KÁROMKODÁS ELŐFORDUL(HAT)!
SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD!
A nevem Pataki Márk. Van két testvérem, egy nővérem (Nóri) és egy húgom (Emese). A Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumba járok. Régen anya és Nóri is itt tanultak. Úgy tűnik családi vonás, mert u...
Annyira boldog voltam tegnap! Heni a menyasszonyom lett. Nem tudom mit tettem volna, ha nemet mond... talán tiszteletben tartottam volna a döntését. De inkább nem is gondolok a másik végletre. Az a fő, hogy igent mondott.
Délelőtt álmosan keltem fel. Heni nem volt mellettem. Kikeltem az ágyból és kimentem a szobánkból. A nappaliból hangokat hallottam. - Bárcsak itt lennél velem. Bárcsak láthatnád, hogy mennyit változtam. Annyira hiányzol anya - sírt Heni. Lementem hozzá. Egy fényképet tartott a kezében. Nem mondtam semmit, csak megöleltem. - Sírj nyugodtan. Engedd ki - simogattam a haját, mire a vállamra hajtotta a fejét és úgy sírt tovább.
- Mit megnem adnék azért, hogy újra lássam - ivott bele a teájába amit csináltam neki. - Elhiszem, de talán ő is azt akarná, hogy boldog legyél - simítottam meg a kezét. - Igazad van. Elvégre itt vannak a lányok és te. Csak ez számít - tette le az asztalra a bögrét és megölelt.
Délután elmentünk otthonról sétálni egy kicsit. Épp beszélgettünk, amikor egy németjuhász rohant felém és ugrott rám. Dobtam egy szép hátast a csúszós járdán. - Auuu! - kiáltottam fel fájdalmasan. A kutya elkezdett engem nyalogatni. Heni megpróbálta leszedni rólam az állatot, de nem akart leszállni rólam. - Szállj le légyszi - kértem, mire leszállt. Felültem és megtöröltem az arcomat. A kutya eléggé ramatyul festett. Csontsovány és piszkos volt a szőre. Kerestem rajta valami nyakörvet, de nem volt rajta. - Kié vagy, kis haver? - néztem a szemeibe, de volt benne valami ismerős. Leült a földre és felemelte az egyik mancsát. Odaadtam neki a kezem mire a mancsát belehelyezte. Vérzett. - Heni a kicsik nem maradhatnának holnapig az apádnál? - kérdeztem tőle. - De, persze szólok neki - vette elő a telefonját addig én felálltam a földről. - Beleegyezett, de vele mi lesz? - utalt a kutyára. - Mi lenne? Nem hagyhatjuk itt - emeltem fel. Hazavittük a kutyát. Otthon rögtön felvittem a fürdőbe és megfürdettem. Sötét piros víz folyt le a lefolyón. - Te kis szegény - mostam le a sampont róla. Sokkal tisztább volt. Áttöröltem a szőrét utána hajszárítóval szárítottam meg. Szép volt a szőre. Kinyitottam előtte az ajtót, hogy kimenjen. Lement a konyhába ahol Heni adott neki vizet és enni. - Vajon mióta nem evett? - kérdezte Heni. - Nem tudom, de elég régen, ha ilyen éhes - néztem a kutyát aki már az edényt nyalta tisztára. Megnyalta a száját, majd a farkát csóválva nézett ránk. Leguggoltam hozzá, mire odajött hozzám és megnyalta az arcomat. Nevetve simogattam meg. - Kicsit emlékeztet... Benji-re - suttogtam, mire ugatott és a farkát csóválta. - Benji - újabb ugatás. - Benji! - mondtam újra és már vidámabban ugatott miközben a farkát csóválta. - Te vagy az kis haver?! - ekkor letepert a földre és farok csóválva nyalogatott. Ekkor olyan történt amit nem hittem volna. Sírva öleltem meg a kutyát. Heni mosolyogva figyelt minket. - Annyira hiányoztál, pajtás! - túrtam a szőrébe, mire nyüszítve nyalogatott tovább.
Este megcsináltam Benji fekvő helyét a nappaliban. - Tessék. Jó éjt, haver - simogattam meg a fejét, majd felmentem Henihez. Befeküdtem mellé az ágyba, majd elaludtunk.
~Eddig tartott~
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Benji visszatért egy németjuhász alakjában.
Önpromó:
Elkezdtem egy új könyvet "Hogyan kezdődött?" címmel. Ha érdekel nézzetek be :)
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
