Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

22.

Mosolyogva csináltam végig a napot és alig tudtam normális, performálható grimasszá formálni a vigyoromat. Tudtam, hogy jó esélyem lesz Hoseok-kal ez a parti, mégis kissé ijedten álltam hozzá, hiszen megannyi visszautasítást kaptam tőle. Ami még jobban megrémisztett, az a hihetetlen tartása és uralkodása volt saját maga felett. Hiába látszott rajta a szenvedés és hogy alig bírja visszafogni magát, egyszer sem adta meg magát az érzésnek és egyszer sem esett bűnbe. Ez rémisztett meg leginkább, hiszen így már tudtam, nem lesz elég a szokásos, nőies báj. Hoseok kemény dió volt, aki elhitette velem, hogy egyszerű lesz befűzni őt, aztán pedig folyamatosan állítja fel a falakat maga körül és megnehezíti a dolgomat.  Mintha kinyitná az ajtót előttem, megvárná, hogy nekifussak, aztán az orrom előtt bevágná és kezdhetném elölről. 

- Agma! - Hallottam meg a nevemet Hoseok szájából.

- Tessék? - Álltam meg egy helyben, hogy könnyedén oda tudjon lépni elém. 

- A hétvégéről beszélhetünk? - Mosolygott rám kedvesen, ahogy szokott és biccentett az irodája felé. 

- Persze - Bólintottam helyeslően. - Megengeded, hogy ezt lepakoljam? - Mutattam fel a táskát a kezemben.

- Hogyne - Bólintott egyet. - Az irodámban leszek, majd gyere be, kérlek!

- Oké - Feleltem és hátat fordítottam neki, hogy sietve az öltözőkhöz menjek. 

*Hoseok POV*

Összedörzsöltem a tenyeremet és kissé megfeszegettem az ujjaimat hátrafelé, hogy levezessem a hirtelen belém áramló feszültséget. Nem tudtam, hogy miért volt rám ilyen hatással, talán csak magamat idegesítettem, de Agma egyszerűen felrobbantotta az adrenalin tartályomat és egyszerre árasztotta el a testemet a napokra előre betárazott adag. 
Leültem a székembe és a lábammal megindítva magam tettem pár, apró mozdulatot a forgószékkel, hogy segítsek minél jobban elterelni az agyam működését. 
Elgondolkodtam, hogy jót tesz e nekem, hogy elfogadtam az ajánlatot. Úgy értem, persze, hogy jó, hiszen nagyon jó kapcsolat teremtés és új üzletek megkötése itt a lehetőség, viszont a lány, akit viszek magammal már nem tűnt annyira jó ötletnek. Ez is két oldalú persze, hiszen ő volt a legcsinosabb model és jelenleg a legkeresettebb is a szakmában. Ugyanakkor ott volt az újabb hibázás lehetősége is, amit akármikor elkövethettem a gyenge agyammal. Agma túl nagy falat volt számomra és jól tudtam, hogy akármikor beleeshetek a csapdájába, még akkor is, ha nem szándékosan állítja fel nekem.

- Itt vagyok! - A lány hirtelen hangjára megfeszültem és egyenesen tartott háttal meredtem a lányra, amíg le nem ült a fotelbe elém. 

- Szuper! - Mosolyodtam el feszülten és apró mozdulatokkal beljebb húzkodtam magam az asztal alá. - Kész vannak a tervek a hétvégére.

- Mhm - Bólogatott és kicsit előrébb hajolt, hogy az asztalhoz érjen és elvegye róla a felé tolt iratokat. 

- A ruha terveket illetően nincs sok kikötése a partnereknek - Kezdtem bele és a számítógépemet kezdtem el csodálni, hogy véletlenül se vonja el a figyelmemet Agma komoly, tekintélyes arca. - Elegáns, de ne legyen nagy estélyi. Az ékszereken lesz a hangsúly. 

- Értve! - Biccentett, aztán lapozott egyet. 

- Este hat körül érted megyek - Mondtam, aztán megköszörültem a torkomat.

Akaratlanul is az eszembe véste magát az aprócska emlék arról a hétvégéről, amikor utoljára mondtam neki ilyet. Majdnem katasztrofális vége lett. Vagyis lett is, mert még a mai napig kísért a szája az enyémen és az az aprócska, ezüst ruha...

- Akkor a vacsora kimarad - Sóhajtott Agma és még egyet lapozott.

- A vacsorára meg vagyunk hívva - Tájékoztattam egy halvány mosollyal. - Csak kicsit később lesz, nyolc óra körül. 

- Mikor dolgozom? - Kérdezett vissza és felnézett a papírokból, mire kénytelen voltam felvenni vele a szemkontaktust. 

- Héttől - Feleltem. - Az első bemutató nagyjából fél óra, maximum negyven perces lesz. Aztán vacsora szünet és a következő kollekcióval fél tízkor kellene körbe vonulni a vendégek között, szintén fél órás etap.

- Oké - Bólintott egyet. - A ruhát én választom? 

- Így van - Bólintottam most én egyetértőn. - Arra szeretnélek megkérni, hogy legyen a ruha ízléses és elegáns!

- Mindig az vagyok - Vonta fel a szemöldökét, aztán villantott egy féloldalas mosolyt. - Munkában.

- Oké - Sóhajtottam és oldalra kaptam a tekintetem, hogy véletlenül se csaljon tőrbe a játékaival. - Hatra érted megyek.

- Oké - Bólintott és visszahajtotta a papírköteget az első oldalra. - Bármi más, amiről tudnom kellene? 

- Nincs - Ingattam meg a fejem. - Az aláírt példányt majd kérlek, hogy a partin add vissza nekem, hogy elszámolhassunk a plusz béreddel!

- Igenis, főnök! - Mosolygott rám és felállt a fotelből.