Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

44.

*Hoseok POV*

Azt hittem, hogy könnyebb lesz Agma közelében lennem, ha már végre tisztultak a szálak és nem egy összegubancolódott kötélen kell táncolnunk. Nagyot tévedtem. Amióta hivatalosan is megkérdeztem, hogy lesz e a barátnőm, hogy tisztázzuk a közöttünk lévő kapcsolatot innentől kezdve, minden nehezebb lett. Természetesen ez csak a munkaidőre értetődő, mert otthon minden a legnagyobb rendben volt. Könnyedén társalogtunk, elmentünk együtt vacsorázni és folytattuk a néha elegáns, néha kiugró programokat, ami jót tett nekünk. Amióta egy párt alkotunk, azóta úgy érzem, bátrabban állok Agma életszínvonalához és kevesebb szájhúzogatással megyek bele különféle programokba, amikkel elő rukkol. Tudtam, hogy bízhatok benne és könnyebb is volt úgy elmenni egy partira vagy összejövetelre, hogy tudtam, nem kell görcsösen tartanom magam és feszületig visszatáncolni a falhoz, hogy nehogy hozzá érjek vagy meggondolatlan lépést tegyek. 
Agma számomra semmit sem változott, amit nem bántam, hiszen nem szerettem volna, ha kiderül, hogy ennél is szélsőségesebben viselkedik vagy esetleg rejteget valamit előlem, ami habár az eddigi ismereteim alapján már előjött volna belőle vagy fény derült volna rá, még mindig nem töltöttünk együtt nagyon sok időt ahhoz, hogy ki merjem jelenteni, ismerem őt. 

Megmarkoltam a kezemben lévő papírköteget és már csak attól rezzentem össze, ahogy a lapok recsegve adták a tudtomra, hogy összegyűrtem őket. Agma felpillantott az ölében tartott, újabb kampányösszesítőből és halványan elmosolyodott. Lehunytam a szemem és hátra dőltem a forgószékemben, a kezemben lévő papírokat pedig az asztalomra dobtam. A tenyeremet először az arcomra simítottam, kicsit megmasszíroztam a bőrömet, hogy felébresszem magam, aztán a hajamba csúsztattam. Egy nagy adag levegőt kifújtam a tüdőmből és elengedtem magam ültő helyzetemben.

- Minden oké? - Kérdezte a lány és a mondata közepén halkan felnevetett. - Nyúzottnak látszol.

- Mhm - Hümmögtem és apró mosoly jelent meg a szám sarkában. - Jól vagyok.

- Nem úgy tűnik - Felelt.

Visszanéztem rá, pont akkor, amikor visszahajtotta a fejét, hogy tovább nézegesse a számára felajánlott ruhákat és az ékszereket a következő kollekcióhoz. Megnyaltam az ajkaimat és szinte önkívületi állapotban ragadtak a pilláim a lányra. Kellemes látványt nyújtott az egyszerű, halványsárga maxi ruhájában, amiből a bokája alig látszott ki, ezért pontosan olyan visszafogott kinézetet biztosított neki, mint amilyet magam mellett megszoktam, de a mélyen kivágott dekoltázs és hát része pedig pont annyira ellensúlyozta az általam preferált stílust, amennyire kellett ahhoz, hogy új szemléletem legyen egy kinézetről. Nagyot nyeltem, amikor már hosszú másodpercek óta képtelen voltam levenni a szemeimet a kivágott ruha felső részéről, hiszen tudatosult bennem, hogy a lány nem visel melltartót. Egyértelmű lehetett volna, amikor a ruha apró, vékony pántjain kívül semmit sem láttam a vállain, de halvány reményem lehetett egy, csak a testét körbe ölelő darabra. 

- Jézus isten - Sóhajtottam egyet és előre dőltem az asztalomra.

A könyökeimen megtámaszkodtam és a fejemet lehajtottam, hogy elszakítsam magam Agma lényétől. 

- Komolyan, Hoseok! - Szólított meg ismét és hallottam, ahogy feláll a fotelből. - Minden rendben van?

Halkan felnevettem és felemeltem a fejem, figyeltem, ahogy közelebb lépked az asztalomhoz. Csendben követtem minden egyes lépését, amíg meg nem kerülte a bútort és mellém nem ért. Kicsit kijjebb toltam a székemet és még egyszer végignéztem az egész testén, a lány pedig kérdő tekintettel firtatott, hogy vajon ép e az elmém.

- Ugye van nálad melltartó? - Kérdeztem rá kerek perec.

Agma felnevetett és oldalra nézett, majd felvont szemöldökkel visszafordult hozzám.

