Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

51.

- Minden rendben van? - Simított végig a meztelen hátamon Hoseok.

Elmosolyodtam, lágy hangja és érintése pedig apró libabőröket varázsolt a bőrömre. Az irodájában álltam, kezemben pedig az új megbízás papírjait tartottam. Az aznapra kijelölt ruhám lenge volt, az egész hátában nyitott és combközépig felhasított ruha, királykék színnel, hogy egy fokkal komolyabb, elegánsabb darabot tudjunk fotózni benne. Éppen ezért fért hozzá Hoseok gond nélkül a bőröm minden szegletéhez, amit nem bántam. 
Leengedtem a kezeimet magam mellé és lehunytam a szemem egy pillanatra, amíg magamba szívtam a gyengéden fel-le mozgó ujjait a gerincem mentén. Lassan elém lépett és még egyszer odasandított a válla felett a zárt ajtóra. Felnéztem rá és halvány mosolyt dobtam felé.

- Kicsit félek ettől a munkától - Emeltem kettőnk közé a pár oldalas szerződés tervezetet.

- Mhm - Bólintott Hoseok és kivette a kezemből a papírokat.

Meglepődve néztem rá, de nem tudtam megszólalni, hiszen le voltam kötve a tekintete által. Mintha egyetlen pillantása béklyót tekert volna körém és egy láthatatlan erővel ott tartott volna, mozdulatlanul. Csak bámultam a csodás, barna íriszeit és vártam, hogy lassan oldalra hajolva letegye  a kezéből a lapokat.

- Mi a gond vele? - Kérdezte, tenyereit pedig az arcomra tolta és apró vonalakat húzott a hüvelykujjával a számra és az államra. 

- Ez a cég - Leheltem halkan.

Agyamat már rég elöntötte a köd és nem tudtam másra figyelni, csupán a telt ajkaira és az érintéseire. Az illata körbe lengett és ahogy beleszippantottam, úgy bénította le mindenemet, mint a legerősebb orvosi szerek. Hallottam a szívem kalapálását a fülemben és a gyomrom is hirtelen táncra kezdett az adrenalintól. Sose gondoltam volna, hogy a tudat, hogy itt van előttem, alig pár centire, akármikor megcsókolhatnám, de játszik velem, sokkal őrjítőbb és veszélyesebb, mint azonnal az ajkai után kapni.

- Mi van a céggel? - Motyogta a számra, szemei pedig már az én számon landoltak.

Jobbjával továbbra is az államat simogatta és az arcomra rajzolt kisebb köröket, baljával pedig végigtapintotta a nyakam oldalát és visszacsúsztatta a hátamra, ahonnan korábban elindult. A derekamnál az egész tenyerét éreztem és egy határozott, ámde udvariasan finom mozdulattal maga felé invitált egy lépéssel, hogy olyan közel lehessek hozzá, amennyire csak lehet. 

- Megcsókolsz végre? - Mosolyodtam el.

- Éppen munka közben vagyok, Agma - Sóhajtott aprót, a számra érkező meleg levegő pedig még inkább elindította bennem a vágyat. 

Ökölbe szorítottam a kezem és reszketegen szívtam be a levegőt. Sose gondoltam volna, hogy ebben a kapcsolatban egyszer Hoseok lesz az, aki így feltüzel és játszadozik velem, én pedig a szenvedő alany.

- Ezt hol tanultad? - Mosolyodtam el halványan.

- Hm - Vont vállat. - Olvastam, hallottam. Működik? - Egy sejtelmes mosoly jelent meg az arcán, mire lehunytam a szemem és halkan felnevettem tehetetlenségemben.

- Kérlek, Hoseok! - Sóhajtottam. - Nem fogok tudni figyelni ma a munkámra.

- Nem csináltam semmit - Húzta szélesebb mosolyra a száját és eltávolodott, de csak annyira, hogy rám tudjon nézni, a csípőink még mindig koccantak.

- Pont ez a baj - Fújtattam egyet.

- De most komolyan! - Biccentette félre a fejét. - Mi a gond a melóval? 

