Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

11.

Reggel egy kis fejfájással ébredtem, de nem volt komolyabb bajom. Nem az első alkalom volt, hogy ennyit ittam, sőt ennél többet szoktam felönteni, de most Hoseok korlátozott. 
Elmosolyodtam és egy mély levegőt vettem a férfi tipikus, sajátos illatával körbevett ágyneműjéből. Itt aludtam. Nem igazán van meg minden képkocka az éjszakából, de az igen, hogy eszméletlen jó pasi a főnököm és abban a ruhában, amiben eljött velem bulizni, széttéptem volna, ha nem tudtam volna, hogy kicsoda ő. Aztán arra is emlékszem, hogy sikerült ellazítanom és habár nem ivott, mert vezetett, elég kényelmesen érezte magát a klubban hajnal felé. Aztán az is bevillan, ahogy a szoba felé terelget, én pedig egy rossz ribanc módjára ráragadtam, mint egy kiképzetlen pióca és megcsókoltam. Lehunytam a szemeimet és egy pillanatra elöntött a bűntudat, hiszen akárhogy is szerettem volna már ezt és dögös pasi volt, mégis a főnököm volt és nem tartottam tiszteletben a személyes terét és a pozícióját. Aztán alig egy másodperc múlva egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon, ahogy felvillant a megijedt képe és a görcsös testtartása. Életemben először nem voltam biztos benne, hogy ez a reakció azért történt, mert visszafogta magát és nagyon akarta vagy egyáltalán nem kívánta a háta közepére sem, de jól nevelt pasi módjára tartóztatta magát egy orbitális nyaklevestől. 
Mormogtam egyet és ledobtam magamról a paplant. Kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat és szétnéztem a szobában, mégis hová dobtam le a táskámat. Megdörzsöltem a szemeimet, amíg a kis ridikül felé nyúltam, hogy elővegyem a telefonomat és megnézzem, mennyi az idő. 

- Jesszus! - Motyogtam magam elé, ahogy leolvastam a jócskán eltelt időt a mobilomról.

Feltoltam magam az ágyról és felvettem a földről az éjszaka ledobott ruhámat, aztán vissza ejtettem az ágyra, mert eszembe jutott, hogy meg kellene nézni a szekrényt, hátha van bent akár egy póló, akár egy kinyúlt valami, amivel helyettesíthetném egy darabig. Elhúztam a számat, amikor láttam az üres szekrényt, úgyhogy megmarkoltam az ezüst ruhát és még magamra sem húztam, már elindultam kifelé. Lenyomtam a kilincset és miközben átvágtam a nappalin, komótosan lehúztam a csípőmre, aztán a combjaimra az anyagot. Ide-oda forgattam a fejem, miközben lassan lépkedtem, hogy megtaláljam a házigazdát. 

- Helóka - Mormogtam félkómásan Hoseok-nak, akit a konyhában találtam meg. 

- Jó reggelt! - Köszöntött kellemesen üde hanggal. - Hogy aludtál?

- Mm - Forgattam meg a szemem, miközben odabotorkáltam mellé az asztalhoz, hogy én is leülhessek. - Volt már szarabb.

- Ennek kifezetten örülök - Felelt zavartan Hoseok, aztán felállt az asztaltól. - Egy kávét kérsz esetleg? Vagy teát? 

- Egy kávét kérek szépen! - Mosolyogtam rá erőtlenül. - Köszönöm!

- Igazán nincs mit - Mosolygott vissza. - Nem kérsz esetleg egy tiszta pólót vagy szabadidő nadrágot? Mondjuk csak az enyém van, nagyobb méret, csak ha mégse akarnál ebben a szettben lenni... - Ajánlotta kissé zavartan és feszülten.

- Köszi - Kuncogtam fel a viselkedésén. - Talán egy pólót elfogadok - Bólintottam.

- Oké -Motyogta maga elé Hoseok. 

Megköszörülte a torkát és láttam, ahogy kicsit megremeg a keze, amikor beleillesztette a kapszulát a kávéfőző megfelelő résébe. Elmosolyodtam és inkább összeszorítottam a számat, hogy elkerüljem a hangos nevetést és a figyelmet. 

