Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

7.

Egész nap vigyorogva császkáltam a lakásban a tudat miatt, hogy sikerült Hoseok-ot elcsábítanom a buliba. Nem tudtam, hogy mi fog történni, de  az biztos, hogy ez egy sikeres előrelépés a számomra. Nem akartam azonnal az ágyamba vonszolni, habár nem lett volna ellenemre, ha megtörténik, de legalább szerettem volna vele eltölteni egy kis időt, hogy lássa, nem vagyok rossz társaság. Valahogy muszáj volt magamra vonnom most már a figyelmét, mert ahogy teltek a napok és ahogy egyre többet voltam a közelébe, egyre jobban éreztem, hogy inkább vennék hosszú szoknyát és gombolnám be nyakig a blúzomat, csak vegyen már észre.

Éppen a fejemet tömtem tele egészségtelen, rendelt gyors kajával, amikor megcsörrent a telefonom. Megforgattam a szemem és morogtam egyet kelletlenül, hiszen nem volt kedvem senkihez. Oldalra nyúltam a kanapéra dobott mobilomért és fogadtam az ismeretlen számot.

- Igen? - Szóltam bele, még félig teli szájjal. 

- Szia Agma - Szólt bele valaki a telefonba és először összeráncoltam a homlokom, mert nem ismertem meg a hangot. - Hoseok vagyok.

- Ó - Ismertem fel a telefonálót. - Mizu főnök?

- Öm - Lepődött meg, valószínűleg a szóhasználatomon. - Nem sok - Felelt habozva. 

- Nincs kibúvó a buli alól! - Figyelmeztettem azonnal és még egy adag mocskot tömtem a számba. - Sem családi rendezvény, munka meg főleg nem.

- Jó étvágyat! - Közölte, gondolom hallva a nyammogásomat és a teli szájjal való beszédemet. 

- Köszönöm - Nevettem fel halkan.

- Igazából azt szerettem volna kérdezni - Megköszörülte a torkát, mielőtt folytatta volna -, hogy nagy gond lenne e, ha megkérnélek rá, hogy kicsivel előbb készülj el?

- Minek? - Kérdeztem vissza indulatosan. - Úgy értem, persze, de előbb szeretnél menni? - Mosolyodtam el és úgy gondoltam, nem lesz olyan nehéz megvadítani ezt a férfit, mint gondoltam.

- Igazából a segítségedet kérném - Ismét megköszörülte a torkát és hallhatóan zavarban volt. - A ruhatárammal kapcsolatban és az éjszakai viselettel.

- Jézus, ne legyél már ilyen formális - Forgattam meg a szemem. - Ma nem vagy a főnököm én meg nem dolgozom neked, úgyhogy lazulj el!

- Az rendben lenne, ha nyolc óra körül felvennélek és ha neked esetleg nem gond, akkor átjönnénk hozzám? - Kérdezte. - Persze, ha dolgod van vagy bugyuta kérés, akkor megoldom...

- Utoljára négy éves koromban hallottam ezt a szót - Nevettem fel. - Gyere fél nyolcra, az jó?

- Hogyne - Vágta rá azonnal. - Persze. Akkor fél nyolckor. Igazán kedves vagy!

Megforgattam a szemem a jól nevelt dumájára és hümmögtem, amíg lenyeltem a számban rágcsált fél marhát.

- Ezt ne mondd elhamarkodottan! - Figyelmeztettem mosolyogva. 

- Igen, hogyne - Visszakozott egy zavart nevetés kíséretében.

- Hívj, ha itt vagy vagy csengess fel majd! - Kértem tőle.

- Oké, igen - Felelt kimérten.

- És igyál valamit, az ég szerelmére! - Sóhajtottam. - Enerváltabb vagy, mint egy reggeli merevedés.

Azzal elvettem a fülemtől a telefont és bontottam a hívást. Magamban felnevettem, miközben újabbat haraptam az ebédemből. Én már tudtam a saját határaimat és azt is, hogy ha nem zabálom tele magam nap közben zsíros kajával, azt az alkohol mennyiséget csak a detox fogja belőlem eltávolítani.