Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

62.

*Hoseok POV*

Nem kell, hogy sok idő elteljen ahhoz, hogy érezze az ember, vajon hozzá illik e a választottja vagy sem. A szüleimnek mindig megfeleltem, csupán akkor mutattam be nekik valakit, ha már komoly szándékaim voltak vele és megbizonyosodtam róla, huzamosabb ideig az életem része lesz. Sőt, ha a szüleim azt állították, hogy a lány valamilyen szempontból nem felelt meg az elvárásaiknak, akkor vonakodva bár, de elhagytam a páromat, hogy ne legyenek konfliktusok vagy feszültség a családban a jövőben. 
Agma ezt is felülírta, mint minden mást az elmúlt időszakban az életemben. Nyoma sem volt a visszafogott, finom hölgynek, akikkel eddig dolgom volt. Nem volt hónapokon keresztül folyó várakozás a testi örömökért, nem voltak fennkölt randevúink, nem voltak mély, hosszas eszmecseréink. Ellenben volt sok buli, sok kicsapongás, rengeteg szélsőséges érzelem és vélemény kettőnk között, továbbá a kezdetektől fogva tartó szeszélyes intimitás és olyan kapcsolat, amibe bele lehetett feledkezni akármelyik pillanatban, akárhol és akárki mellett. Sosem éreztem olyat, mint Agma mellett. Sosem akartam kisajátítani magamnak egyetlen egy barátnőmet sem korábban, őt pedig, ha tehettem volna, magamhoz láncolom. Sosem történt velem olyan, hogy egy fontos megbeszélésen leblokkolt volna az agyam és egyszerűen képtelen lettem volna figyelni, csak azért, mert egy légtérben volt velem. Sosem éreztem, hogy azonnal le kellene tépnem a ruháimat, hogy helyben meg tudjam szerezni magamnak és megpecsételjem a kapcsolatunkat, akár aznap negyedjére. Ami még számomra is meglepő volt, hogy a szüleim véleménye sem számított már ebben a helyzetben, nem érdekelt, hogy mit gondolnak a menyasszonyomról, nem érdekelt volna, ha azt mondják, hagyjam el. Eddig mindig engedelmeskedtem a kívánalmaiknak, de valószínűleg azért, mert tudtam, hogy nem vagyok szerelmes. Most semmiért sem hagytam volna, hogy elszakítsák tőlem Agma-t. Szerencsére erre nem volt szükség, mert amikor először bemutattam őt a szüleimnek, ők is ugyanúgy beleszerettek az egész lényébe, mint én. Habár volt egy kis fennakadás az elején, amikor félre hívtak a tálalás közben a vacsorához és rosszallották a lány hirtelen közvetlenségét. Ezzel viszont megbékéltek később és mi több, tetszett nekik, hogy nem kellett mindent kétszer megkérdezni tőle, hogy válaszoljon, nem kellett minden falat ételt elé tenni, mert szégyenlős volt elvenni az asztalról, nem kellett a kínos csendben ülni vagy félnem otthagyni őket addig is, amíg elfutottam mosdóba, mert legalább tudott beszélgetni és mindig feldobott valami témát. 
A nap végére ott tartottunk, hogy a szüleim nem akarték elengedni a lányt velem haza. Örültem neki, hogy elfogadták és annak pedig kifejezetten, hogy az eljegyzésünket is támogatták.

- Mi a terv mára? - Kérdezte Agma és egy halvány mosollyal a mellkasomra simította a tenyereit.

Vettem egy mély levegőt és miközben egy apró sóhaj kíséretében kifújtam, az ujjaimat a hajába túrtam és kicsaltam belőle egy jóleső nyöszörgést. 

- Vacsora és pihenés? - Kérdeztem. - Vagy esetleg más terveid vannak?

Agma mosolyogva felnézett rám és egy apró puszit nyomtam a szájára, amikor csücsörített egy kicsit.

- Gondoltam, hogy elmehetnénk zuhanyozni - Mondta és lassan levitte a kezét a mellkasomról a nadrágom korca fölé csúsztatta és aprókat rángatva az ingemen, lassan kihúzta azt az övem fogságából. - Rendelünk valami kaját, ami addigra megérkezik - Folytatta és lenézett kettőnk közé, hogy nem zavartatva magát, nagyobb figyelmet tudjon fordítani a gombjaim kipattintására. - Aztán lefekszünk valami filmet nézni.

Lassan vettem a levegőt és élveztem, ahogy az ingem kikapcsolása közben néha az ujjai hozzáértek a hasamhoz vagy végig simította a bőrömet. Én csak némán figyeltem őt, hogy milyen komolyan, mégis játékos csillogással a szemében fürkészi a saját maga előtt feltárt testrészemet. Imádtam, ahogyan reagált rám, ahogyan hozzám viszonyult és ahogy kívánt engem. Korábban sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen csodás nőhöz valaha is felérhetek. Éppen volt minden egyes napom vele egy igazi csoda és ajándék.