Élet a Szent Johannában ✔

3.14

(10.16)

#Heni

Reggel boldogan ébredtem fel. Márkkal végre kibékültünk. Kikeltem az ágyból, és elkezdtem öltözködni. Miután végeztem fogtam a kulcsaimat, majd elmentem otthonról.

- Szia, Heni. Feküdj fel és vedd le a felsőd - kérte a doktornő. Tettem amit kért, majd a zselét a hasamra kente.
- Hm, ez érdekes - nézte a monitort.
- Mi csoda? Baj van a kicsivel?! - rémültem meg.
- Nem, nincs vele baj... csak annyi, hogy valamit nem vettünk észre - mutatott a monitorra. Odanéztem, de nem láttam semmi szembe tűnőt.
- Mi az?
- Az? Az a testvére lesz. Úgy tűnik ikreket vársz - nézett rám, mire hitetlenül néztem a monitort. Ikrek?

- Beszélnem kell Márkkal! - álltam Mesi előtt az ajtóban.
- Jó, de történt valami?
- Igen, de előbb Márknak szeretném elmondani - mentem beljebb. Egyenesen a szobájába mentem.
- Szia, Heni. Hogy vagy? - mosolygott rám.
- Mondanom kell valamit - mondtam komolyan. Márk felállt szembe velem.
- Baj van?
- Nem, de lehet, hogy nem igazán fogsz repesni az örömtől - húztam el a számat.
- Leszbi lettél?! - akadt ki, mire pofon vágtam.
- Téged szeretlek, te hülye! De, ha lány vagy akkor igen.
- Jó, bocsi és au!
- Na az van, hogy valószínűleg ikreink lesznek - feleltem.
- Mi? Ik... ikre... - nem tudta befejezni, mert elájult. A puffanásra Mesi rohant be, majd értetlenül meredt a földön heverő bátyjára.
- Vele meg mi történt?
- Elmondtam neki, hogy lehet ikreink lesznek - erre Mesi visítozott egy kicsit.
- Hoznál egy pohár vizet?
- Persze - rohant ki. Egy hideg vizes pohárral tért vissza.
- Tessék - adta át nekem.
- Köszi, és ne haragudj, Márk - suttogtam az utolsó felét a mondatnak. Fogtam a poharat és ráöntöttem a jéghideg vizet.
- Ááá! - ült fel hirtelen.
- Felkelt - pacsiztunk le Mesivel.
- Azt álmodtam, hogy ikrek lesznek.
- Nem álmodtad. Lehetséges, hogy azok lesznek - feleltem.
- Ó szent avokádó - dőlt hátra, belőlünk meg kitört a nevetés.

Márkéknál aludtam este.
- Ikrek? Hogy fogunk felnevelni egyszerre két gyereket? - kérdezte tanácstalanul Márk.
- Ne aggódj, megoldjuk - pusziltam meg.
- Félek, hogy nem leszek jó apa - mondta egy idő után.
- Én hiszek benne, hogy te leszel a világ legjobb apukája számukra - öleltem meg.
- Köszönöm, hogy bízol bennem.
- Nem. Én köszönöm, hogy vagy nekem - mosolyogtam rá.

(10.17)

#Mesi

Reggel kikeltem az ágyból öltözködni. Hamar végeztem így lementem a konyhába. Ittam egy kis kakaót, majd egyedül elindultam a suliba. Az osztályban a lányok veszekedtek.
- Hogy mondhattad ezt?! - kérdezte dühösen Detti.
- Mert utálom!
- Akkor miért barátkoztál vele?? - vette át a szót Emma.
- Mert profi táncos a bátyja azért - amint kimondta, rájöttem min veszekedtek. Közelebb mentem hozzájuk.
- Mesi - mondták egyszerre rémülten.
- Tényleg csak a bátyám miatt barátkoztál velem?
- Képzeld igen! Habár nem értem, hogy lehet Márknak egy ribi a húga - mért végig szánakozva.
- Legalább én nem érdekbarátságokat kötök az emberekkel - hagytam figyelmen kívül, hogy leribizett.
- És Boti?
- Őt szerettem - feleltem őszintén.
- Igen? És azért csókoltad meg Mátét a suliban?
- Én... Én nem csókoltam meg senkit - ráztam meg a fejem.
- Pedig én láttam. Boti is látta.
- Nem Mesi csókolta meg, hanem Máté! - kelt a védelmemre Kolos.
- Jaj, ne védd már a barátnőcskédet - nézett színpadiasan a plafonra.
- Akkor ne hazudozz róla - szállt be Tivi is. Ekkor csengettek. Egész órán érezni lehetett a feszültséget köztünk. A szünetben kimentem az udvarra Botihoz.
- Szia, tudnánk beszélni?
- Persze - bólintott. Félre mentünk, majd belekezdtem.
- Sajnálom, hogy a múltkor azokat a dolgokat vágtam a fejedhez. Adél hazudott nekem, és csak Márk miatt barátkozott velem - kezdtem könnyezni, mire Boti letörölte azt, majd magához ölelt.
- Semmi baj.
- Lehetünk barátok? - néztem fel rá reménykedve.
- Persze, hogy lehetünk - mosolygott, majd egy puszit nyomott az orromra.

#Márk

Francián mindenki csendben fordított amikor egy robbanást hallottunk ezután megszólalt a tűzjelző.
- Mindenki menjen ki! - mondta Tibi bá'. Mindenki rohant ki a nyelvi előadóból. A kémia terem felől füst jött. Mesiéknek kémia órájuk volt.
- Mesi! - rohantam a kémia labor felé. Bementem az ajtón, de a tűz lángjai erősek voltak. Három gyerek a földön feküdt. Rögtön odamentem hozzájuk. Felkapartam kettőt a földről és kivittem őket a suli elé, majd visszamentem az utolsóért is. A füst miatt szédültem, de próbáltam kibírni. Dettit húztam ki a teremből ezután egy újabb robbanás jött ami kilökött minket. Térdre estem, de hamar felálltam. Felsegítettem a raszta lányt, és kivittem. Alig értem ki az épületből köhögve borultam a földre. A tűzoltók azonnal bementek a suli épületébe. Boti és Csongi felsegítettek a földről, és elvittek a lépcsőről. A falnak dőlve köhögtem a füst miatt.
- Egy hős vagy, Márk - nézett rám füstös arccal Emma aki szintén köhögött.
- Ugyan, nem vagyok az - hunytam le a szemeimet köhögve.

#Heni

Márkékat vártam otthon mikor kattant a zár. Megjöttek.
- Szia - köhögött Márk.
- Veletek meg mi történt?! - rémültem meg.
- Kémián Adél kísérletezett amikor csörögni kezdett a telefonja túl öntötte majd robbant a suli - felelte Mesi.
- Jézusom, de ugye senki sem sérült meg?
- Senki, mert Márk kimentette Emmát, Dettit és Szilkót - nézett büszkén a bátyjára.

Este Márkkal az ágyban feküdtünk.
- Egy igazi hős vagy - öleltem meg.
- Nem vagyok az.
- De számomra igen - hunytam le a szemeimet.

~Eddig tartott~

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Dam dam daaaaaaaam ikrek lesznek! Ki mit szól hozzá?
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.