Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

4.

Mosolyogva léptem be a nyitott ajtón Hoseok irodájába, hogy megkezdhessük a ruhapróbát és a méretek levételét a következő kollekcióhoz. 

- Ne csukd be! - Szólt rám kissé pánikszerűen Hoseok, amikor elkezdtem behajtani az ajtót.

Megálltam a mozdulat közben és kérdőn, felvont szemöldökkel néztem rá. Elnyomtam magamban egy mosolyt és inkább megköszörültem a torkomat. Sejtettem, hogy zavarba hozom a jelenlétemmel és a kicsapongó stílusommal, de sosem láttam konkrét jelét ennek. 

- Nyitott ajtónál vetkőzzek le? - Kérdeztem vissza, kissé elvetve a munkahelyi morálomat, meggondolatlanul.

Mégiscsak a főnököm volt, nem tudhattam, mennyit engedhetek meg magamnak. Tudtam, hogy visszafogott, hogy mindig kedves és keményen dolgozik, nem élt vissza a hatalmával sosem és volt felfuvalkodott. Szinte mindig meghunyászkodott, sosem utasított, inkább kért. Tipikus jól nevelt, vallásos srác hangulatát keltette, aki inkább mosolyogva tűri a pofonokat, minthogy megemelje a kezét. Éppen ezért volt számomra annyira izgalmas, hiszen atom pasi kinézete volt és meg akartam rontani, tudni akartam, hogy milyen vele lenni, mennyire bevállalós és férfias. 

Hoseok nyelt egyet és kissé megszeppentnek tűnt, de gyorsan rendezte a vonásait és inkább az asztala felé fordult és arrébb húzott egy pár papírt, hogy elterelje a figyelmét.

- Várjuk még a szabót - Közölte mély hangon. - Ő veszi le a méreteket, ahogy mindig.

- Oké - Vontam vállat és elengedtem a kilincset.

- Addig ülj le! - Kínált hellyel kedvesen és rámutatott az asztala előtt lévő fotelre, jó maga pedig kicsivel arrébb letámaszkodott a fenekével az íróasztala lapjára.

Bólintottam és letettem magam a fotelre, lábaimat pedig keresztbe dobtam, hogy a farmer szoknyából ne lógjon ki több, mint amennyit megengedhettem magamnak. Habár elgondolkodtam rajta, hogy akár azonnal lecsaphatnék, igyekeztem kijátszani a kártyáimat és úgy felhívni a figyelmét a saját érzékeire, hogy azt higgye, nekem ehhez semmi közöm. Tudtam, hogy benne is lakozik egy állatias pasi, aki vágyik a szexre és néha az uralomra, hiába játszotta a szende szüzet -legalábbis szerettem ezt hinni. Próbáltam úgy ránézni, mozdulni, hajolni vagy dolgozni, hogy minél többet gondolkozzon, de a lehető legkevesebbet lássa, így felkeltve a saját érdeklődését. Tudom, hogy ördögi játékot űztem, kicsit ízléstelen és felesleges, de nem tehettem róla, tetszett nekem a férfi és nem lett volna ellenemre, ha meg tudom szerezni magamnak. Nem a pénze miatt, nem a hatalma miatt, még csak nem is a kinézete miatt, hanem tudtam, hogy ő lenne a tökéletes a számomra, aki meg tudna tanítani engem egy normális kapcsolatra alapjaiban. Mindegyik barátommal eddig rövid volt az együttlét, felszínes, vágyakra alapuló dolog. Hoseok pont az ellentéte volt, akinek sikerülhetett volna megtanítania arra, hogy hogyan mélyítsem el a kapcsolatot, hogyan kell bánni az emberrel, én pedig megtaníthattam volna neki az önfeledt élvezet fogalmát. Kölcsönösen jól jártunk volna egymással, még ha csak rövid távra, akkor is.

*Hoseok POV*

Agma a mobilján pötyögött, én pedig szótlanul figyeltem, ahogy az elegánsan keresztbe tett lábai hívogatóan mutogatták magukat. Hatalmasat nyeltem és el kellett szakítanom róla a tekintetem, mielőtt kellemetlen reakciókat váltott volna ki belőlem a jelenléte újfent. Arca gondtalan volt, kedves és mégis kegyetlen. Nem tudtam megmagyarázni magamnak, talán a sima bőre, a telt szája és az ördögi szemi adta ezt a kombinációt. Na meg a neve is rátett egy lapáttal, ugyanis az Agma szó jelentése ördögi, ami nem hagyta elévülni a folyamatosan szaporodó gondolatokat a fejemben. 

Elfordultam és inkább elvonultam az asztalom mögé, hogy a számítógépembe tudjak bújni, amikor a szabónk dolgozni kezdett. Nyilvánvaló volt az est, hogy a lány méreteit a legpontosabban úgy lehet levenni, ha nem zavar be a vastag farmer anyag a lábán vagy a felső a mellbőségénél. Én viszont nem bírtam ki, hogy csak ott álljak és nézzem, ahogy Agma lassan feljebb tolja a farmerszoknyája alját és habár nem láttam sokkal többet, mégis kínos helyzetet okozhatott volna, ha nézem. Felpillantottam a monitorból és összetalálkozott a tekintetem a lányéval, aki pont kérdőn nézett rám, kezeiben pedig ott nyugodott az összegyűrt pólója, hiszen a derékbőségét vizslatták éppen a készülő ruhához és ehhez meg kellett emelnie a felsőjét. Éppen, hogy kilátszott a melltartójának a csipkés, halvány rózsaszín alja, amin egy pillanatra elidőztem. A szabó is hátrafordult hozzám, mire realizálódott bennem, hogy nagyon nem figyeltem a kérdésre, ami valószínűleg most válaszra vár.

- Elnézést, elmerültem a munkában! - Kértem bocsánatot és sűrűn pislogtam, hogy eltereljem a figyelmem a lány testéről.

Felvettem a szokásos, halvány mosolyomat, hiszen tudtam, hogy anélkül arrogáns seggfejnek tűnhetek, aki csak ül az íróasztala mögött. 

- Másfél centit leveszünk a derékbőségből - Közölte a szabó valószínűleg nem először.

- Oké - Bólintottam és máris kikerestem a táblázatot a gépen, ahová a méreteket jegyezzük fel mindig és Agma nevét kikeresve sietve kivontam a másfél centit az eddigi adatból és mentettem. - A comb és a csípő maradt? - Kérdeztem vissza, mert nem voltam benne biztos, hogy az elhangzott e vagy sem.

- Igen - Felelt a szabó és már tovább is súrolta a lány bőrét a mérőszalaggal a melle felé, hogy azt is pontosan lemérhesse.

A lány engedelmesen feltolta a a ruhadarabot a kulcscsontjáig és ezzel megmutatta az egész mellkasát, a halvány rózsaszín, csipkés melltartóját és kicsi melleit, amik nagyjából elfértek volna a tenyeremben. Megingattam a fejem és inkább a táblázatot bambultam némán, mert éreztem, hogy a vérem elkezd összpontosulni öv alatt. Biztos, hogy egy ideig nem állok fel innen!