- Hogy érezted magad tegnap este? - Kérdeztem alattomos módon beindítva az emlékeit.

Hoseok kezében kicsit megremegett a csésze is, amit éppen a kávégép alá akart betenni. Hozzákoccintotta a gép széléhez, ami miatt kicsit megfeszült a testtartása és két kézzel illesztette a helyére az edényt. 

- Nem volt olyan rossz - Felelt meggondoltan. - És te? 

- Ellazultam - Sóhajtottam. - Többször kellene ezt csinálnunk.

- Nem hiszem, hogy ez nagyon jó ötlet lenne - Válaszolt, finoman hárítva a felhívásomat. 

- Azt mondtad, nem volt rossz - Mondtam mosolyogva. 

- De azt nem mondtam, hogy meg szeretném ismételni.

- Semelyik részét? - Vittem el ördögien a részleteket.

Hoseok kivette a csészét a kávéval és felém fordult. Óvatosan letette elém a csészét, aztán letámaszkodott az asztalra és sóhajtott egyet. A számhoz emeltem a csészét és kortyoltam egyet a kesernyés, habos frissítőből. Hoseok hiába volt szabadidő nadrágban és egy kinyúlt pólóban, annyira tekintélyes volt akkor a testtartásával és a komoly ábrázatával, mintha soha nem is létezett volna a szende, visszafogott énje. Felnéztem rá és megnyaltam a számat, amíg vártam, mit szeretne.

- A főnököd vagyok, Agma - Jelentette ki. - Az is nagy hiba volt, hogy együtt mentünk el szórakozni, az még nagyobb, hogy a lakásomra hoztalak. De a csóknak végképp nem kellett volna megtörténnie.

Nyeltem egyet a kávéból és pár másodpercig csendben maradtam, azon gondolkodva, hogy fogjam e vissza magam, de nem volt az én stílusom, úgyhogy gondoltam, hogy nem fogom vissza magam, ha már amúgy sem szoktam. 

- Igaz, a főnököm vagy - Bólintottam, igazat adva ennek az állításnak. - És igen, elmentünk együtt bulizni, kurva jól éreztem magam és utána megcsókoltalak - Soroltam az összes dolgot, ami probléma volt a számára. - Nem vagyunk egy súlycsoport, ez tiszta - Mosolyodtam el. - De ettől függetlenül nagyon helyes pasinak gondollak és ígéretesnek. 

- Nekem dolgozol - Nevetett fel halkan és eltolta magát asz asztaltól, hogy kihúzhassa magát és onnan nézzen le rám. - Ha történhetne is bármi, ki kellene, hogy rúgjalak. A munkahelyi kapcsolatok hetvennégy százaléka tönkre megy vagy a vállalkozást teszi tönkre - Jött valamiféle statisztikai érvvel a számomra. - És márpedig te vagy az egyik legjobb emberem és nem szeretnélek kirúgni. 

- Szóval csak ennyi a baj? - Kérdeztem vissza könnyedén és újabban kortyoltam a meleg kávéból. 

Hoseok megköszörülte a torkát és félre kapta a tekintetét, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Zavart volt és jól tudtam, hogy az a legkisebb gondja, hogy neki dolgozom. 

- Oké - Sóhajtottam és felhajtottam a maradék italt. - Köszönöm a kávét!

- Haza viszlek - Ajánlotta fel.

- Hoseok - Mosolyogtam rá. - Többször sétáltam már ki másnak a lakásából egy bulis éjszaka után, mint amennyiszer te egyetlen kapcsolat alatt a saját barátnődtől - Tájékoztattam. 

Láttam, ahogy pirosodik az orcája a temérdek vértől, ami hirtelen felzúdult a zavart fejébe, aztán kérdő tekintettel nézett rám. Vett egy mély levegőt és biccentett egyet. 

- Nem kellene így mászkálnod az utcán - Mutatott végig rajtam. - Haza viszlek!