- Miért? - Kérdezett vissza egyszerűen.

- Mert számomra elég nagy morális kérdés, hogy a barátnőm intim részeit ki veheti szemügyre - Feleltem neki kimérten, holott éreztem, ahogy az arcom égni kezd a kellemetlen témától.

Agma azonnal lenézett a melleire, aztán vissza, rám.

- Te a melleimet kukkoltad, amíg olvastam? - Húzta egy mindent tudó mosolyra a száját.

- Dehogy! - Tiltakoztam azonnal és megigazítottam a testhelyzetemet a széken. - Csak szembetűnő. Amikor lehajolsz... - Megigazítottam a nyakkendőmet, mert úgy éreztem, hogy elfogyott a levegőm is. - Szóval csak úgy... szóval mutatja magát.

- Cuki, hogy saját magadat hogy zavarba tudod hozni - Sóhajtott Agma, aztán felnevetett.

- Ó, kérlek! - Ráncoltam a homlokomat, de én is elmosolyodtam. - Elég az élvezetekből, hogy szenvedni látsz! Csak nem szeretném, ha más is látna bármit is.

A lány félre biccentette a fejét, aztán az ajtó felé nézett, amit becsukott, amikor bejött hozzám aznap reggel. Miután megbizonyosodott róla, hogy védve vagyunk a nem kívánatos szempároktól, egy lépéssel ott termett közvetlenül a székem előtt és lehajolt hozzám. Szenvedve felnyüszítettem és megingattam a fejem, amikor tökéletesen feltárta a mellkasát a szemeim előtt ezzel a mozdulattal. Oldalra néztem és nem tudtam, hogy melyiket szeretném jobban, ha így maradna és csodálhatnám őt, miközben csókolom, vagy ha most azonnal elmenne és egész nap nem is látnám, hogy ne élessze fel a déli tájékomat.  

- Nagyon szépen kérlek! - Sóhajtottam egyet és visszanéztem a szemeibe, de akaratlanul is lepillantottam a kebleire egy pillanatra.

Szinte könnyes, kérlelő szemekkel néztem vissza a szemébe és éreztem, hogy akármelyik pillanatban összeszorulhat a gyomrom, megfeszülhetek, elernyedhetek vagy ki tudja, mi fog történni, hiszen annyi vegyes érzelem volt bennem, hogy nem tudtam hová tenni őket. 

- Agma - Sóhajtottam a nevét. - Nagyon nehéz türtőztetnem magam - Lehunytam a szemem és egy másodpercig úgy tartottam, mielőtt megint visszanéztem volna rá. - Tudod, hogy...

- Erkölcsi kérdésed, tudom - Fejezte be helyettem a mondatot.

- Csak nem szeretném, ha amiatt rúgnának ki akármelyikünket vagy esetleg mind a kettőnket, mert nem vagyok képes megfékezni magamat - Motyogtam halkan, de kellően érthetően. - Kérlek tartsd szem előtt, hogy hónapok óta nem volt kapcsolatom és sosem volt olyan barátnőm, aki ennyire .. - Mély levegőt vettem és kerestem a megfelelő szavakat. - Attraktív. 

Agma halkan felnevetett, de nem mozdult a lehajolt, kitárulkozó tartásából. 

- Zárható az ajtód, tudod? - Kérdezett vissza.

Kínomban felnevettem és megingattam a fejem. Felemeltem a jobb kezem és megsimogattam az arcát, mire elmosolyodott. Engedte, hogy egy gyors csókot nyomjak az ajkaira, aztán egy újabbat is kicsikarjak tőle. Visszafordítottam a székemet az asztal felé, mire a lány végre felegyenesedett és sietve ellenőrizte, hogy a helyén van e a ruhája. 

- Igen, tisztában vagyok vele - Bólintottam és össze szedtem közben a korábban ledobott papírokat. - De azzal is, hogy képtelenségnek tartom és egyenesen ellenzem, hogy az irodámban történjen bármi is közöttünk. Lehet, hogy régi módi vagyok, de az otthon és a kényelmes, romantikus ágy híve vagyok, ha egyszer eljutunk addig, hogy - Megköszörültem a torkom és biccentettem kicsit.

- Szeretkezzünk? - Fejezte be ismét Agma a mondatot helyettem. - Szexeljünk? Orbitális orgiát tartsunk egy hétvégén keresztül?

- Édes istenem - Sóhajtottam. - Szeretkezünk - Motyogtam. - Csak és kizárólag!

- Hm - Vont vállat a lány. - Ahogy szeretnéd!