Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

1.

Félmosollyal néztem, ahogy szokásosan megigazítja a nyakig begombolt ingét, aztán szorosabbra húzza a nyakkendője csomóját. Soha, egyetlen szabályt sem szegett meg, túl jó fiú volt. Mindig beért időben a munkahelyére, nem szegte meg az öltözködési szabályokat, betartotta a határidőket és sosem háborgott. Mosolyogva köszöntött mindenkit, mindig rend volt az asztalán. Hihetetlen volt, hogy ilyen eszeveszettül dögös kinézettel hogy tud valaki így létezni. Mármint dögös volt, amit eddig láttam belőle. Hoseok arca egyedi volt, hosszúkás, szépen vágott, túl kedves tekintetű szempárral, telt ajkakkal. Ujjai hosszúak voltak, kézfeje pedig kissé eres, ami mocskos gondolatokat ébresztett bennem. Kár, hogy a csuklójánál mindig szorosan fogta őt az ing ujja. Lábait mindig elegáns, vászon nadrág alá rejtette, de amikor leült vagy lehajolt, mosolyogva csodáltam meg a kerek fenekét vagy az izmos combjait. Mindig kuncogva fürkésztem őt és a komoly ábrázatát.

- Jó reggelt! - Köszönt mosolyogva és aprót intett mellé, aztán elhaladt mellettem és besurrant az irodájába. 

Egy félmosollyal fordultam utána és néztem, ahogy becsukja maga mögött az ajtót. Pici iroda volt, sötétített üveggel és védettséggel, hogy minél jobban eltitkolhassa a bent történteket. Szemforgatva fordultam vissza magam elé, hiszen hiába volt minden adott ahhoz, hogy egy huncut munkaidőt lejtsen ott akárkivel, számára ez túl prűd volt. Az esetek nagy részében nyitva hagyta az ajtót, be lehetett látni, habár csak azt vehette szemügyre a kíváncsiskodó, ahogy egyenes háttal papírokon dolgozik vagy a gépét pötyögi. 
Egy ékszerekkel foglalkozó cégnél dolgoztunk együtt. Hoseok volt az, aki egyenesen törtetett felfelé a létrán, a bolti eladói posztból értékesítési igazgató vált pillanatok alatt és senki nem kérdőjelezte meg a teljesítményét és a miérteket, hiszen látható volt a kemény munka, amit végzett. Én pedig bolti eladóból csupán átkerültem az újonnan nyitott részlegre, ahol bemutató lettem. Pár lány, az új ékszereket, órákat és drága holmikat viselve mutattuk be a szépségüket. A munkám abból állt, hogy minden nap újabb ékszereket öltöttem magamra és körbe járkáltam a vevők között, megmutatva, hogy mi van rajtam és milyen jól áll és vegyék meg!  
Igen, nyilvánvalóan nem vagyunk egy súlycsoport. De kihívás volt és annyira szerettem volna megrontani, élveztem volna a vele töltött időt. Néha rajta kaptam, ahogy néz, miközben árulom 'magam', de semmi ferde tekintet nem volt látható a szemeiben, csupán egy elégedett arc és egy mosoly volt minden, amit ejtett , ha kimerészkedett az irodájából.

- Agma! - Szólt a főnököm.

Elmosolyodtam és elindultam a középkorú férfi felé, aki a bemutatókat szervezte számunkra, valamint eldöntötte, ki melyik ékszert viselje magán aznap. Szerintem meleg volt, habár sosem vállalta fel nyíltan. Jó fej volt, mindenki kedvelte, de a hangsúlya, mozdulatai és a lénye elárulta, hogy néha hisztisebb, mint én a havi bajom közepén.

- Tessék? - Álltam meg előtte.

- A négyes szettet fogod ma viselni - Nézett le a papírjaira, majd vissza rám. - Aztán majd kicseréljük az órát.

- Oké - Bólintottam és indultam vele a terem felé, ahol a drága holmikat rejtegetik. 

Egyszer szerettem volna, ha Hoseok választ valamit, legalább az ízlését behatároltam volna valamennyire. Tetszett nekem és szerettem volna megtudni, ki is ő valójában, nem csak a merev főnököt látni benne. Kíváncsi voltam, hogy vajon otthon is ennyire rendszerezi az életét vagy néha kicsapong? Elmegy bulizni és vannak barátai akikkel seggrészegre issza magát vagy maximum otthon borozik méregdrága italokkal? Semmit nem tudtam róla és ez egészen idegesített. Mindig csinosnak gondoltam magam, megfogtam a férfiakat, nagyon sok ideig ki is használtam, de huszonöt évesen kezdek kinőni a mókából és a komolyabb felé menni. Nem mondom, hogy nem csúszik be egy-egy egy éjszakás kaland, de már felismerem a súlyát a dolgoknak. Hoseok pedig tökéletes férfinak bizonyult ahhoz, hogy tanítson nekem egy pár dolgot a megtartóztatásról és a komolyságról, miközben én is ellazíthattam volna valamennyire.