A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

1 fejezet. Bosszú oknélkül!

Hello-Bello! nos ez egy kicsit másabb lesz mint az eddig történeteim. Itt nyomozni fognak Natsuék, és bármennyire is szeretm az eddig történeteim, de nekem mindig a krimi volt a szerelmem. Jó Salamanderék a második. De remélem tetszeni fog nektek ez a váltózat, és nem fogtok engem annyira meg enni hogy micsoda dolog az hogy még van 2 futoban lévő sztorim és csak egy van kész, de már egy ideje gondolkodtam azon hogy mit kéne írnom ha vége lesz a maszkos hősöknek. De ez amolyan regény féleség lesz, több gyilkoság lesz aminek lesz egy kis alcime, vagy ilyesmije.

Jó szórakozást az első publikus krímimhez. : Bosszú ok nélkül!

Lucy szemszöge!

A nevem Lucy Heartfilia 21 éves lennék, és bár mennyire is vagyok ilyen fiatal, már dolgozó nő vagyok, aki nem a legbiztonságosabb munkát vászaltottam. Nyomozó vagyok Magnólia szívében, ami nem legkönnyebb dolog, de ahhoz hogy elérjem, a céljaim csak egy út vezet oda. Végig megyek a ranglétrán, amikor is én leszek a legjobb nyomozó a környéken, és akkor már nyomozhatók a saját szakállamra, de erre várnom kell.

A dél előtt csendjében meg szólal egy ismerős, de ugyan akkor idegesítő hang. Felveszem a készüléket.

- Halló, itt Heartfilia Nyomozó! - Rideg hangon szolok bele. Leadta nekem a címet, és, mivel késő délután van, így kénytelen vagyok, kocsiba ülni, és elmenni a lakásra, és meg nézni egy friss hullát. Az utazás nekem tíz percbe telet, de mire oda értem az újság írok és a hallott kém kocsi. Gyorsan bemenekülök az épületbe, ahol minden fel lett borítva. Mi történt itt? Kérdezem, magam miközben lassan besétálok. Egészen addig haladok, amíg meg látom a vérben ázó lány testét.

- Szia, drágám! - Köszön nekem a legjobb barátnőm.

- Szia, Juvia! Mi híred van a lányról? - Kedvesen köszönök neki, majd szakmailag kérdezem tőle a dolgot.

- Az áldozatunk neve Lisana Starus, a ház gondnoka vette észre, és az előzetes meg állapításom szerint fojtogatásban hallt meg, biztosat csak a laborban mondhatok. - A hírtől azonnal meg áll bennem az ütő ér. A halál minden napi, de nekem minden áldozat halála sokkolóan ér. Egy pillanatra elfordítom a fejem, és körbe nézek a háló szobájában. Teljesen szokványos hely, olyan mintha az Ikea egyik díszlete lenne, leszámítva a felfordulást, és amit a tettes hagyott itt. Mit tehetett ez a lány, hogy ilyen véget élt meg? - Találtál valami nyomot kedves? - Komolyan kérdezi a barátnőm, amire nem tudok mit mondani, és addig hallgatni is fogok, amíg meg nem találom. Felvettem egy gumikesztyűt, és keresgélni kezdtem.

- A támadóját ismerte, így tehát az ismerősei körében kell keresgélnünk. - Tanakodva mondom, miközben a zárat néztem meg. Amikor azzal meg voltam át mentem a hang rögzítőhöz és benyomtam a lehallgatást. -Lisa, kérlek, beszéljük meg a dolgot. Amint meg kapod, az üzenetet hívj fel. Szeretlek. - Egy érzelmes férfihang hagyta az üzenetet. - Ugye nem kell kérnem, hogy nyomozók le a hang üzenet tulajdonosát. - Parancsolóan mondom az egyik helyszínelősnek. Visszamegyek a barátnőmhöz, aki már a hulla zsákba rakta a tettemet. - A cél már meg van. - Újságolom neki a dolgot, amire egy halványa lemosolyodik.

- Két óra múlva azt is meg mondom, hogy mikor történt az eset. - nyugodtan mondja nekem a lány. - De ezért cserébe, ma este eljössz velem egy italra a Music bárba! - Fenyegetően mondja, amire nem mondhat az ember nemet.

- Rendben! - Adta be neki a derekam. - De most megyek, a laborban találkozunk. - Köszöntem el a lánytól, és egyenesen az irodámba mentem. Az utón csak azon tudta gondolni, hogy ki lehet ez a lány, hogy ennyire eltud, szigetelődni az emberektől, és csak egy ember kereste, aki szerintem a szerelme volt, és valami oknál fogva szakítottak, de ezt majd a nyomok igazolják. A kocsival épp, leparkolok, amikor a telefonom meg csörren. Leállítóm a motort, és gyorsan felkapom a kagylót. - Itt Heartfilia nyomozó! - Szigorúan szóltam bele.