Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

18.

- Remek! - Puffogtam az orrom alatt, ahogy kinéztem az ablakon.

Végre végeztünk mindennel aznapra, kész volt a bemutató, megbeszéltük az újabb terveket, átnéztük a képeket és a reklám tervezeteket, már csak haza kellett volna battyognom, hogy élvezhessem a hétvégét. Erre elered az eső, én pedig nyilvánvalóan nem hoztam magammal esernyőt, de még egy kapucnis kabátot sem. 
Felrángattam magamra a vékony, de semmit sem segítő dzsekimet, aztán eltettem a mobilomat a táskámba,hogy legalább az ne ázzon el.

- Haza vigyelek? - Kérdezte Hoseok, hirtelen felbukkanva mellettem.

Megpördültem a hangra, aztán elmosolyodtam, amikor megláttam a kedves, már-már bárgyú görbületet az arcán, ami mindig ott figyelt és egy pillanatra sem lehetett letörölni. 

- Mármint, ha nem sietsz nagyon - Tette hozzá. - Még be kell fejeznem a papírmunkát - Bökött a kezével az irodája felé. - De utána, ha szeretnéd, elviszlek. Ha nem áll el az eső. 

- Oké - Bólintottam, elfogadva az ajánlatát. - Köszönöm. 

- Nincs mit! - Biccentett egyet elegánsan. 

- Tudok segíteni valamit addig? - Kérdeztem előzékenyen, ha már szívességet tesz nekem és haza cipeli a fenekem esőben.

- Umm - Hoseok lehajtotta a fejét és megvonta a vállát, amíg elgondolkodott. - Nem hiszem. De köszönöm!

- Oké - Bólintottam és összetettem a két kezem, amíg sietve átgondoltam a lehetőségeimet.

Álljak itt, egy helyben, üljek valamelyik asztalra vagy menjek Hoseok irodájába és idegesítsem a jelenlétemmel és hozzam zavarba? Azt hiszem, a legutolsó verziót választom, az a legszimpatikusabb. 
Mosolyogva elindultam utána az irodájába, amit ő semleges arccal fogadott. Leült az asztala mögé és csendben pötyögött valamit a számítógépén. Félre biccentettem a fejem és alaposan megnéztem magamnak, habár már százszor megtettem. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy egy férfi ilyen éles arcszerkezettel hogy lehet ilyen puha lelkű. Úgy értem, ha ismertem volna valakit ilyen testtel és kinézettel, biztos, hogy nem az önmegtartóztatásáról lett volna híres. Hoseok-nak bomba teste volt, hiszen láttam a buli előtt átöltözni. Hasán kirajzolódott pár izomkocka, lapos volt és kecsegtető, combja idomai megfelelően feszítették aznap este a farmert, akárcsak a kerek segge, amit nem mulasztok el a lehető legtöbbször szemügyre venni. Állkapcsa hihetetlenül éles volt, szinte szürreálisan keretezte az arcát, mintha fegyverként lett volna oda passzintva, hogy megvágja a túlontúl kíváncsiskodó kezeket. 

Előhúztam a telefonomat, amikor egy üzenet érkezését jelezte a számomra. Mély levegőt vettem és kényelmesen nekidőltem a fotel szélének, egyelőre nem akarván letenni magam rá. Gyorsan átpörgettem az üzenetet és felnéztem a főnökömre. 

- Megkaptad te is a képeket? - Kérdeztem tőle, hogy látja e ugyanazt az emailt, amit én is.

- Hm - Bólintott egyet, miközben komoly ábrázattal fixírozta a monitorját. - Gyere!

Biccentettem engedelmesen és odasétáltam mellé az asztala másik oldalán. Elengedtem egy féloldalas mosolyt, amikor nem figyelt rám és örültem, hogy nem gondolja át a dolgokat olyankor, amikor teljesen belemerül a munkájába. Múltkor is majdnem elkalandozott, miközben az első egyéni fellépésem ruháját tanulmányozta. 
Megtámaszkodtam a jobb kezemmel az asztal lapján, balomat pedig a forgószéke háttámlájára tettem, hogy megtartsam magam, így hajoltam kissé előrébb, hogy nagyban is megcsodálhassam magam.

