- Te vagy ő?
- Ő, de ne nyírd ki! Megállapodtunk abban, hogy barátok leszünk - nézett rám könnyes szemmel.
- Ahj, te - húztam szorosan magamhoz. A vállamba fúrta a fejét, és úgy könnyezett tovább.
- Nem lesz semmi baj, oké? - toltam el, hogy lássam az arcát.
- Jó - törölte meg a szemeit. Még egy puszit nyomtam a fejére utána átmentem a szobámba. Rögtön felhívtam Botit.
- Miért szakítottál vele? - kezdtem köszönés nélkül.
- Mert mást szeret, de még magának se meri bevallani, hogy bejön neki Máté. Nem én vagyok a megfelelő srác neki - sóhajtott szomorúan.
- Képes voltál ezért szakítani vele? Mert egy másik srác jobban szereti? - szaladt fel a szemöldököm a meglepettségtől.
- Igen, és ne nyírj ki, de asszem nekem... más tetszik - ismerte be. A fejemet fogva ültem le az ágyamra, de Démon ott feküdt.
- Takarodjál innét! - löktem arrébb a kutyát, mire felállt, és kiment a szobámból.
- Ott se vagyok - értetlenkedett Boti.
- Nem, ez Démonnak szólt. Szóval más tetszik - összegeztem a hallottakat.
- Igen.
- Hát barátocskám... sajnos ez vért kíván - próbáltam komoly lenni, de nem igazán ment.
- Karddal vagy tőrrel? - szállt be a poénkodásba Boti.
- Karddal - röhögtem el magam. Ő se bírta sokáig. Miután lenyugodtunk, még beszélgettünk utána leraktuk. Lementem a konyhába, mert kész volt a vacsi.
- Márk, szólnál Mesinek? - kért meg anya.
- Megyek - indultam fel. Benyitottam Mesi szobájába, hogy szóljak.
- Mesi, vacs... - nyitottam be, de egy vörös hajú lány pakolászott a szekrénybe. Először azt hittem, hogy betörő.
- Ne kiálts! - szólt rám.
- Mi a szent szart csináltál?! - akadtam ki szerintem jogosan.
- Stílust váltottam - vont vállat lazán.
- Anyám segíts - ezzel kimentem. Anyáék teljesen meglepődtek rajta. Gyorsan elmesélte a változás okát.
- Kiherélem - akkora lendülettel állt fel apa, hogy a szék hátradőlt.
- Nem kell! - tiltakozott Mesi.
- Dehát megbántott!
- De lehet, hogy igaza is volt ezzel. Lehet, hogy nem szerettem őt igazán - csóválta meg a fejét.
- Áron, ülj vissza, és nem kell senkit se kiherélned! - nézett anya apára. Apa morogva felállította a széket, és leült rá. A vacsora csendben telt. Vacsi után Mesi felment fürdeni.
- Egy fiú miatt! Megölöm azt a gyereket! - dühöngött apa.
- Áron, ez természetes! Ha egy lány tovább lép valamin akkor változtatnia kell - magyarázta anya.
- Te márcsak tudod, mi? - nézett anyára grimaszolva.
- Ó, ha te azt tudnád - válaszolt keserűen, majd felment.
- A rohadt életbe! Reni, bocsáss meg! - ment anya után. Lassan én is mentem fürdeni. Fürdés után lefeküdtem aludni.

(10.04)

#Márk

Kész, ennyi világgá megyek! A húgom csatlakozott a suli kurváihoz! Hogy tehette?! HOGY??! Ha olyan ribanc lesz, mint Dóri akkor én kitagadom, és nem lesz húgom! Annyira dühös vagyok rá, hogy... NAGYOOOON!!! Inkább nem írok többet, mert a végén széttépem a naplómat...

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.