Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

9.

- Nem kellene ennyit innod! - Figyelmeztetett Hoseok, amikor már vagy a hetedik rövid italomat gurítottam le és közben sörrel vagy vodkanaranccsal öblítettem.

Elmosolyodtam és a férfi felé fordultam, miközben a zene ütemére folyamatosan mozgattam a lábaimat vagy a csípőmet. Élveztem a helyzetet, hogy végre sikerült kiszabadítanom Hoseok-ot, nem csak az irodájából, de a vászonnadrágjából is. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy ez a pasi, aki itt áll most előttem egy feszülős, fekete farmerban és lenge pólóban, a combjai pedig majdnem szétrepesztik a farmer anyagát, egy végletekig jól nevelt és önmegtartóztató jó kisfiú, valószínűleg arcon röhögöm. Eszméletlen férfi volt, mintha csak arra termett volna, hogy a kinézetével ítéljen halálra mindenkit. 

- Neked kellene végre elkezdeni - Feleltem és megemeltem felé a poharam.

Hoseok megforgatta a szemeit és megingatta a fejét. Ujjait a zsebébe csúsztatta és rosszallóan nézett rám. Megvillantotta szokásos, bájos mosolyát és megingatta a fejét.

- Vezetek - Felelt finom hangsúllyal, amit bőven elnyomott a zene és a szájáról tudtam leolvasni.

Lemondóan megforgattam a szemeimet rá és megvontam a vállam. Leküldtem a torkomon a maradék italt és megfogtam a csuklóját, hogy elvonszolhassam magammal táncolni. Éreztem, ahogy ellenáll és makacsul feszíti a kezét ellenem, de én csak hátra fordultam és félre biccentettem a fejem, aztán elmosolyodtam. Közelebb léptem hozzá és a füléhez hajoltam, hogy hallja, ami mondok.

- Szórakozni jöttél - Közöltem vele. - Legalább, ha nem iszol, akkor táncolj!

- Nem vagyok egy nagy parti állat - Felelte, szintén a fülembe kiáltva a szavakat.

- Csak próbálj meg lazítani! - Vontam vállat.

- Inkább pihennék és megnéznék egy filmet - Válaszolt.

- Unalmas! - Rogyasztottam egyet hisztisen, mert már az alkoholszint a szervezetemben megengedte, hogy elveszítsem a tartásomat.

- A mindennapos bulizás unalmas - Nézett rám felvont szemöldökkel.

- Oké - Bólintottam és vettem egy mély levegőt, amíg a tekintetét fürkésztem, aztán visszahajoltam a füléhez. - Egy órát maradunk, lazítasz és táncolsz velem, aztán megnézünk valami filmet - Ajánlottam.

*Hoseok POV*

Az első másodpercben nagyon megnyerőnek tűnt az ajánlat, amit Agma adott, de szinte azonnal realizálódott bennem a dolog. Még egy óráig itt kell lennem, nézni, ahogy szépen lerészegedik és egyre nehezebben kontrollálja magát, nézni, ahogy forgatja a csípőjét és ezzel engem is nehezebb kontroll alá visz. De ami még ijesztőbb volt a számomra, az az, hogy utána együtt menjünk haza és nézzünk meg egy filmet úgy, hogy a lány csatak részeg és nem tud magáról. 

- Jézus, nem erőszakollak meg, ne vágj már ilyen ijedt képet! - Üvöltötte túl a zenét a lány, majd nevetve eltávolodott a fülemtől, hogy a szemembe tudjon nézni. 

Nyeltem egy nagyon és szégyenemben elfordítottam a fejem, ahogy észre vettem, hogy mennyire kiült minden gondolatom az arcomra. Nem akartam, hogy nyitott könyv legyek számára, ugyanakkor szerettem volna, ha tudja, megőrülök érte, csupán nem engedem meg saját magamnak sem. Szerettem volna eltitkolni előle ezt az egész kelletlen és erkölcstelen szakadékot, amiben éppen táncolni készülök, de azt is akartam, hogy minden belső vágyamat kérés nélkül teljesítse és kezdeményezze, hogy kevésbé legyen kínos.

- Oké - Bólintottam végül. 

Ránéztem az órámra és leolvastam az időt, hogy egy kicsit még idegesebbé tegyem magam. Tizenegy óra elmúlt már, szóval éjfélkor indultunk volna haza, hajnalra érünk hozzám, aztán megnézünk egy filmet és ki tudja, mikor fekszünk le. Ez nagyon nem tesz jót az egészségnek! 

Arra lettem figyelmes, hogy Agma elkapta a csuklómat, letakarva ezzel az órám számlapját és berántott a tömegbe. Kényelmetlenül éreztem magam, ahogy a sok ember mind máshogy mozgott, a meleg testük elviselhetetlenül párás levegőt csinált körülöttünk. Megfeszültem és nem csak a kényelmetlen szituációtól, hanem a látványtól is. A lány előttem egy aprócska, ezüst, csillogós ruhában tartotta az ütemet és semmivel sem törődve lendítette fel a kezeit, lépdelt oldalra és tekerte a csípőjét, mintha senki nem lenne  közelben. Én zsebre tettem a kezem és valószínűleg perceket töltöttem egy helyben állva azzal, hogy őt néztem.