- Egész jó! - Motyogtam, miközben hagytam, hogy Hoseok lassan átgördítse a képeket.

- Tetszik - Bólintott egyet. - A közeliek nagyon szépek lettek!

Elmosolyodtam és már megszólaltam volna, amikor Hoseok megköszörülte a torkát és gyorsan tovább lapozta a képet.

- Jó a fotós munka - Tette hozzá gyorsan. - És a fények. 

- Mhm - Bólogattam, hogy megmutassam neki, hogy persze, ez az, amire mind a ketten gondoltunk. - Jók az ötleteid.

- Köszönöm - Motyogta zavartan és inkább tovább pörgette a képeket. - Ez a ruha nem jó!

Tovább pörgette a képeket, amiken abban a ruhában voltam, ami nem jött be neki. Elnyomtam egy hangosabb nevetést és összeráncoltam a homlokom. Szerintem jól nézett ki a rövidnadrág és a csipkés felső, habár inkább mondtam volna melltartónak. A kimonót itt már levetették velem, hogy nagyobb hangsúly kerüljön az ékszerekre és kevesebb a ruhákra. Főleg közeli képek voltak az arcomról, hogy a fülbevaló villogjon a fotón, a mellkasom és a szám keretezte területről a nyaklánc miatt  és pár művészi beállítás a karkötőknek. 

- Túl sok? - Kérdeztem vissza komoly hangsúllyal.

- Inkább kevés - Felelt zavart hanggal Hoseok és felém fordult. - Az ékszerek a fő irányvonal, nem a modell.

- Legyek garbóban és bélelt kezeslábasban? - Vontam fel a szemöldököm.

- Nem - Nevetett fel halkan. - Csak ez egy kicsit más vonatkozásban hozza le a dolgokat.

- Mégpedig? - Néztem rá egy halvány mosollyal.

Hoseok jól láthatóan nyelt egyet és szemeivel kitért a tekintetem elől, de sietve rendezte magát és igyekezett összeszedett főnökként viselkedni. 

- Nem ez a cég fő irányvonala - Magyarázta hivatalos hangon, habár apró, reszketeg tónus is szorult belé. - Így is kockáztatunk az újítással, nem szeretném, ha szexuális tartalmakért még be is perelnék a céget.

- Szexuális - Ismételtem utána, halk nevetéssel megfűszerezve. - Hoseok, most komolyan! - Megforgattam a szemeimet és ráböktem a képeimre. - Ha ez neked szexuális, akkor gyötrelmes nemi életed lehetett eddig.

Hoseok zavartan köhécselt egyet és megigazította a nyakkendőjét.

- Az intim életem nem a munkahelyemre való - Közölte ideges hanggal. 

- Haza vihetjük - Vontam vállat, ártatlan mosollyal.

- Agma! - Szólt rám kétségbeesett, de szigorú tekintettel. - A főnököd vagyok, nem a szeretőd!

- Változtathatnánk rajta - Mormogtam az orrom alatt és ellöktem magam a támaszkodásból.

Sóhajtottam egyet és egy pillanatig szembe néztem Hoseok ijedt arcával, aztán visszasétáltam a fotelhez, hogy lehuppanjak rá, amíg a főnököm végez a papírmunkával. Elmosolyodtam és megvontam a vállam.

- Nyugalom! - Kuncogtam fel halkan. - Csak vicc volt.

Hoseok bólintott egyet és idegesen ide-oda reptette a tekintetét az irodában, csak ne kelljen rám néznie.

- Ha csak..

- Agma! - Szakított félbe indulatosan, mire felnevettem.

- Elnézést - Nevettem hangosan és megingattam a fejem. - Bocsánat, csináld csak! Én befogtam.