- Ez a cég főleg anorexiás lányokra tervez - Forgattam meg a szemem. - A másik pedig, hogy elég provokatív képeik vannak reklám címen. Nem néztél utána?

- De igen - Bólintott egyet, határozottan.

- És nincs kétséged? - Vontam fel a szemöldököm. 

- Nem tudtam, neked mi lesz hozzá a szavad - Vont vállat és lehajtotta a fejét zavartan. - Tudom, hogy nem ugyanaz a véleményünk a kihívó képekről és a ruházatról.

- Hoseok - Megköszörültem a torkomat és annyira hátra léptem, hogy karba tudjam tenni a kezeimet. - Ugye nem gondolod, hogy csak azért, mert már nem vagyok szűz és nem élek olyan életet, mint te, mindenemet kitenném pénzért egy kampányban?

Igyekeztem nyugodt maradni, de nagyon forgott a gyomrom a tudatra, hogy talán a saját barátom úgy hiszi, bármire képes lennék, ha megfizetik. Nem nagyon tudtam hibáztatni, de mégis minden felelősség az övé volt. 

- Dehogy! - Nézett rám, aztán megint félre és már ő is visszahúzta a kezeit. 

Idegesen megvakarta a homlokát és oldalra lépett egyet. Megforgattam a szemem és nem tudtam, hogy legyen nagyon mérges vagy nevessek a szituáción. Utána fordultam és láttam, ahogy tehetetlenségében összeszedi a szerződés  papírjait, aztán összeigazgatja őket. Letette őket az asztal szélére, aztán még egy kicsit igazított rajtuk és megtámaszkodott a papírhalom két oldalán. Hatalmasat sóhajtott és lehajtotta a fejét, aztán visszafordult felém. Enyhe pírban úszott az arca, vonásai pedig zavartságot, tehetetlenséget, ugyanakkor határozottságot és dominanciát sugároztak.

- Ne haragudj! - Mosolyodott el halványan. 

Kinyújtotta felém a kezét, amit kis tétovázás után elfogadtam. Odahúzott maga elé és nem nézett a szemembe, hanem csak az összefonódott ujjainkat leste a kettőnk teste között, miközben játszadozott az ujjaival.

- Nem akarlak befolyásolni semmiben - Motyogta kettőnk közé. - Nem akarom, hogy a kapcsolatunk kihasson a munkádra. Attól, hogy nekem nem tetszik vagy én nem állítanálak oda akárhogy a kamera elé, attól neked még lehet kényelmes vagy elvállalhatod. 

- Hoseok, ennyire ismersz már - Kerestem a tekintetét, amit egy pár másodperc után meg is kaptam. - Tudod, hogy előtted nem szégyellem magam. Akármikor ledobom a ruhám és úgy járkálok előtted meztelenül, ahogy te még nagykabátban sem tennéd - Nevettem fel a végére és a férfi is felkuncogott halkan. - De tudod jól, hogy a munkám az más.

- Tudom - Sóhajtott, hiszen már elmondtam neki az aggályaimat, hogy több ezer, tízezer vagy akár több millió ember figyelné minden apró részletemet és nem szeretnék emiatt kereszttűzbe kerülni. - Sajnálom. Ha tehetném, a kabátban való fotóid mellé is oda szerkesztetném, hogy foglalt vagy.

- Cuki - Mosolyogtam. - És köszönöm! Tudom, hogy sokat áldoztál fel magadból a kapcsolatunkért, úgyhogy hálás vagyok, hogy választási teret is hagysz!

- Semmiség - Sóhajtott aprót. - Mind a ketten elvesztettük saját magunkat egy kicsit, hogy jobbá váljunk. Nem bánom.

- Én sem - Biccentettem.

- Most már adj egy csókot! - Mormogta és azonnal lehajolt, hogy egy édes, hosszabb puszit hagyjon az ajkaimon.

- Eddig sem én akadályoztam meg, hogy megtörténjen - Pöcköltem meg a mellkasát.

Hoseok felnevetett és bólogatott, hogy igazam van, aztán újból lehajolt, hogy még egy apró, de annál jelentőségteljesebb csókot adjon.